HOW TO BE A HEARTBREAKER

eighteen

Egy pillanatra azt hiszem nem fogom fel a szavakat, amiket Calum kiejtett a száján. Pislogok a sötétben, mint valami vak tyúk, majd nemes egyszerűséggel pofán üt a mondat jelentése. Mintha hozzám vágnának egy tortát, amibe húsz kilónyi vasszöget sütöttek. Döbbenetemben, vagy fogalmam sincs milyen reakcióból kifolyólag, de ugrok egyet és a fejem keményen a faszekrény tetejének ütődik, mire kint azon nyomban elhal a beszélgetés és a következő pillanatban kinyílik a szekrényajtó. Mr. McFly meglepett és egyben dühös arca tárul elénk. A tanárok mögötte állnak és minket vizslatnak. Mikor Calumról rám siklik a tekintetük, teljesen más érzelmeket látok a szemeikben: míg Calumnál a közönyön kívül mást nem lehet felfedezni, addig nálam van csalódottság, értetlenség, döbbentség és minden egyéb érzelem amivel ki lehet fejezni azt, hogy Lynette Rose a tanári egyik szekrényében bújkált Calum Hooddal.

- Jó napot Mr. McFly! Hogy tetszik lenni? - kérdem erőltetetten mosolygva, mire McFly feje elvörösödik.

- Kifelé! - kiabál az arcunkba, mire mindketten szinte kiesünk a szekrényből. A szemem sarkából látom, ahogy Calum a hátsó zsebébe csúsztatja a fekete kis noteszt. Apropo, Hood. Két olyan helyzetbe kerültem, amivel muszáj lenne foglalkoznom, de sajnos az egyik üti a másikat, vagy talán nem is sajnos, mert valahogy úgy érzem, hogy jobban járok, ha nem feszegetem Calum vallomását, már ha egyáltalán nevezhető annak. És akkor ott az a lehetőség is, hogy...

- Miss. Rose! - a hang kiszakít a gondolataimból. Koncentrálj Lyn!

- Igen? - 1. szabály, ha a tanár ingerülten a neveden szólít ne kérdezz vissza.

- Ne merjen feleselni velem ezek után! Megtudhatom, hogy miért voltak a tanári egyik szekrényében? - az igazgatóhelyettes nő dühösen, csípőre tett kézzel áll és ide-oda kapkodja a tekintetét közöttünk. Calumra pillantok, aki lazán ácsorog, mintha nem is most buktunk volna le. Bár szerintem ha akarna sem tudna fegyelmezetten állni. Nem szól semmit, én viszont igen.

- Az én ötletem volt. - mindenki a helyiségben egyszerre kapja felém a fejét, én viszont Calumra nézek. Mélybarna szemei az arcomat fürkészik. Finoman beszívja az alsó ajkát, mire nagy levegőt veszek. Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. - Megkértem Calumot, hogy szerezze meg nekem a tanári kulcsát és...

- Igazából az én ötletem volt. Megakartam viccelni Mr. McFly-t. - vág a szavamba Calum. - Nem kellett volna belerángassalak ebbe az egészbe, Lyn. - utolsó mondatát már nekem intézi. Annyi érzelem csillan meg a szemeiben miközben ezt mondja, hogy legszívesebben itt helyben hullanék a darabjaimra. Tekintetünk összefonódik, én pedig nem bánnám ha elvesznék Calum mélybarna íriszeiben. A szívem nagyot dobban, a gyomrom görcsbe rándul. Lyn basszus ez rohadtul nem a megfelelő alkalom, hogy szerelembe ess.

Tudom, hogy nem a 'törjünk be a tanáriba' dologra értette, amit mondott. És talán tényleg nem kellett volna belerángatnia ebbe az egészbe.

***

Kilépek a tanári ajtaján. Mindketten büntetésben leszünk egy hétig, vagyis órák után még itt kell maradnunk ötig. Nagyobb büntetésre számítottam, például hogy felhívják a szüleinket, vagy rovót kapunk, de csak sima iskola utáni szabadidő megvonás.

- Rosie! Beszélhetnénk? - Calum gyengéden megfogja a csuklómat. Nagy levegőt veszek, majd bólintok és felé fordulok. Több ezer érzés kavarog bennem, míg a fejemben teljesen összekuszálódtak a gondolatok. Talán könnyebb lenne elfutni, de azt hiszem most az egyszer nem az egyszerűbb út a helyes.

Mielőtt Calum belekezdhetne a mondandójába, megszólalok.

- Calum, én... szóval... ha amit bent mondtál... az izé... szóval igaz... én...- na jó, ezt nem így terveztem. Valószínűleg ha Calum ebben a pillanatban nem simítaná a kezét az arcomra, még mindig dumálnék össze-vissza, így viszont azonnal befogom a számat. Hüvelykujjával végigsimít az alsó ajkamon. Ó Lyn, mi a francot csinálsz?

- Őszinte voltam odabent és tudom, hogy nem a legjobb alkalmat választottam, de már nem bírtam tovább. Fogalmam sincs, hogy mikor szerettem beléd, vagy hogy mikor döbbentem rá, hogy ez szerelem, minden esetre semmi másra nem tudtam gondolni, csak rád. Te jutottál eszembe a házunk előtt lévő vörös rózsákról, a zenék összes akkordjáról, a hóesésről, a régi könyvek illatáról. És nem érdekel, ha elkéstem, de legalább kimondhattam. Szeretlek Lynette Rose, talán a kelleténél egy kicsit jobban is.

Elmosolyodom, majd kezeimmel átkarolom Calum nyakát.

- Épp időben érkeztél. - mondom halkan, majd finoman megcsókolom. Az előző alkalommal ellentétben most teljes mértékben áttudom magam adni a kellemes érzésnek, Calum pedig teljesen másképp csókol vissza. Ajka szörnyen puha és forró, amitől még bódultabban érzem magamat. Calum elhúzódik, majd szorosan magához ölel, én pedig a mellkasába fúrom a fejemet.

- Csípj meg. - dörmögöm a pulcsijába, mire halkan felnevet.

- Miért?

- Mert nem vagyok biztos benne, hogy nem éppen a pihe-puha ágyamban fekszek és csak álmodom ezt az egészet. - felelem, Calum pedig belepuszil a hajamba.

- Nem álmodsz, ígérem. Vagy ha mégis, akkor biztos vagyok benne, hogy az én ágyamban fekszel, meztelenül. - suttogja a fülembe, miközben ujjaival megcirógatja az oldalamat.

- Olyan egy disznó vagy! - elhúzódok tőle és karon csapom, mire kacagni kezd.

- Bár ha jobban belegondolok, az inkább az én álmom lenne... - még egyszer beleütök a felkarjába, majd durcásan összefonom a kezeimet a mellkasom előtt.

- Mindig elrontod a szép pillanatokat. - mondom sértődötten és direkt nem nézek Calumra. Kezét az állam alá csúsztatja és maga felé fordítja a fejemet, majd rám villantja azt az édes kisfiús vigyorát.

- De te szebb vagy bármilyen pillanatnál, szóval nem kár értük.

- Hol tanultál meg így bókolni? - vonom fel a szemöldökömet.

- A véremben van. És te hol tanultál meg nem utálni engem? - kérdi, mire ugyan úgy vállat vonok, mint ő.

- A véremben van.

↙↗↙↗

MONDTAM HOGY JÓ LESZ

Vélemények?:3

~ Livvie🙌