Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

32. rész

~Harry szemszöge~

Nem volt ott senki. Egy árva lélek sem.
-Mi van?-kérdezik ijedten a fiúk, a síró Elouiset nézve.
-Fogalmam sincs. Azt mondta, hogy valaki követ, aztán sírni kezdett. Hátra néztem de nincs itt senki, ti is látjátok.-magyarázok gesztikulálva, és Louis Elihez fordul. Valamit suttog a fülébe, amitől láthatóan megnyugszik.
-Jobban vagy?-kérdezi Lou miután ad neki egy szál, cigarettát, amit nem nézek jó szemmel, de muszáj elviselnem.
-Ühüm...-bólogat, de csak maga elé bámul.
-Mi volt ez?-kérdezem.-Hallucináltál vagy mi?
-Öhm, ezt ne itt beszéljük meg jó?-válaszol ingerülten, aztán újból elindul.
-Amúgy!!-pördült meg a tengelye körül.-Ki tapizott le?-kérdezte szúrós szemmel bámulva ránk.
-Khm...véletlen volt esküszöm!!-emeltem magam elé a kezem. Halványan elmososlyodott, aztán elindult. Most mi van? Ez a lány csupa rejtély. Már nem sok szó esett köztünk eztán, csak sétáltunk az óriáskerékhez. Mikor oda értünk beálltunk a sorba, de nem egy kapszulába kerültünk, hanem a fiúk külön, Elouise pedig velem. Amikor beszálltunk, Ő rögtön az ablakokhoz ment, én pedig mellé álltam és gondolkoztam. Hogy min? Azon, hogy miert érzek ilyen furcsán ezzel a lánnyal kapcsolatban. Gyönyörű, és kedves lány, es valamit megmozgat bennem, ez nem kérdés. Hiszen ha a közelében lehetek, az boldogsággal tölt el, annak ellenére, hogy csak két napja ismerem. El kéne hívnom randizni. Igen, ez lesz a megoldás.
-Harry!
-Elouise!-szólítottuk meg egymást egyszerre. Erre Ő csak nevetett, ahogy Én is.-Mond előbb te!-ajánlottam neki.
-Oké!-húzódott, közelebb.-Lehetne, hogy a ma történtekről, ne kérdezz? Nem vagyok meg kész arra, hogy elmondják mindent, de ígérem, ha később érdekelni fog, mindent bevallok.-nézett rám és egy könnycsepp suhant le az arcán, ma már másodszorra.
-Persze, hogy lehet!-húztam magamhoz, Ő pedig a mellkasomba fúrta a fejét, és átölelt.-De most Én kérdezek!-mosolyogtam rám.-Eljönnél velem, egy randevúra?-kérdeztem kicsit félve a válaszától.
-Én?!-kérdezte meglepetten.
-Hát ki más?-mosolyogtam rá. Erre csak hevesen bólogatott, és a nyakamba vetette magát. Átöleltem, ezáltal a földről is felemeltem, mert még Louinál is alacsonyabb.-Ez igen?-suttogtam.
-Egyértelműen!-mondta ki. Kiengedtem a bent tartott levegőt. Csodálatos randit kell szerveznem neki. Mikor elengedett, beállt elém és együtt nézzük a gyönyörű Londont. Vagyis Ő Londont, Én pedig Őt. Nem is lehetne jobb ez a nap.

~Elouise szemszöge~

Randira hívott!!!! Nem hiszem el. Annyira boldog vagyok. Atyám! Ilyen nem is létezik! És mégis!! Ahogy Harry előtt állok és Londont bámulom úgy érzem sírni fogok a boldogságtól. Soha nem éreztem még ilyen boldogságot, még akkor sem amikor beszívtam vagy bevettem valamit.
-Hey, baj van?-szólított meg Harry.
-Nem, csak nagyon boldog vagyok!-válaszoltam neki, miközben letöröltem a kicsordult könnycseppeket. Hihetetlen milyen hatással van rám.

Kicsit rövidebb, de annál édesebb rész!
Nos ez azért van így mert most éppen rohadt boldog vagyok!!❤❤
Remélem tetszett!
Ha igen hagyj nyomot magad után!
×××All The Love×××