Szóval hogy is állunk, így öt óra előtt pontosan tizenhét perccel?
A barátom, akivel több mint egy éve tökéletes kapcsolatban éltem, ma reggel megcsalt a szemem láttára és összetörte a szívemet. Ezután, miközben minden erőmmel próbáltam indiánszerűre sírni a sminkem, Calum Hood egy tizedikes csajt próbált megdönteni a lánymosdóban, pont ahol én az összetört szívem darabkáit szedegettem. És akkor innentől lavinaként indultak meg a dolgok. Calum felajánlotta, hogy megtanítja nekem hogy törjem össze Ashton szívét, én pedig belementem, ráadásul húztam magammal Nast is. Aztán Ashton újra eljátszotta, amit reggel, ám ezúttal nem törte össze a szívemet, csak én az ő golyóit. És akkor jött a meccs, ahol sikerült az egész félmeztelen kosárcsapatot megsasolnom, majd ügyesen becsúsztam a pálya közepére, aminek következtében Calum Hood igazán bravúros zsákolást hajtott végre, személyemmel a vállán. Ráadásul ezt a csodás jelenetet a legnagyobb nézettségű tévék vetítették élőben.
Azt hiszem ezt a napot elkönyvelhetem életem egyben legizgalmasabb és legszerencsétlenebb napjának is.
- Hol jársz, Lyn? - csettinget Nas az orrom előtt, mire összerezzenek.
- Csak felmértem magamban a mai napot. - felelem őszintén, majd összedörzsölöm a két tenyeremet. Hiába a kesztyű, valami elképesztően cseszett hideg van és én még az átlagnál is fázósabb vagyok.
- Hol van már Hood? Befagy a seggem is. - pont miután ezt kimondom, egy tenyér csattan a fenekemen, mire megugrok. Dühösen megpördülök, így Calummal találom szemben magam. Hát ki más, ha nem Hood.
- Tudod, most pofon kéne vágjalak. - mondom neki fenyegetően, de ő csak mosolyra görbíti az ajkait.
- Nem verekedtél ma már eleget, Rose? - vág vissza, mire elhúzom a számat.
- Szia Nasbaby. - int hátra a barátnőmnek, aki erre csak motyog valamit. Igaz, hogy nem hallom mit, de lefogadom hogy nagyon közel áll a 'letépem a szádat és megetetem veled' féle beszoláshoz.
- Mehetünk? - Calum végignéz rajtunk, mi pedig egyszerre bólintunk. Alig várom, hogy beülhessek Hood ülésfűtéses kocsijába. Utálom ezt a flancot és más esetben százszor nagyobb örömmel ülnék fel egy buszra, de jelenleg egyik végtagomat sem érzem, a buszon pedig nincsen fütés, nemhogy még ülésmelegítő.
- Én ülök előre! - kiáltja Nas amint Calum megnyomja a nyitás gombot a kocsikulcsán, majd az első ajtóhoz ugrik és már be is pattan. Időm sincs elszomorodni, mert Calum már ki is nyitja a száját.
- Ilyen lelkesen szeretnéd, hogy vezetés közben a combodat tapizzam, Nastya? - kérdezi, mire Nas úgy ugrik ki a kocsiból, mintha tüzet gyújtottak volna alatta.
- Azt hiszem lemondok az ülésfűtésről. - mondja, majd beül hátra, én pedig diadalittas mosollyal az arcomon behuppanok az anyósülésre, Calum mellé.
Míg ő beindítja a kocsit, addig én lerakom a földre a táskámat, majd előveszem a telefonomat hogy felhívhassam az öcsémet.
Calum ide-oda tekingetve kiáll a parkolóból, majd elindul a házuk felé. A szemem sarkából rápillantok, de nem látom rajta jelét, hogy bármikor is szóba szeretné hozni a meccsen történteket, aminek igazán örülök.
Tárcsázom az öcsém számát, majd a fülemhez emelem a telefont és hallgatom a csöngést.
- Szia Lyn, mizu? - köszön Leo vidáman. Elmosolyodom, bár ő ezt nem láthatja.
- Szia öcsi. Megmondanád légyszi apának, hogy átmegyek Nashez szóval csak este érek haza? A tegnapi sülthúsból még van a hűtőben, ha megéheznétek. - darálom, de ő csak hümmög egyet, mire összeráncolom a homlokomat.
- Nem véletlenül Calum Hoodhoz mész? - tudom, hogy úgy vigyorog, mintha egy tiltott dolgon kapott volna rajta és most szörnyen örül, hogy kérhet tőlem egy szívességet azért cserébe, hogy szart sem mond apunak.
- Mégis miből gondolod ezt? - kérdem semmittudó hangon, de Leot nem lehet átverni.
- Néztem a meccset. - feleli egyszerűen, mire legszívesebben a fejemre csapnék. Hát persze hogy nézte, ki nem hagyná.
Hirtelen valami puha anyag csapódik az arcomnak. Ijedten kapom a fejemet Calum felé, aki röhögve Nastya felé biccent, majd újra az útnak szenteli a figyelmét.
- Bocsi Lyn, Hoodnak ment. - szabadkozi Nas, de látom rajta, hogy nem bánja, hogy engem talált el.
- Aha, persze. - mondom, majd visszahajítom a kesztyűjét.
- Mi persze? - hallom Leo hangját a telefonban.
- Semmi, csak Nasnek szóltam. Figyelj Leo, az az egész a meccsen... szóval véletlen volt. Csak mond meg apának, hogy később érek haza. Szia öcsiiii. - mielőtt bármit is reagálhatna, leteszem a telefont, majd nagyot sóhajtva hátradőlök az ülésen.
- Ja Lyn, most hogy szóba jött... mégis mi volt ez az egész a meccsen? - hajol előre Nastya a két ülés között.
- Miért nem faggatod Calumot?
- Hát ennek két oka is van. Egy; te csúsztad végig a fél pályát a seggeden, kettő; Hood válasza minden kérdésre valami undorítóan perverz szöveg, szóval inkább nem beszélek vele. - vállat von, ám Calum nem kezeli ilyen könnyen a dolgot.
- Ez egy igazán bölcs megállapítás Nasbaby, bár egyben sértő is. - Cal tettetett szomorúsággal pillant ránk, mire Nas megböki a halántékát, ezzel egyenesbe billentve Calum fejét.
- Te csak figyeljed az utat. - mondja, majd ismét felém fordul.
- Szóval?
- Majd megbeszéljük ezt Nas. Csak nem most. - sóhajtom, mire Nastya sértődötten visszahuppan a hátsóülésre.
- Sosem fogod elmagyarázni, ugye? - kérdezi több perces néma csend után. Mosolyogva megrázom a fejem, míg Calum nevetve leparkol a Hood család kastélyszerű háza előtt.
↗↙↗↙
Vélemények?:/
~ Livvie🙌
DU LIEST GERADE
HOW TO BE A HEARTBREAKER
Fanfiction"A fiúk úgy játszanak a lányok szívével, mintha műanyagból lennének, pedig mindegyik vékony és törékeny porcelánból van. Mintha az, hogy ők összetörhetik a mi szívünket egy alap dolog lenne: mint egy kőbe vésett szabály. Ideje, hogy ez a szabály fel...
