Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

Zavar

~Elouise szemszöge~

-Lou magamra hagynál egy kicsit? Kérlek!
-Persze. De ne csinálj butaságot!
-Nem fogok. Ígérem.-és ezzel ki is ment.
Én pedig csak ültem, és gondolkoztam. Most ezzel Harry mit akart mondani? Úgy értette, hogy hazudott nekem? Vagy nem is rám gondolt, hanem valaki másra? De akkor miért mondta volna akkor amikor Én beszeltem erről? Nem értem!!
Már vagy 10 perce csak ültem az ágyon, és annyi feszültség gyűlt ossze bennem, hogy úgy éreztem mindjárt felrobbanok.
Megfogtam egy párnát és bele sikítottam. Fél perccel később kicsapódott az ajtó és öt rémült szempár nézett rám. Várjunk. Öt????
-Mi történt? Jól vagy? Elie figyelsz??-jöttek a kérdések.
-Mi a francot csináltatok szegény lánnyal??-kiabált Gemma? Miért van itt Harry nővére.
-Mi semmit.-emelte maga elé védekezően a kezét Liam. Ja pont Ő nem csinált semmit. Pfh.....
-Öhm... Szia! Elouise Parker vagyok, de csak Elie vagy El.
-Gemma. Mit csináltak veled ezek a fogyatékosok?-nézett csúnyán a fiúkra. Ezen muszáj volt kuncognom. De aztán elkomolyodtam.
-Jobb ha nem tudod.-és igazam volt. Jobb ha nem tudja.
-Hajaj. Csak nem az öcsém volt?
-Öhm.....-húztam el a számat.
-Harold Edward Styles! Mit csináltál?-kiáltotta a nevét. Akaratlanul is rossz érzésem támadt attól, hogy a teljes néven szólította.
-Ugye nem fogod bántani?-kérdeztem félve.
-Mi? Dehogy nem. Ágyon verem.-mondta halál komolyan. Én pedig már a sírás szélén álltam.
-Nem kérlek ne bántsd!-könyörögtem neki. És valóban elsírtam magam. Erre nagyon furcsán nézett rám.
-Ugye nem hitted el?-kérdezett rá gyorsan. Már válaszoltam volna, de ekkor Harry lépett be és rögtön kiszúrt. Bár elég feltűnő lehettem. Hiszen a nővére előtt térdeltem a földön és sírtam.
-Jesszus Gemma! Mit csináltál vele???-kérdezte indulatosan.
-Nem csináltam semmit. Azt mondta miattad van kibukva. Erre Én a teljes nevedet mondtam. Aztán megkérdezte, hogy bántani foglak-e Én meg azt mondtam neki, hogy igen. Aztán letérdelt elém és elkezdett könyörögni és sírni, hogy ne bántsalak. De nem gondoltam komolyan.-hadarta el.
-Jesszus. Gemma nem mondták még, hogy gondolkozz mielőtt beszélsz??-dühöngött Harry. Aztán oda jött hozzám, leült mellém és az ölébe vett. Aztán elkezdte simogatni a hátam. Kedves és megnyugtató szavakat suttogott a fülembe, de ettől még jobban össze zavarodtam. És rám tört az a szörnyű síró görcs, ami már évek óta nem. Az egész testem rázkódott és Harry karját ölelve, a pólóját markolva sírtam.
-Nem hagyd, hogy bántson! Kérlek!-sírtam még jobban. Kimásztam az öleléséből és még mindig sírva oda kúsztam "apa" lába elé.
-Nem bántsd! Inkább engem de Őt ne. Kérlek apa!-sírtam és a lábát öleltem.
-Fiúk menjetek ki.-szólalt meg egy mély férfi hang.
-Ne!! Kérem ne!!-sikítottam. Egy erős kar hátra húzott.
-Elie. Én vagyok. Harry. Kerlek nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Apád nincs itt. Senki nem fog bántani. Se engem, se téged, se a fiúkat, se anyukádat. Nem hagyom. Csak kérlek nyugodj meg.-suttogta a fülembe. Kezdtem újra tisztán gondolkozni. Harrynél vagyok. A vendég szoba padlóján ülök. Nincs itt apa. Minden rendben. A megkönnyebbülés hihetetlen erővel tört rám.
-Istenem. Úgy sajnálom.-ugrottam Harry ölébe aki nem készült fel érkezésemre így eldőlt, mint a krumplis zsák. Belőlem pedig kitört a nevetés.
-Abba hagynád kérlek?-nézett rám Harry kissé rémülten(??).
-Mit?-nevettem tovább az arcán. Erre nyílt az ajtó és további négy személy nézett rám teljesen rémülten.
-Elie. Én nem akarlak megbántani, de most nagyon páran nézel ki.-mondta Niall. De valahogy nem bírtam abba hagyni.
-Sa-sajnálom de ne-hem megy....-nevettem tovább. Aztán nagy nehezen 20 perc alatt sikerült megnyugodnom. Addig mindenki állt az ajtóban, és bámult.
-Bocsánat, ha bárkit is meg ijesztettem. De annyira megkönnyebbültem, hogy mind biztonságban vagyunk, hogy egyszerűen így jött ki.-mondtam.
-Én még mindig nem értem, miért hitted azt, hogy képes lennék bántani bárkit is. Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni.-mondta Gemma és őszinte sajnálatot hallottam a hangjában.
-Nem semmi baj. Én reagáltam túl. Csak elfelejtettem a gyógyszerem és ilyenkor rosszul reagálok. Liam mesélhetne róla.-néztem az említettre. De Ő nem igazán örült annak, hogy ezt szoba hoztam. Vajon miért utál ennyire? Ártottam neki? Vagy nem emlékszem rá pedig kéne? Míg ezen gondolkoztam a fiúk elmesélték a storyt Gemnek aki jót nevetett rajta.
-Hát csajszi. Nagyon bírlak.-karolt át.
-Mi van? Azt a részt kihagytátok, hogy egy pszichopata vagyok?-kérdeztem rá az első dologra ami észbe jutott.
-Nem szívem nem hagytuk ki.-mondta Harry majd oda jött és megpuszilta a szám sarkát.
-HARRY BASZD MEG! El tudnád végre dönteni, hogy mi a faszt akarsz? Teljesen össze zavarsz és ezért akadok ki állandóan. Nem csinálhatod ezt velem. Az egyik pillanatban a húgodként tekintesz rám, aztán becézgetsz és puszilgatsz! Ezt nem csinálhatod, mert tudd meg, hogy rohadtul kiborít!-kiáltottam rá.
-Elie Én....
-Nem Harry. Én most haza megyek. Kifestem a szobát, mert Deana hamarosan jön. Aztán összeszerelem a bútorokat, és berendezem a szobát. Holnap vissza jövök és úgy fogunk viselkedni, mint a barátok. Aztán ha mégse bírod, és végre rájössz, hogy mégis mit akarsz akkor szólsz és megbeszéljük oké.-kérdeztem viszonylag higgadtan.
-Rendben.-sóhajtott lemondóan.
Elköszöntem a többiektől és elindultam haza.

Sziasztok dragaim!
Hihetetlenek vagytok!
Már majdnem 1K megtekintés....
El se hiszem....
Nagyon hálás vagyok nektek.
De főleg lehetetlen0306nak(imadlak ❤❤❤) , mert ha Ő nem biztat akkor nem kezdtem volna el ezt a könyvet.
Mert nem ez az egyetlen könyvem ám....
A másik az Életnek Nevezett Olcsó Csokis Illúzió  ha benéztek oda is és véleményt nyilvanitotok annak nagyon orulnek......

×××All The Love×××