HOW TO BE A HEARTBREAKER

fifteen

A világ leghülyébb ötlete volt Ashtontől, hogy tél közepén kihívott a partra. Igaz, hogy itt nem esett a hó, de attól még kegyetlenül hideg van és alig győzöm összehúzni a kabátomat magamom. Nem fúj a szél, viszont a levegő fagyos.

Mikor a strand mindig nyitva lévő bejáratához érek, meglátom a földön sorakozó égő gyertyákat. Egy utat formáznak, egészen egy apró épületig, közöttük pedig rózsaszirmok terülnek el, szétszórva.

Oké, még nem késő visszafordulni. Lassan hátrálni kezdek, de hirtelen megtorpanok.

Ha most elmegyek, azzal azt bizonyítom, hogy nem vagyok képes egyedül kezelni Ashton romantikus bocsánatkéréseit, vagyis még mindig szeretem. De én már nem szeretem őt, azt hiszem. Csak egyszerűen elegem van ebből az egészből, de ha már elkezdtem bebizonyítani, hogy nem csak a fiúk tudnak játszani a szívekkel, hát akkor be is fejezem.

Nagy levegőt veszek, majd elindulok a gyertyákkal keretezett, rózsaszirom ösvényen. A szívem egyre hevesebben dobog, amikor pedig a kivilágított kis épület ajtajához érek, már majd kiugrok a helyéről. Főleg aztán hogy meglátom a feliratot: Moonlight tea. Ashtonnel mindig mikor a parton voltunk, beültünk ebbe a teaházba, mert itt sosem volt senki, végül is ki szokott strandolás közben meleg teát iszogatni? Valószínűleg rajtam kívül senki. Nem tudom, hogy Ashton szerette-e ezt a szokásomat, mert már semmiben sem vagyok biztos vele kapcsolatban, de minden esetre sokat voltunk itt együtt.

Nagy nehezen lenyomom a kilincset, majd belépek. Az öreg kis faasztalok és székek mind a falhoz tolva álldogálnak. A kandalló előtt, amiben a tűz vadul ropog, egy óriási pléd van leterítve, míg a pult mögül halk, kellemes zene szól. A szoba közepén, pedig Ashton áll, hátra tett kézzel, szokásos bandás pólójában, ezzel megkoronázva az egészet.

- Nem gondoltam volna, hogy eljössz. -szól. Hidd el Ashton, én sem.

- Ha nem jövök, meddig állsz itt ilyen úriemberesen? - kérdem, mire felkacag. Gödröcskéi egyből megjelennek, amitől kicsit otthon érzem magam.

- Fogalmam sincs. De ha nem jöttél volna, valószínűleg abbahagytam volna a próbálkozásokat. - feleli mosolyogva. Nagy levegőt veszek és próbálok nem dühös lenni magamra.

- És miért is vagyok most itt?

- Szeretném, ha végighallgatnál, hogy őszintén megmagyarázhassam ezt az egészet. - nem szakítja meg a szemkontaktust, amihez biztos nagy erőre van szüksége.

Leveszem a kabátomat, majd az egyik asztalra rakom.

- Összetörted a szívemet, Ashton. - nem terveztem, hogy ezt ki is mondom. Elfordítom a fejemet, mert félek hogyha tovább nézem Ash barnás-zöld szemeit, elsírom magam.

- Tudom Lyn, és sajnálom. Talán soha nem tudom jóvá tenni, de legalább hagyd, hogy megpróbáljam. Hagyd, hogy én legyek az, aki összerakja a szívedet. Életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy megcsaltalak, de azt hittem, hogy nem szeretlek. De ebben az egy hónapban rájöttem, hogy teljesen beléd vagyok zúgva és megőrülök, ha nem teszem jóvá a hibámat. Most pedig csak szeretném, hogy beszélgessünk. Nem kell kettőnkről, csak úgy, mint mielőtt elszúrtam. - Ash hangja egyáltalán nem könyörgő, vagy akaratos, egyszerűen csak... őszinte.

Azt hiszem elértem, amit akartam. Ash szíve a kezemben, már csak össze kéne törnöm. De egyenlőre csak bólintok, majd leülök vele a plédre és hagyom hogy a régi érzelmek magukkal sodorjanak.

↗↙↗↙

Ha valakinek esetleg feltűnt, hogy teljesen felborítottam az ausztrál időjárást, kérem ne szóljon egy szót se.

Nekem még ilyen képességeim is vannak.

(Amúgy nekem is csak most esett le de nembaj nézzétek el, annyira valósághű ez a sztori, hogy egy ilyen kis botlás, hogy télen a harminc fok helyett havazik Sydneyben már csak belefér. Lehet nevetni, lol.)

~ Livvie🙌