Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

Mint Egy Család

~Deana szemszöge~

Vajon mi a baj anyuval? Olyan jó, hogy van egy anyukám, de vajon mi baja? Fel kéne hívni valhogy Harry bácsiékat. De hogyan? Hiszen nem is tudom a számukat. Azt hiszem inkább átmegyek hozzá és megnézem. Mikor átsétáltam megszólította, de semmi. Közelebb mentem, és láttam, hogy alszik. Most mi lesz? Kezdek megijedni. Kimentem a nappaliba és hallottam, hogy valahol csörög egy telefon. Elkezdtem keresgélni, és találtam egy fehér gomb nélküli telefont vagy mit. Hát ez fur. De kit keresnek? Megpróbáltam elolvasni a nevét de sajnos nem ment. Most mit csináljak? Nem ébresztem fel a mamit, felveszem.
-Tessék?-szóltam halkn, mert már nem is tartottam jó ötletnek ezt a dolgot.
-Halo? Kivel beszélek?-kezdett beszélni Niall bácsi. Felismertem.
-Niall bácsi?-kérdeztem azért meg.
-Deana?-kérdezett vissza.
-Igen. Azt hiszem anyuval valmi baj van!-suttogtam sírós hangon.
-Mi?-kiáltott fel.-Azonnl indulunk!-és lerakta. Ajjaj most mi lesz? Leültem a földre és sírni kezdtem.

~Harry szemszöge~

Niall futva jött vissza a szobába és közölte, hogy azonnal indulnunk kell mert Deana vette fel a telefont, és azt mondta Elievel valami baj van. Nem kellett kétszer mondania és már indultunk is. Az amúgy fel órás utat most tíz perc alatt megtettük. Egy emberként rohantunk be a lakásba. A nappaliban nem volt senki, úgyhogy szaladtam fel az emeletre. A szobába benyitva nem az a látvány fogadott amire számítottam. Elie az ágyban feküdt gondosan betakarva, és aludt. Deana pedig kis kezeiben egy képes könyvvel ült az ágy mellett és könnyes szemekkel "olvasott" a beteg anyukájának. Oda mentem mögé és megfogtam a kis vállát. Olyan pici ez a lány. Ilyedten fordult hátra, de amikor látta, hogy csak Én vagyok felállt a fotelből és megölelt.
-Segíts neki!-suttogta sírva. Annyira sajnáltam szegényt.
-Semmi baj kicsim. Itt vagyunk. Le mész a többiekhez?-kérdeztem a hátát simogatva. Ekkor egy hatalmasat kordult a pocija mire elnevettem magam.-Niall bácsi csinál enni oké?-tettem hozzá még mindig kuncogva. Erre csak bólogatott. Leraktam és már szaladt is lefelé.
Mikor kiment oda sétáltam Elihez és homlokára raktam a kezem. Forró volt. Fel kell keltenem, hogy tudjunk neki gyógyszert adni. Vajon mitől lett ilyen beteg? Töprengtem, miközben megsimogattam az arcát.
-Elie! Kelj fel szívem!-suttogtam neki és szerencsére azonnal felkelt.
-Harry?-kérdezte rekedten. De mikor megköszörülte a torkát, már nem volt rekedt úgyhogy valószínűleg az esti sírás miatt volt fáradt és lázas.
-Gyere adok gyógyszert és jobban leszel!-takartam ki és ezzel a lendülettel fel is ült.-Nem fáj semmid?-kérdeztem.
-Nem csak ráz a hideg, de valószínűleg a láztól.-mondta. Segítettem neki felállni mert azért a láz elveszi az energiát. Mikor leértünk, mindenki lent volt és a kicsit szórakoztatták, hogy kicsit jobb kedve legyen, mert nagyon féltette Eliet. De amint leértünk a konyhába és Eliet észre vette leugrott a bár székről ezzel nem kis szív bajt hozva a mellette helyet foglaló Louisra, és szaladt az anyukája felé.
-Ugye minden rendben?-kérdezte kíváncsian.
-Igen kicsim, minden.-simogatta meg fejecskéjét Elie.

~Külső szemlélő~

Ha nem tudnánk semmit a zilált sorsú lányról, ha nem ismernénk ezeket a fiúkat, azt hinnénk, hogy egy átlagos boldog család. De tudjuk, hogy Ők egy kevés idő alatt össze szokott, nehéz életű fiatal akik boldogok akarnak lenni. És ez talán sikerülni is fog neki, talán csak egy nyári szerelem volt. És az is lehet, hogy ez sosem derül majd ki.

Hát dragasagaim!
2K megtekintés!!!!!
El sem hiszem!!!
Mindenkinek koszonom aki olvassa, olvasta, vagy még valamikor betekint. Azoknak külön koszonet akik voteoltak, komiztak és támogattak. Főleg Te lehetetlen0306!!!
Imadlak titeket!!!❤❤❤❤
×××All The Love×××