Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

Most Már Biztos?

~Elouise szemszöge~

Miután el váltunk csak bután mosolyogtam Harryre.
-Mi az baba?-kérdezte.
-Jajj semmi csak, olyan boldog vagyok!-mosolyogtam és átöleltem a nyakát.
-Figyi! Tudod.... El zsibbadt a lábam. Nem szeretnél máshogy ülni?
-Jajj de, ne haragudj!-pusziltam arcon és mellé ültem.
-Na hát! Ő kicsoda?-jött egy nyávogó hang a lépcső felöl. Ez meg ki?
-Szia szivi! Én Louis...ömm....egyik ismerőse vagyok.-nyújtotta kezét, de én csak bámultam rá.
-Na jó. Először is nem vagyunk mi olyan jóban, hogy "szivi"nek szólíts világos? Másodszor mit is mondtál ki vagy?
-Loui ismerőse. Többnyire.-tette hozzá halkan.
-Aha, szóval az ágyasa vagy?-kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
-Elie. Kérlek ne!-suttogta Harry.
-Rendben. De akkor csak egy kérdésem van. Miért van az, hogy ebben a házban, mindenki lazán végig nézi, ahogy a barátja tönkre teszi az életét?-visítottam magamból kikelve.
-Kicsim kérlek nyugodj meg!-kért Harry.
-Harry, az egyszer már végig néztem, ahogy Te szenvedsz. Nem nézem végig azt is, hogy Lou magát marcangolva ül a sarokba és átkozza a napot amikor hülyeséget csinált. Átkozzon engem. Rajtam nem fog.-vontam vállat kuncogva és megpusziltam a száját.
-Hol van most?-fordultam a szőke lányhoz akinek még mindig nem tudtam a nevét. Bár nem is érdekel.
-Miért mondjam el?
-Hmm. Mondjuk azért, mert idegileg enyhén labilis vagyok, és nem tudom kezelni a dühöt.-mosolyogtam rá.
-Fent van a szobájába.-mondta megszeppenve. Én erre csak mosolyogtam és elindultam fel az emeletre.
-Lou. Azt hiszem beszélnünk kell.-kiáltottam fel a lépcső felénél.
-Nem, nem kell.-hallottam meg a hangját, egész közelről.-Mindent hallottam. És igazad van. Molly kérlek menj el és soha többet ne keress.-fordult a lány felé.
-Mi van?-visított. Hát ez nem igaz.-Harry állítsd le a kurvádat és mond meg neki, hogy ne beszéljen össze vissza!-visított tovább és átölelte Harryt.
-Na jó, ebből most volt elég!!-kiabáltam rá.-Takarodj amíg innen mondom!
-Harry! Szólj rá arra a ribancra!-ennyi kellett. Oda szaladtam hozzá, megragadtam a karját, és kirángattam az előtérbe.
-Ne ide figyelj szivi! Ha még egyszer meglátom, hogy a barátomat ölelgeted, hozzá érsz, vagy csak rá nézel, megöllek! Világos!!-kiabáltam rá.
-Igen.-cincogott vissza.
-Akkor most takarodj!-és ezzel el is szaladt. Mikor megfordultam, egy büszke, és három csodálkozó tekintetet láttam.
-Mi van?-sétáltam Harry felé és megcsókoltam. A fiúk minden mozdulatomat figyelték.
-Nyugi szívem, nem jön vissza többet az a buta liba. Elintéztem.-jelentettem ki Harryre nézve.
-Állj! Ti most akkor? Mi van?-kezdte Liam.
-Igen. Próbálkozunk.-mosolyogtam.
-Most már biztos?-kérdezte Loui. Harryre néztem a választ várva.
-Igen. Biztos.-momdta és lágyan megcsókolt. A fiúk nagy őrjöngésbe kezdtek, amit a mobilom szakított félbe.
Rosalie.
-Basszus......

Hali!
Itt is a rész!
Ha tetszett komizz és voteolj!

Imádlak titeket!💜💜

×××All The Love×××