Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

37. rész

~Harry szemszöge~

Aggódom, hogy mit fog mondani Elouise. És az aggodalomra a legjobb a banán, így a konyhába sétálva fogtam egy banánt és enni kezdtem. Felmentem az emeletre a fiúkhoz.
-Gyertek le!-kiabáltam, aztán rájöttem, hogy csak Niall és Liam van fent. Na mindegy. Elindultam vissza és a hangok alapján, jöttek Ők is. Mikor lementünk, Elouise és Louis éppen elmélyülten beszélgettek, és volt egy olyan érzésem, hogy Louis többet tud, mint mi.
-Itt vagyunk!-néztem rájuk.-Szóval Elouise, kérlek mond el, hogy megértsük. Mitől fáj annyira a múltad, és miért nem tudod elvonatkoztatni a múltat, a jelentől? Mindent mondj el, kérlek!-néztem a szemébe. Egy darabig csak bámult maga elé, aztán elkezdte.
-16 éves voltam. Mindig azt tettem amit a szüleim akartak, nem csavarogtam, nem ittam, és nem dohányoztam, nem drogztam, nem buliztam. Sosem tettem olyat, amiből nekem, vagy anyának baja lehetett volna. Mert ha mégis valami olyat tettem ami apámnak, nem tetszett, akkor megvert engem, és anyámat is. Rettegve jártam haza, hogy vajon most éppen mi van otthon.-gördült le néhány könnycsepp az arcáról, amit én ujjammal letöröltem.-Aztán ezt megelégeltem. Szembe szálltam apával, de persze csak akkor amikor anya nem volt otthon. Nem hagytam, hogy megüssön elhajoltam előle, aztán ki is nevettem azért mert nem talált el. Azt mondta, hogy soha nem akart engem, és anya se, csak megbékélt avval, hogy vagyok. De Ő nem. Sosem szeretett, és nem is fog. És aztán azt mondta, hogy fel órám van eltűnni, az összes holmimmal együtt, és nem érdekli, hol leszek. Összeszedtem minden cuccom, és önhatalmúlag döntöttem úgy, hogy a posta ládába dobok egy levelet anyának, aztán eljövök Londonba. Nem laktunk innen messze, úgyhogy gyalog tettem meg az utat. Két nap alatt értem ide, aztán elmentem egy otthonba, és beköltöztem. Nem tudtam magammal mit kezdeni, de volt egy fiú, Jack. Azt mondta nekem, hogy majd Ő segít, és Én hülye, hittem neki. Azt hittem, hogy a barátom, és belekeverettem a társaságába. Olyan emberek közé, akik nem voltak normálisak. Komoly bajaik voltak.....-tartott egy kis szünetet és lehajtott fejjel ült a kanapén. Istenem, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz volt neki. Ezeket a gondolatokat, az zavarta meg, hogy folytatta a borzasztó történetét.-Mindannyian eldrogozták az eszüket, kivéve Jacket és engem, de rászoktattak és nem csak a drogra, az alkoholra, a dohányzásra, mindenre. Voltak rajtam kívül lányok a társaságban és tudjátok....csak Én...voltam szűz. A fiúk versenyként fogták fel azt, hogy kiveszi eltőlem. De Jack megelégelte ezt, és úgy döntött, hogy majd Ő elveszi. Sosem éreztem magam olyan nyomorultul, mint amikor elrángatott egy sötét szobába, és meg......-nem bírta kimondani, egyszerűen zokogni kezdett.
-Nem kell elmondanod többet, ha nem akarod!-öleletem át.
-De, megígértem!-törölte meg a szemét.-Az nap nem mentem, ki a szobából, aztán napokig nem ettem, nem ittam, és megkíséreltem, az öngyilkosságot. Bevettem minden drogot amit találtam, és vártam, hogy meghaljak. De nem sikerült. Láttam, hogy halott vagyok. Láttam a másik oldalt, de valami vissza rántott. Nem hagyták, hogy elmenjek. Az orvosok órákon át harcoltak az életemért. Mikor felébredtem, anya az ágyán mellett ült és sírt. Magát hibáztatta. Egy hónapig voltam kómában, lemaradtam a saját születésnapomról. Aztán mikor haza mehettem akkor anya mondta, hogy Ő is eljött ide, és van egy háza, van hova haza menni. Aztán, jöttek a fenyegető üzenetek, ismeretlen emberek fenyegettek, azt mondták tartozom nekik. Az én nevemmel és számommal vettek drogot. Nekem is volt még egy csomó, igy hát úgy döntöttem, hogy vissza adom. De nem fogadták, el, pénzt akartak. Nem tudtam mit tenni, újra drogozni kezdtem, és bántottam magam. Undorító embernek éreztem magam, de nem volt miért leszokni. Anya tudott róla, és segíteni akart de nem hagytam neki, aztán egy tiszta pillanatomban, láttalak titeket a tvben. Csak ültem és néztem, hogy hogy lehettek ilyen tökéletesek. Elhatároztam, hogy látni akarlak titeket, ezért igyekeztem leszokni. Anya azt mondta, hogyha sikerül elintézi nekem, higy láthassalak titeket. Elmondtam neki, hogy tartozom, és kifizette, az összeset, így aztán három év alatt, az életem kezdett egyenesbe jönni, három évbe telt mire mindent vissza fizettünk, viszont a koncert jegyre már nem volt pénzünk. Nem haragudtam anyára, hiszen annyi mindent megtett. És aztán találkoztam veletek, de nem akartam elmondani ezt az egészet.-sírva beszélt, előttem pedig össze folytak a gondolatok.  Szóval bántották, és bántotta magát, drogozott, és cigizik. És vajon bántja még magát, szív még? Ilyen és hasonló kérdések cikáztak a fejemben, amikor egy mondat megütötte a fülemet.-És amikor pár napja felhívtam Louist, akkor elégettük az egészet. Ő is csak azért, tudta mert hallotta amikor anyával beszéltünk. Sajnálom!-sírta el magát újra, és hozzám bújt, de valamiért nem reagáltam.
-Én ezt nem értem.-mondtam ki hangosan.-Miért csak most mondod el? Miért nem akkor mondtad el, amikor először alkalmad volt rá? Miért nem biztál bennünk?-teljesen zaklatott vagyok.
-Harry kérlek! Nem azért nem mondtam el, csak féltem, hogy elfordultok tőlem, és egyedül maradok. Megint!-magyarázkodott. Teljesen elszégyelltem magam.
-Sajnálom, nem azért mondtam.-öleltem meg, Ő pedig a vállamba zokogott.-Jól van, semmi baj!-símogattam a hátát.
-Nem fogunk egyedül hagyni, nehéz volt neked. És mi itt leszünk neked, bármi is történjen!-mondta Niall, és Liam egyet értően bólogatott.
-Köszönöm!-ölelte meg őket is sírva. Istenem még akkor is szép amikor sír. Azt hiszem ez a lány elvitte a szívemet, és remélem örökre nála marad.

Ta dammmm!
Huha ez most egy kicsit komolyabb rész lett, de remélem azert tetszik!

×××All The Love×××

Ui.: Harry banánt eszik és olyan cukiii❤❤