Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~20~

 Ami közben forgolódtam éreztem, hogy a telefonom elhagyja becses helyét a hátsó zsebemből, ezért le kellett hajolnom érte a székek közé. Pár másodperc múlva társaságom is lett.  

- Mi a baj? - guggolt le mellém Cam.

- Kiesett a telefonom a zsebemből és nem kapom. - tapogatóztam a sötétben kezeimmel a földön a telefonom után kutatva.

- Várj segítek! - vette elő telefonját és világítani kezdett vele, így egyből meglett a telefonom, ami az ő széke alatt helyezkedett el, szerencsére karcolás nélkül.

- Köszi! - egyenesedtem volna fel, de rájöttem, hogy az nem a legjobb ötlet, mert mostmár a popcornos zacsikat és az üdítős poharakat is dobálják. - Bakker, ezek mindjárt a székekkel is dobálóznak. - guggoltam vissza Cam mellé kuncogva.

- Ilyen vészes a helyzet?

- Ne tudd meg mennyire. - nevettem.

- Baszki jobb ha elmegyünk mielőtt valami ellenőr meglássa, hogy mit csináltunk. - hallottuk egy srác hangját.

- Cameron állj már fel és futás! - mondta neki Jennifer

- Most itt állítsam fel?? - értetlenkedett Cam. - De akkor VALAKI kell segítsen, egyedül nem fog menni. - nevetett.

- Baszki nem a farkadról beszélek te idióta! - szólt rá nevetve.

- Én sem rólad. - mondta felém kacsintva, amire én csak egy szemforgatással díjjaztam.

- Menjetek már!! - mondta Carter, amire Cam felpattant, majd segítve nekem is felállni elindultunk az egészen kifele a teremből. Persze ez egy őrnek fel is tűnt, hogy idővel hamarabb hagyjuk el a helyszínt egy igenis számos csoportban. Ezért amikor benézett e terembe és meglátta, hogy mit csináltunk utánunk eredt. Nem csodálom.

- Futáás! - ordította el magát Matt és az egészen megindultunk a kijárat felé. Ahogy kiértem az ajtón egy kéz megragadott és elhúzott maga után. Ahogy rájöttem, hogy a tettekhez Cameron társul azonnal megnyugvó érzés járta végig testem és engedelmeskedtem a parancsainak.
Egy ideig futottunk majd amikor meggyőződtünk arról, hogy nem a mi követésünket tűzték ki célpontnak fellélegezve álltunk meg és kapkodtunk a levegő után.

- Nem ülünk be valahova kajálni vagy valami?? - kérdezte Cam. Heh ez tud rendes is lenni??

- Felőlem. De most zabáltunk egy csomó mindent.

- Na és? Még nincs kedvem haza menni vagyis hozzátok haza. - vonta meg vállát.

- Hát ö oké... Akkor hova menjünk?

- Nem tudom. Starbucks?

- Jó, menjünk.

Szerencsére gyalog sem volt messze, így egy 10 perces séta után meg is érkeztünk egy Starbucks-ba. Az utat végig beszélgettük Cammel, úgy mint két barát. Ezt a beszélgetősdit folytattuk a Starbucks-ban is. Rengeteg mindent megtudtam róla. Köztük a Magconról, a családjáról, róla, hogy mi a kedvenc kajája meg ilyeneket. És persze én is hasonló dolgokat mondtam el neki. Esküszöm nagyon jó volt vele lenni, az idő csak úgy repült. És hogy mi volt talán a legfurább az egészben? Az, hogy jól éreztem magam vele. Rengeteget nevettem és teljesen felszabadult voltam. Nem úgy, mit azzal a vadállat Max-el. 

Jut eszembe, hogy mit kell tudni Max-ről... Annyit, hogy egy vadállat, aki kihasználja a csajokat és mindegyiket az alattvalójának tekinti. Kb úgy cseréli az egy éjszakás kalandi csajait, mint más a fehérneműjét. És hogy mit esznek rajta a csajok? A külsőjét és a pénzét, meg a méretes dákóját, amivel hódít. Sajnos én is egyszer alája kerültem, de én azóta nem szabadulok tőle és ami a legrosszabb, hogy ez egy fogadás volt és akkor még jó bulinak is tűnt, mert józan sem voltam. De mindegy ez.

-Amúgy te miért utáltál az elején, vagyis a tegnap is, de ma már furcsa vagy, mert kedves vagy velem... - zökkentett ki Cam a gondolataimból.

- Hát izé, mivel te is olyan rohadt "kedves" voltál velem - rajzoltam idézőjeleket ujjaimmal a levegőbe - az első találkozásunkkor, így én is hasonlóan viszonyultam hozzád.

- Értem. 

- De még mindig utállak! Egy perverz egoista buzi állat vagy.

- Héjj?!

- Mi van? Talán nincs igazam?

- Nincs! De most ne veszekedjünk ezen. Nem megyünk le a partra, nézzük meg a naplementét?

- Cam? Jól vagy? Este 10 múlt. - nevettem.

- Akkor a napfelkeltét. - mondta határozottan.

- Az még messze van. - nevettem még jobban.

- Akkor a hullámzását a tengernek. - kezdett nevetni már ő is.

- Cam mond azt, hogy menjünk a tengerpartra. Csak úgy...

- Aha... csak úgy. - ismételte szavaimat és elindultunk az uticélunkhoz. Az első az Camnek az autója volt. Ugyanis a többiek írták, hogy már haza találtak, így Cammel bármennyi időnk volt, szóval fogtuk magunkat és elmentünk a partig. Az út az nagyon jól telt. Cam vezetett, én mellette az anyósülésen a telefonomat babráltam és közben a rádióból üvöltő zenékre énekeltünk. Nagyon jól éreztem magam vele ez idő alatt is.
A parton egyszer egy versenyt futottunk, majd mezítláb sétáltunk a homokban. Gyönyörű este volt és kellemes volt az idő is, ìgy nem haboztunk sehova sem sietni. Még pár közös fotót is készítettünk, amiből került ki a közösségi oldalakra, de Cam-et nem érdekelte a képeket okozó lavina a rajongói részéről.

Nagyon furcsa személyiséget láttam meg Cam-ben. Egyszer bunkó velem, máskor leakar smárolni vagy csak szimplán kedves velem, akár mint ma. Nem tudom már hova tenni...

A telefonom rezgése kizvart a part csendjéből.

- Zoe figyelj találkoznunk kell!

- Most nem alkalmas!

- De igenis az, és mivel én azt mondtam te ügyesen fogod magad és a formás kis seggeddel idevonszolod magad hozzánk.

- Max. Nem. Hagyjál már békén. Nem vagyok a ribancod.

- De az vagy és teljesíted a parancsom. Ez a legjobb ajánlatom. Nincs itthon senki! - hallottam csábás hangját. Na de most mi legyen. Itt van mellettem egy nagyon helyes pasi, akivel itt sétálok a parton és itt van vonalban egy másik pasi, aki most ajánlott fel egy hancúrt. Nem vagyok kurva, de egye fene.

Szerintetek kit választ Zoe az éjszakára?😅