Calum három hete vallott nekem szerelmet, és azóta el sem lehet minket választani. Igaz, hogy egyszer sem mondtuk ki, hogy egy pár vagyunk, sőt Calum még csak meg sem kért, hogy legyek a barátnője, de azt hiszem ez így teljesen rendben van. Ami a legfurább, hogy olyan, mintha nem is változott volna a kapcsoltunk, ugyanis Calum még mindig imádja húzni az agyamat, amit én ugyan úgy fogadok, mint eddig: leoltom a sárga földig.
Viszont mostmár minden ilyen kis összezörrenést csókkal zárunk le, ami őszintén szólva még mindig egy kicsit szokatlan. Hiszen majdnem a teljes gimit úgy éltük le, hogy nem szóltunk egymáshoz, ami így visszagondolva eléggé gyerekes megoldásnak tűnik. De végül is csak eljutottunk egymáshoz, mégha ötmilliószor is estünk pofára a másikhoz vezető úton.
- Lyn figyelj már, kezdődik! - rángatja meg Nas a kezemet kiabálva, mire kizökkenek a gondolataimból.
A játékvezető megfújja a sípot, a tömeg egyszerre kiált fel, és a játék elindul.
Na igen, a télzáró meccs. A fiúk megmérkőznek a legnagyobb ellenségeikkel: a Fort Street gimi kosarasaival. Eddig csak egyszer tudtuk legyőzni a streeteseket, méghozzá tizenegyedikben. Az egy eszméletlenül szerencsés nap volt a fiúk számára... vagy inkább szerencsétlen a fortiaknak, ugyanis a fél csapatuk lebetegedett, így a kispadosok játszottak helyettük, akiket mi simán megvertünk. De ezúttal minden streeti nagyágyú a pályán van, így a fiúknak nagyon ügyeseknek kell lenniük.
A bíró feldobja a labdát, Luke pedig felugrik, és magasságának köszönhetően ő üti le a labdát, méghozzá Calumhoz, aki szélsebesen ront az ellenfél kosarához. Mögötte Ashton, tőle pár méterre pedig Michael és Quentin futnak, míg a kékmezes streetiek mindenhol ott vannak. Calum megfordul, hogy visszapaszolja a labdát Ashtonnek, de az egyik izomagy - lefogadom, hogy szteroidokat szed - kiüti a kezei közül a labdát. Ideje csuriba tenni a kezünket.
Nas teljesen extázisban van és már annyira szorítja a karomat, hogy lassan nem érzem, de teljesen meg tudom érteni. Az ellenség már most visszaszerezte a labdát, és mind a mi kosarunk felé rohannak. A fiúk próbálják blokkolni őket, Luke pedig magasra ugrik, mikor az egyik rádobja a labdát, de így sem éri el.
A labda köröz egyet a gyűrűn, majd a kosárba esik.
Két pont a streetieknek.
***
A bíró fúj, mire az időt mutató nagy kijelzőre nézek. Félidő van. Nekünk pedig mindössze négy pontunk van, míg az ellenfélnek nyolc. Ez így nem lesz jó.
A fiúk leszaladnak a pályáról az edzőhöz. Hunyorítva nézem a hátukat, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átszaladok a másik oldalra, vigyázva, hogy ezúttal ne lökjön fel senki, és véletlenül se essek el.
Nas utánam kiált, mire hátraintek neki, majd csúszva lefékezek Michael mellett, aki meglepetten néz rám.
- Szia Lyn. - mosolyog, majd egy törölközőt nyom a homlokához. Biccentek neki, majd szemeimmel Calumot keresem, de sehol sem látom.
- Hol van Cal? - kérdem, Mike pedig állával az öltöző felé bök.
- Bement az öltözőbe. Kicsit kiakadt, de visszajön. Csak nagyon nem akarja elveszíteni ezt a meccset. - feleli, majd meghúzza a kezében lévő vizespalackot. - Sok múlik rajta.
Megértően biccentek, mikor a bíró elkiáltja magát.
- Két perc van a félidőből!
Michael rám mosolyog.
- Szerintem meg fogjuk nyerni. - mondja, mire felvonom a szemöldökömet.
- Miből gondolod? - Mike vállat von, majd leteszi a törölközőjét.
YOU ARE READING
HOW TO BE A HEARTBREAKER
Fanfiction"A fiúk úgy játszanak a lányok szívével, mintha műanyagból lennének, pedig mindegyik vékony és törékeny porcelánból van. Mintha az, hogy ők összetörhetik a mi szívünket egy alap dolog lenne: mint egy kőbe vésett szabály. Ideje, hogy ez a szabály fel...
