Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~14~

Hirtelen csengettek az ajtón.

- Nyitom! – álltunk fel Sophie-val egyszerre, de ő megelőzött.

- Szia!

- Zoe? – hallottam meg egy ismerős hangot... Jaj csak őt ne! A rohadt életbe...

- Nem nincs itthon... Buliban van. – válaszolta Sophie. Úristen kimentett. Köszönöm. - Nem kell... Jó szia! – mondta és becsukta az ajtót.

- Köszii, hogy kimentettél. Jövök neked eggyel. – öleltem meg.

- Jöttél nekem ezerrel. – biccentett a fiúk felé.

- Jah... amit túl éltem azok után ajánlom is. – suttogtam neki, hogy nehogy más is meghallja véletlenül.

- Kíváncsi vagyok az egész sztorira.

- Megkapod. Holnap Starbucks?

- Benne vagyok. – mondta és levágódott egy kanapéra. Pontosabban, arra, ahol a fiúk ültek, így valamennyire Aaron és Matt ölébe került. Sophie se valami szégyenlős. De tényleg, azt hittem, hogy a fiúk, a magcon fiúk körében nagyon megfogja húzni magát, de e helyett... épphogy össze nem nyal valamelyikkel. Kíváncsi vagyok egy kérdésre ezzel kapcsolatban, amit holnap biztosan felteszek neki.

- Baszki nem lett volna máshol hely? – nyafogott Aaron.

- Khm... én vagyok itthon és én itt láttam kényelmesnek. – vigyorgott rá Sophie.

- Aaron szívesen lát. – lökte az említett ölébe Sophie-t Matt.

- Jah. – mondta Aaron mosolyogva és Sophie derekát megfogta. Persze a hugom is élvezte a helyzetet és a levakarhatatlan vigyora most még nagyobbra nőtt.

- Ebből buba lesz. – röhögött Cam és persze a többiek is nevetésbe kezdtek.

- Ne mondjam én, hogy miből lesz. – szólt vissza Aaron és ennek ellenére sem tette le Sophie-t az öléből. Hajaj itt még lesz valami. Habár nem bánom, tökre cukin néznek ki együtt. Én a kedves kis nővér, legjobb barátnő funkcióban ezt a helyzetüket sunyiba megörökítettem és elküldtem neki snapchat-en. Biztos örülni fog.

Még rengeteg-et beszéltünk a fiúkkal és persze megkérték Sophie-t és engem is, hogy ne posztoljuk, hogy itt vannak nálunk és ne tudja meg az egész város. Persze ígéretünket megegyezéssel betartjuk, miszerint a legjobb barátnőink tudhatják, ja és Adam.

Éjjfél körül járhatott már, ezért nyugovóra tértünk.

-Na akkor van két vendégszoba. Az öt személynek jó. Akkor itt a nappali az három. És még egy ... – számolgattam, de az az egy valaki nem tudom hova kerülhetne... a szobámban levő kanapén kívűl. – Jó oké, akkor öm Nash alszik nálam a kanapén.

- Miért Nash? – akadtak ki jó páran.

- Mert ő normálisabb... vagyis...

- Na akkor mi eldöntjük ki alszik veled. – vigyorgott Matt.

- Nem velem... csak a szobámba! - helyesbítettem.

- Szóval veled. – erősítette Tay.

- Ahj. – legyintettem rájuk hagyva, mert nem akartam vitatkozni. – Jó akkor ki alszik nálam? – kérdeztem, amire az egészen belelkesedtek. Nem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődést nyújtok a körükben... Mivel nem tudták eldönteni, hogy kivel aludjak, ezért kő-papír-olló versenyt tartottak. Ah cseppet sem gyerekesek.

- Gyorsabb varriáció nincs? – kérdeztem, amikor nekifogtak a versenyüknek.

- Nincs. – vágták rá egyszerre.

- Oké. – mondtam és kuncogva felmentem az emeletre Sophie példáját követve. Vagyis ő már 10 perce fent tartózkodhatott, mert felment mosakodni. Gondoltam eltart egy ideig a fiúk játszadozása, ezért a szobámba beérve lehajítottam a telefonomat az ágyra, kiválasztottam egy bő pólót, bugyit és egy rövid pizsamanadrágot, ami egy bugyinak is megfelelhetett volna, mert elméletileg bőnek volt beállítva, de mostanára már minden csak nem bő rövidnaci. 

Bementem a fürdőbe és megindítottam a zuhanyvizet. Gyorsan lekapkodtam magamról a ruháimat és beálltam a víz alá. Már vártam ezt a pillanatot, hogy itt álljak, mert eléggé kimerítő volt ez a nap... de még nem volt vége.

Nehézkésen kiszálltam a langyos víz nyugodtságából és a törölközőmmel megtörölköztem, majd azt magam köré tekertem. Készültem volna felvenni a pizsamám, de az egész fürdő felkutatása után sem találtam sehol. Ahj de jó kintfelejtettem. Tapsot nekem!

Nem volt más választásom, ezért egy szál törölközőben kénytelen voltam kimenni. A ruháim szépen összehajtogatva az ágyam szélén voltak. Gyorsan felkaptam onnan és visszamentem velük a fürdőbe. Odaléptem a tükör elé és készültem kifésülni a hajam, de persze a fesűm sem volt sehol. Arra emlékszem, hogy kipakoltam a bőrödömből és letettem a tükröm elé, de hogy utána eltettem volna, az eléggé ködös... Aha Sophie! Tuti ő csorta el. Mindig elveszi a fésűmet és akkor én meg keressem. Hát kösz! Még nem voltam átöltözve csak a felkontyolt hajammal és törölközőben álltam a tükör előtt. Ideges voltam, ezért ilyen állapotban fogtam magam és uticélnak vettem a hugom szobáját. Kinyitottam az ajtót... de ami ott volt, arra cseppet sem számítottam. Kivágtam az ajtót és kiléptem rajta, amikor szembe találtam magam a fiúkkal.

-Basszkii! – szisszentem fel. Egyszerűen ott ahogy álltam 5 másodpercre lefagytam, amivel persze kedvező kilátást nyújtottam a fiúknak. Ez az 5 másodperc alatt épp annyira jutott idejük, hogy jól végigmérjenek a hiányos öltözetemben. Amint észbekaptam visszaléptem és magamra csaptam az ajtót. – Mi a fenét kerestek itt?? – kérdeztem és nem tudtam eldönteni, hogy nevethetnékem vagy sírhatnékom van-e.

- Hát izé... pontosabban Sophie-hoz jöttünk vagy hozzád... – magyarázkodott Nash.

- Shop szívesen lát. Menjetek hozzá és kérjétek el a fésűm, amiért mentem... volna. – ordítottam nekik a fürdőből.

- Miért nem jössz te utána? - kérdezte az ismerős perverz hang.

- Rohadj meg Dallas. – mosolyogtam. Miért? Miért csal önkéntelenül mosolyt az arcomra az ilyen beszólásaival?

Sziasztok!

Köszönöm a 3.6K megtekintést! Igyekszem mostanában gyakrabban hozni a részeket és nemsokára jönnek az események is! :) Hogy tetszett ez a rész?