Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~5~

Reggel 9 óra körül ébredtem meg a húgom hívására. Remek ébresztés...

-Sziia! – sziszegtem bele a telefonba kissé rekedtes reggeli hangomon.

- Jó reggelt! Na milyen? Találkoztál már velük? - köszöntött Sophie.

- A szálloda szuper és még nem láttam őket. – hazudtam, mert a való igazság szerint, azt sem tudom, hogy kiket kellene látnom. Vagyis nem is hazudtam... annyira.

- Ugye tudod, hogy 4-re már menj oda, hogy az első sorban nézhesd végig az előadást. Annyira irigy vagyok rád most, hogy te látod őket élőben és hozzájuk érsz és minden, ja és ne felejtsd el a leveleket!! – mondta hatalmas lelkesedéssel a húgom. Milyen jó legalább az ő lelkesedése kipótolja az én nulla életkedvem ehhez, szóval kihozunk két egyformán lelkes embert. Tökéletesen kiegészítjük egymást. :)

A telefonálás után gondoltam össze kellene kapnom magam, ezért felöltöztem, tettem magamra egy kis szempillaspirált, tusvonalat és kész is voltam. Szerencsés bőrtípus vagyok, mert nem kell használjak alapozót meg hasonlókat.

Lementem elfogyasztani a reggelimet, ami inkább az ebéd lett, mert 12 óra fele járt. Étkezés után a szobámba mentem vissza, ahol kifeküdtem az ágyra. Mivel semmi dolgom nem volt, ezért gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor felfedezem a várost. Fogtam egy táskát belepakoltam a fontosabb cuccaimat és a hotelszobaajtó bezárása után el is hagytam az épületet. A sétát választottam, mert azt most előnyösebbnek tartottam.

1 órát lehettem a városban, pontosabban ez idő alatt végig egy kávézóban voltam és néztem a telefonomon az értesítéseim. Utána nyugovóra tértem úgy, hogy el is aludtam. Ha Sophie nem hív 4 órakor, akkor fel sem kelek estig. Persze kellett volna neki az a helyzetjelentés, de a fenébe már hagyjon pihenni is. Végül össze kellett kapnom magam, hogy legalább 5-re odaérjek.
Gyorsan vettem egy zuhanyt, kiválasztottam egy outfit-et, belebújtam, megigazítottam a sminkem és mentem is a szükséges dolgokkal az autómhoz. A hotel tele volt fiatal lányokkal, akik megnehezítették közlekedésem, de valahogy pár beszólással átfurakodtam rajtuk és élve kiértem az épületből. Amint megkaptam autóm, beültem. A táskám az anyós ülésre hajítottam és a GPS segítségével eljutottam az előadás helyszínére. Arra gondoltam, hogy tolongás lesz és rengeteg őrjöngő fiatal lány, de hogy ez... itt... ennyire... A látvány ami fogadott, arra azért éppen nem számítottam. Óriási sor mindenfele, rengeteg Magcon feliratú pólós lány, táblákat tartó lányok, videózó lányok... és lányok minden fele, de ezt azt hiszem, hogy már említettem párszor, de azért ha esetleg valakinek nem esett volna le...

Szerencsére 10 perc múlva sorra is kerültem.

- Jó napot! – mosolyogtam és a nő felé nyújtottam a jegyet, amit még a múlt héten postáztak el nekünk.

- Szia! Ó te vagy a nyertes. Sophie és Zoe Black? – honnan tudja a nevünket?

- Zoe vagyok, a húgom nem jött. - mosolyogtam. Fő a kedvesség, ha velünk szembe is úgy viszonyulnak. 

- Oh, értem. Ez a karszalag jelzi a VIP részleges bejutást, és ha szólsz egy kidobó embernek, akkor az első sorba bejuttat és a fiúkkal eltölthetsz holnap néhány órát a városban és a Flamingo hotelben, ahol el vannak szállásolva ... – mondta a nyereményünkkel járó előnyöket. Várjunk csak... Flamingo hotel? Én is ott vagyok... Akkor azért az a sok lány és biztos Sophie tudta, hogy hol lesznek... Jó, kezd összeállni a kép.

- Rendben köszönöm. – mondtam és felrakta a kezemre a zölden virító „MAGCON TOUR" feliratú karszalagot. Csak nekem volt zöld, amikor szét néztem, mindegy, nem lényeges.

- Szívesen. Jó szórakozást! – mosolygott rám.

Bementem a nagy Magcon feliratú ajtón, ahol rengeteg rajongó lány várta, hogy kinyissák azt a bizonyos ajtót, amin berohannak és az első sorban helyet foglalnak, pontosabban furakodnak. Én inkább türelmesen vártam hátul, engem nem érdekel, hogy mit csinálnak. Fél óra múlva az óra ütötte a hatot és a lánysereg megindult. Szerencsém volt, hogy hátul álltam meg, hanem magukkal vittek volna.

Sokat nem láttam az előadásból és nem is érdekelt. A színpadtól a legtávolabbi pontnál voltam és néha a felcsendülő ismerős zenéket énekeltem vagy felpillantottam a telefonomból a színpadon ugrándozó egoista, bunkó barmokra.

110%-os vagyok abban, hogy mindenki tök hülyének néz, hogy nem ugrándozok, meg visibálok és tapsolok, de ez van, engem ez kurvára nem érdekel. Az előadás közepe fele kimentem és kerestem egy mosdót. Egy velem egykorú, szőke hajú lány épp a kezét mosta.

- Szia! – köszönt.

- Szia!

- Jennifer vagyok. – nyújtotta nedves kezét felém.

- Öm Zoe.

- Zoe Black? – csillant fel a szeme.

- Igen?! – néztem rá furán... honnan tudják ennyien a nevem?

- A szerencse verseny győztese vagy. Ki volt téve facebook-ra, tweeter-re szinte mindenhova. - magyarázkodott, gondolom a fura arcvágásom miatt.

- Ó nem gondoltam, hogy ennyire népszerű lettem.

- Hogy-hogy nem az első sorban vagy és ugrándozol?

- Hát igazából engem ez abszolút nem érdekel, azt sem tudom kik ezek, csak a húgom, Sophie miatt jöttem, aki most otthon van és az ágyat nyomja, mert lebetegedett. Szóval itt szenvedek, hogy vége legyen és a VIP részlegen adjam oda a húgom kreálmányait a fiúknak és húzzak vissza a hotelbe és aludjak.

- Ó... hát nagyjából egy csónakban evezünk, engem sem érdekel ez a műsor én is csak az unokatesómért vagyok itt, mondjuk annyi a különbség, hogy én tudom, hogy ki ki az, a fiúk közül. – nevetett.

- Ez az! Akkor mostmár biztos, hogy csak én egyedül vagyok olyan hülye, hogy nem ismerek innen senkit és nem is őrjöngök és fangirl sem vagyok. Szuper.

- Á ne aggódj más is van így biztos.

- Lehet. – erőltettem magamra mosolyt.

Hy guys! Na mára ennyi telt. Remélem beéritek egyenlőre ennyivel, de örömhír, hogy ezután jönnek a káhüm... érdekességek. Úgyhogy érdemes olvasni, ajánlani a történetet. Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után, ha ez is valamennyicskére is, de tetszett. 

Köszi puszi, peace and love s minden... Reni! Sok kitartást a sulihoz!😘😘❤❤