A reggelünk kis fejfájással kezdődött, de egy családként ugyanis az este folyamán egyik nagyeszű kitalálta, hogy nézzünk filmet a nappaliban a nagy plazmatévénken. Ez meg is történt, viszont a dolgok úgy alakultak, hogy a kanapékat hátrább toltuk és rengeteg pokróccal és párnákkal letelepedtünk a földre a televízió elé. Valami vígjátékra esett a választás, amit előszeretettel néztünk és aludtunk is bele. Szóval reggel egymás hegyén hátán ébredtünk a Nash által beállított ébresztőre. Eléggé nehezen indult a felkelés és nekem is épphogy leesett, hogy pakolnom is kellene. Végül 2 óra alatt el is készültünk. Ameddig a többiek még pakoltak, addig én elmentem Cameronnal a családjához, hogy az autóját otthagyja és mi is taxival menjünk a reptérre. Ez egyben egy jó alkalom volt ahhoz is, hogy bemutasson a családjának. Esküszöm még soha nem izgultam ennyire ilyen miatt.
- Nincs miért izgulj! Anyám tuti kedvelni fog. - nyugtatgatott Cam. Hát sokkal most ez nem hatott rám, de na fogjuk rá.
Hamar odaérkeztünk a házukhoz. Kívülről nagyon barátságosnak és családiasnak tűnt, de ez a hatás belülről sem hazudtolta meg magát.
Egyébként tiszta ideg voltam, hogy mit szól majd az édesanyja hozzám. A kinézetem egyszerű volt, se nem az a túl picsás se nem az a túl átlagos. Remélem ez nem lesz befolyással.
- Sziasztok! - köszöntött az édesanyja. Hm nagyon aranyos, 40-es éveiben járó nő volt, a mosolya nyugtatóan hatott rám. Hasonlít rá a fia az egyszer százas.
Amint észrevett, megölelt, üdvözölt és megkért, hogy tegezzem. Beinvitált a házba és nemsokára Cameron testvére is megjelent, Sierra. A megjelenésével rengeteg pozitív energiát sugárzott.
Összességében nagyon kedves volt a családja, jól fogadtak és örültek, hogy Cameronnak végre van barátnője.
A Magcon előadás valami hihetetlen volt, természetesen most a színfalak mogül tarthattam figyelemmel az előadást. Valahogy most teljesen más volt az egész ilyen küzelről. Annyira más volt, hogy ismerem a személyeket, hogy ki kiaz. Egyszerüen fantasztikus előadást csináltak a fiúk, amelynek a közönség óriási hanggal örvendett. És igen, sohasem lehet tudni, hogy mi lesz a jövőben, talán pont egy hátul álló lány, aki soha nem is hallott ezekről a fiúkról, hirtelen belecsöppen a világukba, a média üldözésébe és nem is számít arra, hogy mi lesz tovább. Én is így voltam, csak egy elveszett lány a nagy tömegben, aki soha sem gondolta volna, hogy a testvérének tett szívességgel megtalálja a helyét az életben és megimseri ezt a fantasztikus családot. Egyszeruen még mindig felfoghatatlanok számomra a történtek és az, hogy én vagyok Cameron Dallas barátnője, amit szintén a hugomnak köszönhetek, ha ő nincs, akkor nem vallom be magamnak, hogy Cameron közelsége több számomra egy puszta barátságnál. Mondhat nekem bárki bármit én mostmár tudom, hogy Cameron a nagy ő az életemben, mert amilyen nehezen találtam rá, remélem, hogy pont azzal a nehézséggel nem fogom elveszíteni őt soha. Csak élek és várom a holnap rejtelmet, a kalandok céljait, átélve a jelen csodálatos pillanatait.
Hát és igen elérkeztünk ennek is a végéhez. Sok szavam most nincs, valahogy elfogytak. Egyszerüen csak köszönöm azt a sok jót, amit adtatok, a voteokat, a kommenteket, amelyek által igyekeztem minnél jobbra írni a történetet kisebb-ngyobb sikerekkel. Remélem, hogy ti is ugyanannyira élveztétek, mint én. Igaz a részek eléggé ritkán érkeztek néha, de valahogy ide is eljutottunk. Köszönöm, hogy olvastátok és hogy velem voltatok, na meg persze az Old-Magcon tagjaival meg Zoe-val. *hatalmasölelés*😇💕💕💕
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Lost in you Cameron Dallas (ff.)
Hayran Kurgu- Szeretem, de félek, hogy pofára esek... - Az emberek követnek el hibákat és azokból tanulnak. De ha nem szegsz meg szabályokat, akkor nem élsz. Valld be magadnak, hogy szereted, ne állíts falat közétek. Élj és vessz el benne... FIGYELEM! A történe...
