Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

Kitálalok

~Elouis szemszöge~

Miután Lou kisírta magát, és a fiúkkal is mindent megbeszélt rátért egy számomra kínos és nehéz témára.
Az apámra.
-Te Elie nem azt mondtad, hogy az apád meghalt?-kérdezett rá kertelés nélkül.
-De. De nem halt meg. Mint arra rá jöhettetek, drog díler. Azért mondtam hogy meghalt, mert nem akartam róla beszélni.-hajtottam le a fejem. Szégyelltem magam, mert hazudtam nekik.
-És te?-kérdezte Harry.
-Jobb ha tudjátok az igazat. Liamnek részben igaza volt amikor arra célozgatott, hogy én is benne vagyok a bizniszben. Amikor kicsi voltam, de tényleg egész kicsi én csempédztem be az árut. Hiszen kicsi voltam, és az emberek utolsó gondolata az lett volna, hogy egy 9-10 éves gyerek drogot ad át.-mondtam és éreztem az első könnycseppet lefolyni az arcomon. De folytattam.
-Aztán amikor 14 lettem már értettem mit teszek és nem akartam. Akkor fordítottam hátat először apának. Ezért megvert. De nem érdekelt akkor sem segítettem neki. Aztán egyik nap azt mondta, hogy lebukott miattam és el fog menni. Így is tett, nevet változtatott, és elutazott pár hónapra, nekem pedig el kellett terjesztenem a halál hírét. Ez volt az utolsó dolog amit megtettem neki.-meséltem el röviden a történetem.
-Tehát, ez azt jelenti, hogy Te is díler voltál?-kérdezte Niall óvatosan.
-Nem. Mivel kiskorú voltam, és önként mentem el a rendőrségre, ezért nem kerültem a börtönbe. Egy javító intézetbe kerültem de lehet, hogy jobb lett volna a börtön.-sóhajtottam.
-De ugye már nem vagy ebben benne?
-Nem, de nem lehetne, hogy erről most egy kicsit ne beszéljünk?-néztem könyörgően.
-De lehet.-mosolygott rám Lou és felhúzott a kanapéról.-Gyere El még sok minden meg szeretnék kérdezni, de négy szem közt.-mondta.
-Hát jó.-vontam vállat, és elindultam utána az emeletre.
-Szóval...-csapott bele.-...mi van közted és Harry között?
Sejtettem, hogy erről fog kérdezni. És nem örülök neki.
-Hogy érted?-játszottam a hülyét, mert nem akartam erről beszélni. Fáj és jobb ha Ők nem is fogják megtudni, mit beszéltünk Harryvel.
-Jaj tudod, hogy értettem.
-Na jó. Mivel megígértem, hogy magamtól nem mondom el senkinek, ezért ha kérdezel válaszolok jó?
-Oké?-kérdezte mert furcsállta a helyzetet.-Szóval együtt vagytok?
-Nem. És talán soha nem is leszünk.-mondtam érzelem mentesen, de a végén megremegett a hangom.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy amikor a kórházban megcsókolt, és azt mondta szeret, azt nem úgy értette ahogy Én. Azt mondta, hogy az a csók ráébresztette arra, hogy többet érez mint barátság, de bőven kevesebbet mint szerelem, vagy egyéb hasonló. Ő nem úgy szeret engem, ahogy Én őt.-mondtam már szipogva. De nem fogok sírni. Ezek miatt a fiúk miatt, még egyszer nem fogok sírni. Legalábbis úgy, hogy azt Ők is látják.
-Jaj Elie Én nem tudtam. Ne haragudj. Csak azt hittem, hogy tudod.....-hagyta lógva a mondatot.
-Semmi baj. Nem tudhattad.
-Megleptél. Hiszen, olyan érzelmes vagy és most mégsem sírsz.
-Nem bizony. Az elmúlt hetekben, mióta ismerek titeket többet sírok mint eddig. Amikor ezt Harry elmondta akkor sírtam utoljára, és nem akartam még egyszer miattatok sírni. Ezért nem is fogok. Úgy biztos nem, hogy Ti is látjátok.
-Szóval Te most össze vagy törve, de nem fogsz beszélni róla?
-Pontosan.
-És Harry tört össze?
-Végülis mondhatjuk így is.
Erre már Loui nem mondott semmit csak átölelt.
-Vajon mit csinálnak?
-Kussolj már még meghallanak!
Hallottuk Harry és Niall hangját az ajtó túl oldaláról.
-Mindegy a lényeget hallottam. Össze törtem. Az Én hibám. Ezt elbasztam. Csak azért mert féltem a saját érzéseimtől.
Mondta Harry aztán hallottam ahogy elment.
Most mi van????

Hali babák!
Itt is az új rész.....
Hát tudom tegnap azt mondtam, hogy még aznap két három részt felrakok de végül csak megírtam.....
Ma viszont fel rakom....

×××All The Love×××

Ui.: A kép meg..... Hát khm..... Elég nagy igazság......