HOW TO BE A HEARTBREAKER

eight

- Taníts, mester! - törökülésbe húzom a lábaimat, majd a combomra könyökölök és államat a tenyerembe támasztom, míg Nas egyik élénkpirosra festett tincsével játszik. Calum hátradől és elkezd matatni, majd mikor felegyenesedik, már egy fekete noteszt tart a kezében.

- Ugye az nem az, amire gondolok? - kérdezem, mire Nastya is felkapja a fejét. Láthatóan unatkozik, és tudom, hogy bármennyire is lelkes volt az elején, tíz perc múlva kitalál valamilyen indokot és lelép, csak mert ő ilyen, ez ellen pedig egyikünk sem tehet semmit.

- Fogalmam sincs, hogy mire gondolsz. Általában tökéletesen belelátok a lányok fejébe, de vagy az én képességem kevés hozzád, vagy a tiéd túl jó. - feleli, én pedig majdnem lefordulok az ágyról meglepettségemben. Ez az egy mondat teljes mértékben Calumot minősíti le, ő mégis kimondta. Kilencedikben Calum teljesen megváltozott és kifordult magából, felépített magának egy olyan személyiséget, amit könnyebben megutáltam mint magát a tényt, hogy visszautasított. Közel két és fél éve vagyunk utáló viszonyban, ami talán mégsem igazi utálat, mert ma, ezalatt az egy hétfői nap alatt mindent megváltoztatott és teljesen felborította a róla alkotott véleményemet. Most az egyszer úgy érzem, hogy nem ismerem igazán Calum Hoodot.

- Szerintem mindkettő. - töri meg Nas a gondolatmenetemet, majd pittyeg egyet a telefonja. Calum is Nastyára néz és mindketten a reakcióját figyeljük, míg a lány fel nem pattan.

- Lyn, őszintén mondom, neharagudj, de kettesben kell hagyjalak Calummal. - és még tíz perc sem kellett neki. Rámosolygok, ám belül egyre feszültebbé válok a tudattól, hogy kettesben kell lennem Calummal, a saját szobájában.

- Nem haragszom, de elméletben veled vagyok, szóval...

- Falazok, nyugi. Bár ez nem egy jókislányra vall, Lyn. - ajkait összeszorítja, hogy visszafojtson egy mosolyt, míg Calum mellettem kuncog.

- Majd mindenképp mesélj el mindent. - szól vissza az ajtóból.

- Ne kísérjelek ki, Nasy? - kiált utána Calum, mire Nastya csak lazán visszaordítja hogy ne fáradjon, természetesen gúnyosan, mert nem is ő lenne. Amint meghallom becsapódni a bejárati ajtót, ami mivel semmilyen más zaj nincs, ezért az egész házban hallatszik, lassan visszafordulok Calum felé.

- Szóval, hogy törjem össze Ashton szívét? - kérdezem, hogy még véletlenül se álljon be újra a kínos csend és hogy végre rátérhessünk arra, ami miatt itt csücsülök Calum ágyán.

- Nem hiszem, hogy Ashton szerelmes lenne beléd, viszont az tény, hogy nem akar szakítani veled és esze ágában sem volt lebukni előtted, vagyis szeretné hogy együtt legyetek. - magyarázza teljesen komolyan, mint valami tanár, aki ennél jobban semmihez sem ért az égegyadta világon. - Meg hát ugye nem ok nélkül akarja megbeszélni a dolgokat, de ettől függetlenül nem adhatod magad könnyen és nem is fogod. Viszont ahhoz, hogy összetörhesd a szívét, muszáj, hogy beléd szeressen. - mondja végül, majd várakozóan néz rám, mire felvonom a szemöldökömet.

- És azt hogy fogom elérni? - kérdezem, mert az, hogy nem tud belelátni a fejembe, nem csak az ő részéről igaz.

- Fogjuk. Ugyanis segítek neked. Először is, szerintem el kéne csábítanod, ami nem lesz egy könnyű művelet. - feleli, én pedig kikerekedett szemekkel nézek rá.

- Azt hiszed, nem tudnám elcsábítani Ashtont? - kérdem, mire Calum megrázza a fejét, bennem pedig egy kicsit lemegy a pumpa.

- Nem, igazából azt hiszem, hogy egy fiút sem tudnál igazán felizgatni. - ajkaim résnyire nyílnak egymástól, míg óriási döbbenetemben azt sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.

- Már ne is haragudj, de miből gondolod ezt? Igenis hatással tudok lenni a fiúkra és eltudom őket csábítani. - dühösen karba teszem a kezeimet, majd lángoló szemekkel nézek Calumra.

- Tényleg? Bizonyítsd! - nagyokat pislogok, mert nem tudom, hogy jól hallottam e.

- Hogy mi?

- Bizonyítsd be az igazad rajtam. - arcán széles mosoly terül el, míg én nagyot nyelve leveszem a kabátomat majd közelebb ülök hozzá. Nem hiszem el, hogy belementem ebbe a játékba, de ha már nyakig ülök a szarban, hát érje meg.

(szerk; rossz lenne ha itt hagynám abba, hogy várjatok a következő részig? most eltérek a szokásomtól, szóval olvassátok csak tovább:3)

Nagy levegőt veszek, míg Calum némán figyeli minden mozdulatomat. Lassan felemelem a kezemet, majd tenyeremet a combjára simítom, végig arra koncentrálva, hogy egy végtagom se remegjen. Közelebb hajolok hozzá, és egy lehelletnyi csókot nyomok a kulcscsontjára, miközben ujjaimmal egyre feljebb haladok a combján. Végigcirógatom a hasát, érintésem alatt izmai megfeszülnek. A következő csókot már a nyakára adom, kezem pedig mellkasához ér, pont a szíve fölé. Legszívesebben most kirohannék az ajtón, mert tudom hogy ez nagyon nem jó így, de ha megfutamodok, akkor az azt jelenti, hogy Calum nyer én pedig nagyon nem szeretném, hogy ő nyerjen, szóval rendületlenül folytatom, amit elkezdtem. Tenyerem már a nyakánál pihen, így hátrébb simítom a kezemet, majd a tarkójánál göndörödő puha tincsekkel kezdek játszani. Tekintetünk már egy vonalba van, ám én mégsem merek a szemeibe nézni, ezért - reménykedve, hogy ezzel már megnyerem a játékot - ajkaimat épphogy érintem az övéivel, mire Calum felmordul, majd hirtelen elhúzódik.

- Szerintem most menned kéne, Lyn. - mondja zavartan, egyszer sem nézve a szemeimbe.

- De hát még nem is beszéltünk meg semmit. - felvonom a szemöldökömet, majd lassan belebújok a kabátomba.

- Majd holnap a suliban, viszont most tényleg jobb ha mész. - végre elkapom a pillantását, de hiába szugerál, fogalmam sincs mi baja van.

- De mégis miért? - Calum mélyen beszívja a levegőt, pólója megfeszül a mellkasán ahogy tüdeje kitágul.

- Mert igazad volt, Rosie. Nyertél.