Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~9~

Csodálatos érzés, amikor magadtól kipattan a szemed a reggeli napocska fényeire. Számomra ez a dolog egy plusz jókedvet rak a napomra. Igen, csak eddig tartott a reggeli jó kedvem, mivel a szemem kinyitva és már megérzékelve a világot észrevettem a mellettem békésen alvó fiút, Cameron-t. Még ha egy méterre lett volna tőlem, de nem... max 1 centire, amint kezével átölel én pedig felé fordulva furakodom csupasz mellkhasába. Jesszus. Olyan kibaszottul jó illata van. Na jó nem panaszkodom, minden reggel megtudnám szokni ezt a látványt, igazából semmi bajom vele, csak ne lenne ilyen közel hozzám, mert nem bírom kontrollálni magamat. 

-Jó reggelt hercegnő! – szólalt meg, amikor próbáltam a kezét leszabadítani rólam.

- Jobbat! – morogtam.

- Most mi a baj?

- Cameron! Még van pofád megkérezni?

- Zoe én elvesztettem a fonalat. Mondd már el mi a bajod!! – emelte fel kissé a hangját.

- Te, bazdmeg te. Szerinted milyen az nekem, hogy egy idegen srác mellett ébredek? Aki nem mellesleg egy beképzelt barom?

- Én nem értelek. És egyébként nem én bújtam hozzád...

- Még sokat veszekedtek?!! – szólalt meg Nash.

- Te mióta vagy ébren? – kaptam felé tekintetem.

- Amióta Cam. Fél órája kb.

- Aaron? – kérdeztem, amikor feltűnt, hogy a harmadik hím odalett.

- Pár perce elment készülődni és felkelteni Matt-et.

- Jah... Véletelenül te nem akartál volna menni helyette? – néztem a mellettem békésen fekvő barnaságra. Végül rájöttem, hogy ha a szemébe nézek az nem jó, mert elveszek benne. Az ajkaira való pillantás arra késztet, hogy most azonnal beleharapjak. A teste az meg szintén nem jó hely, ahova nézhetnék, mert... úristen az a kidolgozott alak... Basszus Zoe! Vissza a földre!

- Nem, nekem melletted tökéletes! – mondta, amire csak a szemeimet forgattam meg és azért kissé el is pirultam.

- Nem most romantikázunk! Zoe szedd össze magad 2 óra és megyünk a várost felfedezni!

- Rendben. – kelltem ki az ágyamból.

- Öm... Zoe nincs valami kevésbé lányos felsőd, amit felvehetnék, mert nem akarnék így furikázni a hotelben.

- Vedd fel a szőnyeget magadra, az eleget takar. – mutattam a földön heverő anyagra. Persze kaptam egy kedves pillantást, ezért odamentem a bőröndhöz és megkerestem Adam egyik pólóját, amit alvásra szántam volna, de már mindegy. – Tessék! - dobtam neki a pólót, amit elkapott és felhúzott magára.

- Tök kedves, hogy a pasid pólójait így osztogatod.

- Hát tévedsz édes. Ez a bátyámé.

- Oh...

- Oh biza... És ha most megbocsájtatok, akkor készülődnék. – nyitottam ki az ajtót, amin hamarosan távoztak. Nem is tudom, miért voltam ilyen bunkó velük megint. PEdig ők tényleg próbálnak kedvesek lenni velem, de mindegy, hátha odalesz ez is.

Gyorsan kikerestem valami lenge nyári outfitet és és betettem a telefonom töltőre, ameddig készülődök, mert 10%-al sokra nem mentem volna és azért szükségem van a telefonomra. Felöltöztem, majd varázsoltam valamit az arcomból, fogtam a tegnapi táskám és belepakoltam a fontos dolgaimat.

Szerencsére amire lementem reggelizni a fiúk már rég befejezték vagy el sem kezdték. Mindegy. Egy tojásrántottát kértem, ami elfogyasztása után visszamentem a szobámba és rájöttem, hogy van kb 20 percem, amire leérjek a hotel előterébe. Anya épp hívott ezért felvettem és elkezdtünk beszélgetni.