Epilógus szerű

3.5K 156 12
                                    

A reggelünk kis fejfájással kezdődött, de egy családként ugyanis az este folyamán egyik nagyeszű kitalálta, hogy nézzünk filmet a nappaliban a nagy plazmatévénken. Ez meg is történt, viszont a dolgok úgy alakultak, hogy a kanapékat hátrább toltuk és rengeteg pokróccal és párnákkal letelepedtünk a földre a televízió elé. Valami vígjátékra esett a választás, amit előszeretettel néztünk és aludtunk is bele. Szóval reggel egymás hegyén hátán ébredtünk a Nash által beállított ébresztőre. Eléggé nehezen indult a felkelés és nekem is épphogy leesett, hogy pakolnom is kellene. Végül 2 óra alatt el is készültünk. Ameddig a többiek még pakoltak, addig én elmentem Cameronnal a családjához, hogy az autóját otthagyja és mi is taxival menjünk a reptérre. Ez egyben egy jó alkalom volt ahhoz is, hogy bemutasson a családjának. Esküszöm még soha nem izgultam ennyire ilyen miatt.

- Nincs miért izgulj! Anyám tuti kedvelni fog. - nyugtatgatott Cam. Hát sokkal most ez nem hatott rám, de na fogjuk rá.

Hamar odaérkeztünk a házukhoz. Kívülről nagyon barátságosnak és családiasnak tűnt, de ez a hatás belülről sem hazudtolta meg magát.

Egyébként tiszta ideg voltam, hogy mit szól majd az édesanyja hozzám. A  kinézetem egyszerű volt, se nem az a túl picsás se nem az a túl átlagos. Remélem ez nem lesz befolyással. 

- Sziasztok! - köszöntött az édesanyja. Hm nagyon aranyos, 40-es éveiben járó nő volt, a mosolya nyugtatóan hatott rám. Hasonlít rá a fia az egyszer százas.

Amint észrevett, megölelt, üdvözölt és megkért, hogy tegezzem. Beinvitált a házba és nemsokára Cameron testvére is megjelent, Sierra. A megjelenésével rengeteg pozitív energiát sugárzott.

Összességében nagyon kedves volt a családja, jól fogadtak és örültek, hogy Cameronnak végre van barátnője.

A Magcon előadás valami hihetetlen volt, természetesen most a színfalak mogül tarthattam figyelemmel az előadást. Valahogy most teljesen más volt az egész ilyen küzelről. Annyira más volt, hogy ismerem a személyeket, hogy ki kiaz. Egyszerüen fantasztikus előadást csináltak a fiúk, amelynek a közönség óriási hanggal örvendett. És igen, sohasem lehet tudni, hogy mi lesz a jövőben, talán pont egy hátul álló lány, aki soha nem is hallott ezekről a fiúkról, hirtelen belecsöppen a világukba, a média üldözésébe és nem is számít arra, hogy mi lesz tovább. Én is így voltam, csak egy elveszett lány a nagy tömegben, aki soha sem gondolta volna, hogy a testvérének tett szívességgel megtalálja a helyét az életben és megimseri ezt a fantasztikus családot. Egyszeruen még mindig felfoghatatlanok számomra a történtek és az, hogy én vagyok Cameron Dallas barátnője, amit szintén a hugomnak köszönhetek, ha ő nincs, akkor nem vallom be magamnak, hogy Cameron közelsége több számomra egy puszta barátságnál. Mondhat nekem bárki bármit én mostmár tudom, hogy Cameron a nagy ő az életemben, mert amilyen nehezen találtam rá, remélem, hogy pont azzal a nehézséggel nem fogom elveszíteni őt soha. Csak élek és várom a holnap rejtelmet, a kalandok céljait, átélve a jelen csodálatos pillanatait.


Hát és igen elérkeztünk ennek is a végéhez. Sok szavam most nincs, valahogy elfogytak. Egyszerüen csak köszönöm azt a sok jót, amit adtatok, a voteokat, a kommenteket, amelyek által igyekeztem minnél jobbra írni a történetet kisebb-ngyobb sikerekkel. Remélem, hogy ti is ugyanannyira élveztétek, mint én. Igaz a részek eléggé ritkán érkeztek néha, de valahogy ide is eljutottunk. Köszönöm, hogy olvastátok és hogy velem voltatok, na meg persze az Old-Magcon tagjaival meg Zoe-val. *hatalmasölelés*😇💕💕💕

Lost in you Cameron Dallas (ff.)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon