Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~3~

Egy nappal az utazás előtt. 

Reggel 8 órakor (!!) valami veszett köhögésre és orrfújásra keltem. Könyörgöm vakáció van, hagyjanak aludni! 

Ez az irritáló hangzavar egyenesen a húgom szobájából jött, ahova nem érdekelt milyen reggeli kinézettel, de berohantam. Az ajtó kilincséhez érve rossz előérzetem támadt.

Anya éppen a lázmérőt tanulmányozta, miközben Sophie falfehér arccal feküdt az ágyában.

- Enyhe hőemelkedésed van kislányom! – simogatta meg a haját anya.

- Nem! Az nem lehet! Holnapután van a turné!

Na igen a Magcon előadás Vegasban... Sophie egész héten az utazással foglalatoskodott. Szerencsére apa a szállást elrendezte egy hotelben. A többi az pedig Sophiera maradt, ami tulajdonképpen a nagy semmi, mivel a jegyünket postán kiküldték és más nincs miért aggódni, csak bepakolni a csomagjainkat a hétvégi kiruccanásunkhoz.

- Ha holnap is így nézel ki, akkor nem mehetsz sehova! Még megfertőznéd a fiúkat is és magadat is még jobban!

- Ó már semmi bajom! – próbált felülni az ágyában, de eléggé gyenge volt és inkább visszafeküdt. – Holnapra biztos jól leszek, mert a legjobb formámat kell hozzam a fiúk előtt! – próbálta vidítani, erősíteni magát kisebb-nagyobb sikerrel.

- Jaj Sophie! – mondta anya, aki távozni készült a szobából és én is vele tartottam.

- Egyetlen kérésem van hozzád kislányom! – torpant meg hirtelen anya, ahogy lefele indultunk a lépcsőn.

- Igen? – néztem felé kérdőn.

- Sophie biztosan nem jön helyre holnapra, mert a 38 fokos láz, az nem játék. És egy annyit tegyél meg érte, hogy menj el ezeknek a fiúknak az előadására, hozzál tőlük autogramot, add oda nekik Sophie ajándékát és másnap gyere haza, nem muszáj vasárnapig ülnöd ott.

- Ne már! Anyaaa! Engem ezek a nem tudom milyen mitugrász, beképzelt srácok nem érdekelnek. - nyavajogtam.

- Hidd el fognak! Sophiért tedd meg!

- Nem. – ellenkeztem és felmentem a szobámba, ahol jól magamra csaptam az ajtót. Jelen pillanatban nem érdekelt senki és semmi. Nehogy már elmenjek egy csomó egoista paraszt gyerek fellépésére. A rengeteg rajongó közt szépen néznék ki, hogy azt sem tudnám kikről van szó és csak állnék ott az őrjöngő közönség közt, mint egy cövek. Áááá cseppet sem lenne feltűnő...

Anyámnak ez a kedves kérése/kijelentése bearanyozta a napomat olyan szinten, hogy semmihez nem volt kedvem. Dél fele érkezett egy üzenetem Max-től.

Max: Este 8 házibuli nálam!! Kötelező a megjelenés! Ja és valam szexi ruhát keress magadnak.

Na ez sem vitte fel a kedvem túlzottan.

Nem sokkal Cara hívott telefonon. 

-Ugye ma este megyünk buliba? – köszöntött.

- Neked is szia!

- De harapós ma valaki! Mi van veled csajszi?

- Áá semmi.

- Mesélj!

- 15 perc a kávézónál? – gondoltam a kedvenc kávézónkra.

- Okés. Hozz pénzt valami ruhára is! Puszi.

- Ok. Szia!

Gyorsan összekaptam magam. Varázsoltam valamit az arcomból is és indultam is... volna...