Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~27~

- Te lefeküdtél a húgommal? - néztem Cameron-ra. A picsába, ezt nem kellett volna, épp most árultam el, hogy hallgatóztam. Na de szuper. Tapsot neked Zoe!  

- Miii? - nézett nagyot Cam.

Na mostmár ha ilyen gyönyörűen elárultam magam, akkor térhetünk a lényegre is.

- Most osztottátok, hogy mit tudom én mi és az ideges hangú válaszod. Ne add itt nekem a hülyét.

- Jó oké... lefeküdtünk... de óriási hiba volt. Sajnálom.

- Bazdmeg Cameron! A kurvaéletbe is és én még kezdtem hinni neked. Na és mégis ki volt akit a húgomban láttál hm? Még egy valaki? - ordítoztam vele és éreztem, hogy az idegességet nemsokára a könnyeim váltják fel.

- Te. - suttogta.

- Ahaaa persze. Tudod, hogy most 3 emberrel is kibasztál saját magadon kívűl.

- 3-mal magammal együtt. Zoe én...

- Cameron menj a picsába! - mondtam sírást nem tűrő hangon és készültem megfordulni, de ő visszahúzott kezemnél fogva.

-  Én szeretlek basszameg! 

- Már késő Cam. - mondtam nyugodtabban, de csak eddig bírtam. Sarkon fordultam és a könnyeimmel együtt felmentem a szobámba, de az pont, hogy nem volt üres. Legszívesebben a szobában éltem volna le a dühömet, de uralkodtam magamon, így csak a fürdőben leroskadva kezdtem el sírni. Nem is tudtam mi fájt a legjobban... és az hogy ez tudott fájni, az teljesen belém hatolt. Úgy érzem ennyi volt a fiúkkal, ez a szakasz lezáródik. Nem is tudom most mi fáj, de fáj. Talán én is el kezdtem a tegnapi csók után kissé komolyabban érezni Cameron iránt. A faszomat! De hogy tudta ezt megtenni velem? És a húgommal, aki ráadásul tudtommal még szűz volt pár órával ez előtt. Az istók bassza meg. Mekkora egy kurva. Kavar Aaron-nal és a pia hatására lefekszik Cameron-nal. Az bánt, hogy Sophie megtette és mégis tudta jól, hogy hogyan éreztem Cam iránt, de megtette. Ó, hol is van az a kis szarkeverő cafka? 

Azonnal felálltam és berontottam Sophie szobájába. Aludt, de engem ez most pont nem izgatott. 

- Sophie akkora egy kurva vagy basszameg! Mivel érdemeltem ezt ki hm? - húztam le róla a takarót és a hajához kaptam.

- Engedj el a picsába! 

- Nem!

- Zoee! - ordított, ezért lazítottam a szorításomon, talán teljesen is. Önkontroll pls, azért nem akarok gyilkos lenni, de most igazán megérdemelne egy verést, vagy büntetést, vagy nem is tudom mit, de azt annyira vissza fogja kapni tőlem, hogy legalább tripla ennyire fog neki fájni.

- Most komolyan Cameronnal vetetted el a szüzességed? Menj, posztold is ki a netre, hogy az este bebasztam és lefeküdtem a híres Cameron Dallassal, akibe a hülye nővérem beleszeretett.

- Egy nem ő volt nekem az első és Zoe én annyira sajnálom, nem akartam.

- Akkor miért csináltad?

- Nem tudtam leállítani.

- Na persze. - fontam keresztbe magam előtt a kezeimet.

- Ezzel most búcsút is inthetsz nekik és örvendj, hogy kibasztál Aaronnal is és főleg hogy magaddal. Gratulálok! - mondtam és válaszát nem megvárva elhagytam a helységet.

Most elérkeztem arra a szintre, hogy nem tudtam kontrollálni magam, ezért a szobámba bemenve kikergettem a két srácot, akiket kissé meglepett a viselkedésem, de szót fogadtak.

Ilyen hisztis állapotomban nem sokan keresték a társaságom, viszont annak különösképpen megörültem, amikor Cara és Jennifer látogatást tettek a szobámba.

Minden esetre kaptam tőlük egy fejmosást, de sajnos én nem hiszek a szavainak, úgyhogy ennek már mindegy. Vagy talán nem? Az a baj, hogy Cameron nagyon elnyert magával és igen ezért is van érte oda több millió lány. Megértem őket. Talán nem kellene eldobnom, de amikor csak rá  vagy a húgomra gondolok elfog a hányinger. Lehet idővel ez a pillangókkal és keserű ízzel teli gyomorforgás megszűnik, de addig látni sem bírom őket. Délutánra összeszedtem magam és lementem a konyhába, mert nagyon is éreztem, hogy már az éhség is belekavart a gyomromba. Lent úgy mindenki elvolt magával. Cameron és Sophie majdnem a ház két sarkában ültek. Lehet megbánták, de már késő.

- Zoe! - kapta felém tekintetét Nash. Csak egy másodpercre néztem arra, vagyis Cam fele, de az alatt megszűnt az idő. Biztosan sírt, mert a szemei nagyon vörösek voltak. Heh, a nagy csábító Cameron Dallas olyan mélyre süllyed, hogy sírt, csak tudnám, hogy mi miatt.

- Hali! - dobtam a többiek felé megszüntetve ezzel a Cameronnal létrejött tizedmásodpercnyi szemkontaktusunkat. Nem húztam az időt, a konyhába mentem és az  asztalon találtam pizzát, amiből egy szeletet el is tulajdonítottam magamnak majd bevágódtam a kanapéra távol a két személytől. Most minek is búslakodjak, Cam nem volt az enyém, Sophie meg hogy elbaszta egy kicsit az életét, az már nem az én dolgom. Ez van. Na jó nem, de ezzel, hogy depresszióba repítem magam sokat nem érek el, jobb ha elfelejtem és kész. Nem tudom mit érzek Cam iránt, de talán a düh, ami kihozza belőlem ezt az önbizalmat. Egy néhány órát lent voltam, majd olyan 8 óra körül felmentem a szobámba. A telefonomon érkezett pár üzenet, értesítés és egy hívás Max-től. 

- Hello! - szóltam bele, amikor felvette. Hülye ötlet ez, de már mindegy. Basszék.

- Hali! Nem gondoltam volna, hogy vissza hívsz. A lovagoddal mi van?

- Semmi.

- Nem akarnál ma este meglátogatni? Egy kis létszámú házibuli van itt nálam. Hanem tudod mi történik... - ezen a mondatán nyeltem egy nagyot.

- A kis alatt mennyit értesz? 

- 15 személyt kb. 

- Mikor lesz? 

- Amikor csak akarod, akár most is jöhetsz. 

- Rendben, nemsokára ott vagyok.

Kicsit összekaptam magam, hogy nézzek is ki valahogy és olyan 9-kor le is baktattam a lépcsőn. Voltak még páran a nappaliban és szinte gondoltam, hogy tudják hova megyek, de nem érdekel. Persze Nash-el nekem össze kell futni.

- Zoe, csak ne csinálj semmi olyat, amit megbánsz. Tudom hova mész és féltünk, Cameron is, Sophie is én is és mindenki. Ő egy szemét állat. Még arra sem érdemel meg, hogy a kurvájának használhasson, de látom te szöksz neki egyből.

- Nash, az én életem és már nem érdekel senki.

- Csak ne bazd el!

- Meglesz. - intettem vissza neki a ajtóból és elindultam.

Lehet ez életem egyik legnagyobb hülyesége és Nash-nek igaza is van, de nem hagyhatom hogy a fenyegetése tárgya valósággá váljon, azzal még jobban elbasznám az életem és már visszafordulni is talán késő. Tudom mi fog történni ma este és én most ezt akarom. Igazából Cameront, de az már lényegtelenné kezd válni.

Nem tévedtem az éjszaka alatt megtörtént az aminek megkellet és pont. Sophie lefeküdt Cameron-nal és én pedig Max-el. A legközelebbi lehetőséget választottam, ez van.