HOW TO BE A HEARTBREAKER

eleven

Ashton egy hete folyamatosan csak próbálkozik, sikertelenül. Meglepő, hogy mennyire jól tudom kezelni, majd visszautasítani a romantikusabbnál romantikusabb bocsánatkéréseit. Ráadásul nem adja fel, akárhányszor koptatom le. Otthon az íróasztalom már tele van virágokkal és ki nem nyitott csomagokkal, míg a suliban folyamatosan a közönség előtt próbál visszanyerni magának. Úgy érzem, hogy minél elérhetetlenebb vagyok, Ashton annál erősebben próbálkozik és ebből eléggé az jön le, hogy kezd belém szeretni. Talán pont az volt a kapcsolatunkban a baj, hogy semmilyen kihívást nem jelentettem neki. Márpedig Calum szerint a fiúk imádják a kihívásokat.

Még egyszer megpiszkálom a tányéromon lévő barnás hússzerűséget, majd reményvesztetten leteszem a villámat. Lehet hogy a gimink híres és szinte mindenben kiváló, de ez a kajáról pont nem mondható el. Nas velem szemben sem vélekedik másképp a dologról, míg az egyik oldalamon ülő Luke lazán eszegeti a húsnak nem nevezhető valamit. Fintorogva nézek rá, majd Calum felé fordulok, aki sebesen jegyzetel a kis fekete noteszébe. Akaratlanul is eszembe jut az az este, mikor legelőször láttam a noteszt, mire arcomra halvány pír szökik.

- Hogy tudod megenni azt az izét? - bök Nas Luke tányérjára, vagy inkább arra ami rajta van. A szöszi megvonja a vállát, majd mosolyogva tovább folytatja az evést.

- Annyi szteroidot szed szegény, hogy már nem érzi az ízeket. - szólal meg Michael, mire Calum leáll az írással és felpillant, majd hangosan nevetni kezd, míg Luke értetlenül néz a kreol bőrűre. Nas mosolyogva összepacsizik Mikekal, majd kuncogva megigazítja a haját. Hát igen, sosem gondoltam volna, hogy egy nap majd újra jóban leszünk Calummal, azt meg pláne nem, hogy egy asztalnál fogok ülni a menő, kosaras haverjaival, akik mint kiderült, nem is akkora seggfejek mint ahogy elsőre gondoltam. Az Ashtonnel való kapcsolatom előtt még ő is a srácokkal lógott, de ahogy én képbe jöttem, Calummal még rosszabb viszonyba lettek, Michael és Luke pedig inkább Cal felé húztak, szóval Ash legtöbbször velem vagy a szintén full menő koleszosokkal lógott. Most pedig hogy megcsalt, fogalmam sincs kivel lóg és őszintén szólva nem érdekel.

- Nem is szedek szteroidokat! - szól Luke felháborodva körülbelül egy percre rá Michael beszólására, ezzel megszakítva Calum és Mike beszélgetését.

- Ez már fáziskésés, öcsém. - füttyent egyet Nas, majd egyik kiszabadult tincsét visszatűri a sapkája alá.

- Hagyjatok már békén, még másnapos vagyok. - morogja Luke, majd arrébb löki a tálcáját és fejét az asztalra hajtja.

- Talán nem kéne annyit buliznod, Hemmo. - feleli Calum okoskodó hangon, mire megforgatom a szemeimet.

- Akkor szerinted hol szedjek fel gátlástalan csajokat? - kérdi, mire majdnem félrenyelem a vizemet.

- Talán megpróbálkozhatnál a kapcsolattal. - mondom, majd a kupakot rácsavarom a műanyag üvegemre. Luke horkant egyet, majd felemeli a fejét.

- Hogy a végén ott kössek ki, ahol te és Irwin? Kösz, de inkább kihagyom. - oké, visszavonom. Lukeon kívül Calum összes haverja normális, bár lehet csak ez csak az alkohol utóhatása. Franc tudja, még sosem voltam másnapos.

Calum átnyúl a hátam mögött, majd tarkóncsapja Lukeot, aki erre feljajdul.

- Cseszd meg így is szétszakad a fejem! - morgolódik, majd fogja magát, feláll a padról és kisiet az ebédlőből. A diákok az elmúlt egy hétben már hozzászoktak, hogy én és Nas együtt ebédelünk a suli legmenőbb srácaival, ezért már alig-alig néznek minket megdöbbenve, de olyat még senki sem látott a földön, hogy Luke Hemmings a kosárlabda csapat kapitánya dühösen távozott volna a menzáról.

Mindenki sutyorogni kezd: a pletykák rögtön szárnyra kapnak.

- Ilyet sokszor csinál? - kérdezi Nas ide oda pillantgatva Michael és Calum között.

- Nem igazán. - von vállat Mike, de a hangjából kihallani az aggódást.

Az előbbi néma csend, ami Luke távozását kísérte, már el is tűnt, helyét pedig átvette a zsivaj és az evőeszközök csörömpölése.

Michael és Nas beszélgetni kezdenek, míg Calum a telefonját nyomkodja, én pedig az ajtóra bámulok. Bár ne tenném, ugyanis a következő pillanatban betoppan Ashton, kezében egy óriási csokor fehér rózsával. Legszívesebben az egész adag húsvalamit magamba tömném, annak reményében hogy meghalok valamilyen radioaktív mérgezésben, vagy legalább elájulok, hogy ezt a pillanatot ne kelljen megélnem. Ashton fehér rózsával a kezében kért meg, hogy legyek a barátnője és minden hónap elején kaptam tőle egy csokrot. Minden egyes alkalommal mikor elém állt a virágokkal, én elsírtam magam. Tudja és én is tudom, hogy ezt már nem lennék képes visszautasítani, épp ezért a világ legmeggondolatlanabb és egyben leghülyébb tettét követem el ebben a pillanatban.