Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

Érzés

~Elouise szemszöge~

Két héttel ezelőtt beszéltem meg a fiúkkal, hogy ma eljönnek és megcsinálják a szobát de még mindig nincsenek itt, pedig úgy volt, hogy 10-re jönnek és már dél is elmúlt. Megpróbáltam felhívni Louist de csak a hang postára kapcsolt. Pedig ebédet is főztem nekik. Megpróbálom mégegyszer hátha most felveszi.
De megint nem.
-Nyugi Elie nem veled van a baj, csak biztos dolgoznak.-kezdtem el magamba beszélni. És csak ültem aztán lassan el dőltem és elragadott az álmok világa. Kéz órával később arra keltem, hogy valaki csenget és veri az ajtót. Rá néztem az órára és meglepve láttam, hogy már fél három. Akkor ezek már lehet, hogy a fiúk lesznek. Bár így is egy csomót késnek, de nem haragszom rájuk. De az ajtóban csak egy süti árus kislány állt.
-Szia kicsim! Milyen sütid van?-kérdeztem kedvesen.
-Csokis kex. Kérsz?
-Hát persze mondjuk három dobozzal.
-Az 10 font lesz.-mondta édesen mosolyogva. Át nyújtottam neki a pénzt és elvettem a sütiket aztán bementem és elkezdtem írni a kexet, mikor csörgött a mobilom. Louis hívott de rossz érzésem volt tőle.
-Igen? Louis?-szóltam bele félve.
-Elie? Be kell jönnöd a kórházba. Harryt ma megverték az utcán és be kellett hozni. Látni akar téged!-hadart Lou nekem pedig egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Sietek!-és lecsaptam a telefont. Úgy ahogy voltam pizsamában szaladtam a kórház felé. Mikor beértem egyből a fiúkat kezdtem keresni de egy kez érintette meg a vállamat.
-Erre gyere!-szólt a kéz tulajdonosa azaz Lou. Mint az őrült úgy szaladtam arra amerre Lou mutatott.
-Egy orvos akkor jött ki tőle én pedig megpróbáltam Őt félre lokve bemenni de egy erős jár elfogott. Az illatból tudtam, hogy megint Loui fog le.
-Engedj be hozzá!-ráncigáltam a karomat. De nem engedett. Amikor felnéztem láttam, hogy az orvos biccentett neki mire elengedett, én pedig az ajtót kicsapva futottam Harry mellé. Mikor megláttam be gipszelt karját és sebes arcát, hangosan felsírtam.
-Istenem Harry!-fogtam a kezét.
-Elie.-suttogta meggyötört hangon.
-Jaj édes Istenem úgy sajnálom. Mi történt? Nagyon fáj?-soroztam tovább a kérdésekkel.
-Semmi baj. Érted megérte.-mondta de ezt nem igazán értettem.
-Ezt, hogy érted?
-Négyen voltak. Téged szidtak én pedig oda mentem. Nem hagyhattam, hogy bántsanak. És ezért megvertek. De nincs bajom.-mosolygott rám. Hangosan zokogtam. Nem hiszem el, hogy miattam tette. Valami hirtelen érzéstől vezérelve lehajoltam hozzá a szemébe néztem majd a szájára és.......

Hát igen. Gonosz vagyok? Talán. Hogy élvezem e? Csak egy icipicit!
Azért remélem tetszett!

×××All The Love×××