Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

35. rész

~Harry szemszöge~

A villanyoszlop alatt állva, csak bámultam. Olyan gyönyörű! Meg akarom csókolni. De ekkor megborzongott és egyszerűen, a képembe hapcizott. Először csak bámultam rá, Ő pedig bocsánatot kért és azt magyarázta, hogy nem akarta.
-Heyy semmi gond, csak egy kicsit furi!-röhögtem el magam.
-Annyira sajnálom! Ez annyira gáz!-magyarázott tovább.
-Jó menjünk haza, mielőtt jobban megfáznál!-mondta neki, de nem raktam le, hanem elindultam vele.
-Harry! Tegyél le, mert nehéz vagyok!-ficerkett a karomban.
-Fejezd be mert le foglak ejteni!-tettem úgy, mintha nem hallottam volna amit mond.
-De Harryyyy! Nehéz vagyok, tegyél le légyszíves, mert még a végén valami bajod lesz!-akadékoskodott. Láttam, hogy már az autó mellett állunk ezért csak rámosolyogtam, és leraktam.
-Köszönöm, és most menjünk a kocsihoz!-fordult meg, és ezzel a lendülettel neki is ment a kocsimnak. Be kell vallanom jót nevettem rajta, de Ő csak csúnyán nézett rám. Kinyitottam neki az ajtót, Ő pedig beszállt.
-Hozzánk megyünk, mert a fiúk látni akarnak!-ismertettem a programot.
-Rendben!-nyomott el egy ásítást.
-Vagy ha fáradt vagy, akkor haza viszlek. Majd holnap, átjössz.-tettem hozzá gyorsan, mert láttam, hogy elfáradt.
-Nem, nem. Jól vagyok. Nálatok iszom egy kávét vagy valamit aztán annyi.-mosolygott rám.
-Biztos?-mosolyogtam rá a tükrön keresztül, de csak csukott szemmel bólintott, pár perccel később pedig elaludt.
Amikor a fiúkkal kozos házunkhoz értünk, leállítottam a motort kiszálltam, és átszaladtam a masik oldalra, hogy kivegyem Elouiset aki édesen szuszogott az anyós ülésen. Mikor kivettem ossze húzta magát, és a vállamba temette a fejét.
-Hideg van.-nyöszörögre rekedten.
-Tudom, ne haragudj! Csak beviszlek jó?-mosolyogtam rá.
-Ühüm....-mosolygott bágyadtan, majd újra elaludt. Istenem, hogy lehet valaki ilyen édes? Az a baj, hogy nem hiszi el, hogy milyen bjútiful(lehetetlen0306 ❤😂😂❤), de majd én elhitetem vele. Mikor az ajtóhoz értünk inkább kopogtam, mert pont úgy feküdt, hogy nem értem el a kulcsomat.
-Nem veszünk semmit, és nem nincs szabad szobánk, képet pedig majd csinálunk az utcán ha találkozunk.-jött egy túl hangos hang az ajtó mögül.
-Halkabban, Te gyökér! Harry vagyok, engedj már be!-magyaráztam a csukott ajtónak, ügyelve arra, hogy Elouise ne keljen fel.
-Jaaa, bocs haver!-beszélt még mindig hangosan Liam, de amint meglátta a karomban alvó lányt azonnal elhalkult.-Mi a francot csináltál? Ugye nincs baja?-suttogta indulatosan.
-Mi dehogy! Csak elfáradt, de nem akarta, hogy haza vigyem ezért ide hoztam, úgyis látni akartátok!-nyugtatom.
-Értem, oké!-mondtaar sokkal nyugodtabb hangon.-Gyere!-intett és végre beengedett. Bementünk, és leraktam a kanapéra. Az oldalára fordult, és magához ölelte a zakóm kilógó részét. A ruhája kicsit fel csúszott annak ellenére, hogy hosszú volt, ezért azt óvatosan lejjebb húztam, aztán csak arra lettem figyelmes, hogy beszél álmában.
-Nem fogod bántani, mert szeretem! Ha baja lesz, azt nem éled túl!-motyogta. Szemöldök ráncolva várom, hogy mi lesz ebből, de ekkor megnyugszik, az arca kisimul és a zakót jobban magához húzva csak annyit suttog:
-Te teszel erőssé Harry! Szeretlek!-mosolyodik el, nekem pedig megmelengeti a szívemet. Tudom, hogy csak álmodik, legalábbis azt hittem, de ekkor mellé térdelve látom, hogy a szeme nyitva van és kissé kómásan ugyan, de engem figyel.-Tudom, hogy hirtelen, és talán túl korán jelentem ezt ki, de szeretlek. Akkor is ha Te még nem fogod ezt kimondani, vagy sosem mondod majd nekem. Nem kérlek rá, hogy mond ezt nekem, de tudnod kellett.-mondta a szemembe nezve, aztán felült. Én még mindig előtte térdeltem, aztán felálltam, és lehajolva hozzá lágy csókot leheltem a szájára.

Ta dam!!
Még egy cuki rész.
Valamiért annyira élvezem, hogy ilyen kis cuki részeket irhatok nektek!
Imadlak titeket!❤❤❤
×××All The Love×××