Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

40. rész

~Elouise szemszöge~

Egy hete volt tűz a fiúknál, és ezáltal egy hete nálam laknak, mert miért is ne. A két vendég szoba elég nagy négyüknek. Ez alatt az egy hét alatt még közelebb kerültem hozzájuk, és ez fordítva is igaz. Valamint ma kezdek, mint bébiszitter. Mivel a fiúk segítettek kicsit félek, hogy mi lesz, mert Ja valami híres vagy nagyon gazdag család, akkor ha nem tetszek a gyereknek ki leszek rúgva.
-Valaki!!-kiabáltam fel az emeletre.
-Tessék királylány?-jött le Liam és mellém állt a nappaliban.
-Asszem nem kéne inkább mennem. Mi van ha mielőtt bármit tehetnék elküldenek? Vagy ha hallottak rólam?-kérdezgettem aggódva.
-Hey! Nincs nálad alkalmasabb arra, hogy kisgyerejre vigyázzon! Valamint személyesen ismerjük a családot, és biztos, hogy imádni fognak!-ölelte meg a vállam.
-Köszi! Nagyon jól esik, hogy ezt mondod!-fordultam felé és átöleltem rendesen.
-Naaa! El a kezekkel! Ő az Én barátnőm!-jött le Hazza. Igen a múlt héten volt még két randink és a legutóbbin megkért, hogy legyek a barátnője. Nyilván igent mondtam, úgyhogy most boldogok vagyunk.
-Nyugi, csak itt voltam amikor Te nem!-nevetett rá Lii aztán vállba veregette, és elment.
-Mi volt a baj?-fürkészett Harry, és a derekamat fogva állt velem szemben.
-Semmi, csak nagyon izgulok!-mosolyogtam fel rá.
-Na jó, Én ezt nem bírok tovább. Fiúk! El kell mondanunk neki, hogy hol fog dolgozni mert megőrülök!-kiabált az emelet felé.
-Itt vagyunk!-szólt Niall a lépcső aljáról, aztán Louis mellém lépett odébb húzott Harrytől aki erre duzzogni kezdett, és azt mondta:
-Velünk fogsz dolgozni! Lux bébiszittere leszel!-és nem nevette el magát.
-Oké. Ez jó vicc volt, most már mondjátok el az igazat!-nevettem erőltetetten.
-Nem vicc babám, ott fogsz dolgozni!-nézett rám Harry.
-Úristen.-suttogtam magam elé.-Ez komoly?-néztem rájuk, mire csak bólogattak.-Egy perc és jövök!-mondtam aztán felszaladtam az emeletre, becsuktam az ajtót és az ágyon ugrálva kezdtem visitozva örülni magamnak, es az új munkának. Mikir kiugráltam magam, lementem a fiúkhoz akik egymáson fekve nevettek.
-Kicsim! Ugye tudod, hogy minden hallatszott?-nevetett rám Harry.
-Ne nevessetek ki! Gonoszok vagytok!-vágtam ve a természetesen mű durcit.
-Jól van na. Bocsi!-jött oda Niall és megölelt.-Olyan fura, hogy ilyen pici vagy!-beszélt a fejem fölött.
-Na jól van le lehet rólam szállni!
-Rajtad se vagyok!-jött a négy válasz egyszerre. Erre csak elnevettem magam, majd kecsesen beintve elindultam öltözni.
Felvettem egy barna színű farmernadrágot, és egy fehér pólót, amin az I L❤VE HARRY STYLES felirat díszelgett. Imádom ezt a pólót, és valószínűleg Harrynek is tetszeni fog. Leszökdeltem a lépcsőn aztán a nappalin át bevonultam az előszobába, és felvettem a barna lapos talpú csizmámat. A tükörbe nézve elégedett voltam. Villantottam egy mosolyt és visszamentem a szobába.
-Jó leszek így?-forogtam körbe.
-Miért? Hova mész?-nézett rám Niall.
-Nos ha eddig nem figyeltetek, ma munka van! Nektek koncert, nekem pedig vigyázni kell a kis tündérre.-magyaráztam idegesen.
-De még van 1 óra a főpróbáig!-értetlenkedett tovább.
-De fiúk el kell készülnötök! Induljunk!-hisztiztem.
-Cica ne hisztizz! Mindjárt megyünk!-mondta Harry rám se nézve.
-Nem!-jelentettem ki mérgesen. És a TV-t kikapcsolva folytattam.-Öt percet kaptok! Óra inul!-mondtam, de Ők csak bámultak.-Négy perc!-figyelmeztettem őket mire felálltak, és felszaladtak az emeletre.
-És öt, négy, három...-be sem fejeztem és már lent voltak.
-Kész vagyunk!-lihegtek.
-Na látjátok, megy ez nektek!-vigyorogtam és elindultam a kocsimhoz.-Nem jöttök?-néztem vissza.
-Te vezetsz?-néztek rám kérdőn.
-Persze! Na gyerünk mert elkésünk!-intettem nekik, és elindultunk. Húsz perccel később egy nagy rádiós székház előtt álltam meg.
-Itt vagyunk.-sóhajtottam.
-Nyugi, minden rendben lesz!-fogta meg a kezem Harry és egy lágy csókot nyomott a számra.
-Hát remélem!-mosolyogtam rá.
-Én is izgulok, kaphatok csókot?-hajolt előre a két ülés között Niall.
-Persze kettőt is!-röhögtem rá, mire Harry csúnyán nézett.-Most mi van? Nem tőlem kapja, tőled!
-Ja az más. Várj mi?-esett le neki, ezért inkább kiszálltam és elindultam befelé. Mikor utolértek megfordultam és bezártam az autót.
-Végre, hogy itt vagytok! Először időben!-jött félénk Lou a fiúk stylistja.-Örvendek, Lou Teasdale!-ölelt meg.
-Elouise Parker, a bébiszitter!-mosolyogtam ra miután elengedett.
-És a barátnőm!-vágott közbe Harry.
-Ó értem!-nevetett Lou és elindult a folyosón, mi pedig utána. Bementünk egy nagy öltöző szerűségbe és a sarokban megpillantottam Luxot a hát éves kis hercegnőt. Mikor félénk nézett felcsillant a szeme és kitárt karokkal szaladt Harry felé.
-Harry bácsi!-ugrott a nyakába és mivel Ő felkészült a kis szőkeség érkezésére elkapta és a levegőbe emelte.
-Jujj de nehéz vagy! Mit reggeliztél lovat?-nevetett Harry, és a kislány vele nevetett.
-Nem is vagyok nehéz, mert Te erős vagy! Az Én szuperhős keresztapukám!-ölelte meg a nyakát.-Szeretlek!-motyogta a kislány. Nem is értem, hogy egy ilyen kis testbe honnan van ennyi szeretet.
-Én is királylány!-adott egy puszit a fejére Harry.-Viszont most bemutatlak valakinek!-sétált felém.-Lux, Ő itt Elouise, a barátnőm. Ő fog vigyázni rád amíg anya dolgozik jó?-magyarázott édesen.
-Oké!-vont vállat a csöppség.-Lux Atkin vagyok Harry bácsi keresztlánya!-mosolygott rám.
-Szia tündér! Elouise vagyok!-mosolyogtam vissza.
-Nagyon szép lány vagy!-néz rám őszinte csodálattal, már az Én kezemből.
-Nagyon esés vagy köszönöm! De Te sokkal gyönyörűbb vagy!-nevettem és megcsikiztem. Édes nevetése betöltötte az egész termet. Ahogy játszottam, és olvastam a kicsivel arra lettem figyelmes, hogy mindenki minket néz, mégpedig csodálkozva.
-Mi az?-mosolyogtam rájuk. Hogy én mennyit mosolygok.
-Még senkivel nem barátkozott meg ilyen hamar!-nézett rám boldogan Lou.-Örülök, hogy bír téged!-sétál oda hozzánk és megölel, majd a kislányát is.-Mostantól meghatározatlan ideig fizetett állásban figsz dolgozni mint bébiszitter, és üdv a One Direction családban!-kacsint rám majd vissza megy az asztalhoz és folytatja Louis hajának beállítását. A fiúk az interjúban bejelentették, higy a szünetet eltolják és tovább fognak koncertezni mégpedig a(z) MITAM turné keretein belül. A rajongók bezsongtak és elárasztották a közösségiket a #MITAM Tour első a világ trendek között, szóval nagy a boldogság. Az interjú végén a fiúk összepakoltak, elköszöntünk Lou-tól és Lux-tól és miután tízszer elmondtam neki, hogy fogunk még találkozni elengedett és haza mehettünk.
-Fiúk a hétvégére anya meghívott minket ebédre. Szóval ne tervezzetek semmit!-szóltam nekik.
-Hétvégére már programom van, sajnálom!-szólt halkan Louis.
-Hogyan?-néztem rá döbbenten.
-Sajnálom, de elígérkeztem a húgaimnak, haza megyek a hétvégére.-mosolyog elnézően.
-Jaaa, semmi gond! Érezd jól magad otthon, és remélem egyszer bemutatod őket!-szegeztem neki a mutató ujjamat.
-Minden képp!-nevetett majd felment pakolni.
-Akkor, ez lehetne haza utazós hétvége nem? Mindenki elmegy haza a családjához aztán egyszer csak itthon lesz!-néztem körbe a maradék három fiún.
-Én nélküled nem megyek!-jelentette ki Harry.
-Ne butáskodja szívem! Haza mész pihensz, ahogy a többiek, és mire haza értek addigra kitalalunk valamit jó? Csak mi ketten!-öleletem meg.
-Igéred?
-Igérem!-pusziltam meg az állát és Ő is felment pakolni.
Szóval a hétvégét egyedül töltöttem, és a következő hetet is, valamint anyukámmal. Hamar elment, de már szörnyen hiányoznak a fiúk. Ma végre haza jönnek, hiszen már csak egy hónap és karácsony, és el kell kezdeni készülődni.

~Harry szemszöge~

Haza érve csodálatos illatok, és anyukám édes nevetése fogadott. Nem szóltam, hogy jövök, így egy hatalmas meglepetés leszek. Halkan levettem a csizmám és a kabátom, és a táskát az előszobába hagyva mentem beljebb. Mikor a konyhába értem, láttam, hogy anya a laptop előtt ül és nevet. Halkan mögé osontam és megnéztem min nevet. Kicsikori képek, videók, Gemmáról és rólam. Ahogy ott álltam és néztem eszembe jutottak az elsuhant évek, és úgy éreztem kell egy ölelés, mert sírni fogok.
-Anya ölelj meg kérlek, mert sírni fogok!-mondtam ki hangosan, mire megfordult és felugrott a székből, egyenesen a karjaimba.
-Nem is szóltál, hogy jössz!-nézett rám könnyes szemmel. Hiába csinálom már hát éve ezt az egészet, anya mindig sírva fogad, amikor haza érek, és ugyan így enged el. Hihetetlen jó újra itthon lenni.
-A nővéred is nem sokára haza ér!-mosolyog rám.
-Akkor átöltözök és segítek főzni!-mondtam komolyan, de a végét elnevettem.-Vagyis nézem amit csinálsz és közben mesélek!
-Na ez így már sokkal pontosabb.-nevetett majd egy utolsó ölelés után felmentem az emeletre és a szobámba lépve újabb emlékek söpörtek végig rajtam.

Hali szíveim!
Tudom sokáig nem volt, rész de most van és több mint 1200 szó szóval extra hosszú lett.
Remélem tetszett, ha igen voteoljatok és komizzatok, sokat jelent!❤

×××All The Love×××