Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~28~

 Nem tévedtem az éjszaka alatt megtörtént az aminek megkellet és pont. Sophie lefeküdt Cameron-nal és én pedig Max-el. A legközelebbi lehetőséget választottam, ez van.    

Reggel Max mellett ébredtem. Talán most azt hiszem kicsit szégyenlem magam és bánom az este történteket, de nem hagyhatom, hogy ennek a szemétnek a zsarolása kitudódjon, mert akkor szerintem annyi az életemnek. Megpróbáltam kibontakozni Max öleléséből és a cuccaimat magamra kapva a telefonommal a kezemben elbandukoltam az ajtóig több emberen keresztül lépve. Az ajtó szerencsére nyitva volt, így hamar tudtam távozni. Hazáig fogtam egy taxit.

Otthon már nagyban reggeliztek a többiek.

- Mégis hol a picsába voltál? Ezerszer hívtalak. - állt elém a húgom számonkérő könnyes arccal.

- Ott ahol te nem.

- Zoe mi van veled? Olyan más vagy. Én egész éjjel halálra aggódom magam miattad, erre itt flegmázol velem.

- Én tökéletesen jól vagyok és köszönöm az aggódást, de nincs szükségem rá. - dobtam felé egy vigyort.

- Pfhuuu basszameg mennyire magadnak való lettél. Most komolyan a buli miatt rágtál be ránk ennyire? Sajnálom, már ezerszer mondtam. Ha tudnám visszafordítanám az időt.

- Ezen nincs mit sajnálj. Megtörtént s ez van. Szerintem inkább én szeretném visszafordítani az időt és nem hagynám a húgomnak, hogy annyira leigya magát, hogy valakivel lefeküdjön. Úgy viselkedsz, mint egy kurva.

- Mi a fasz? Én vagyok a kurva? Én? Most is te mentél kurvának Maxhez.

- A Maxes ügyem az más téma.

- Mi lehet azon más téma, hogy csak alkalmizásnak vagytok jók és nem jártok?

- Most úgy csinálsz mintha te jártál volna Cammel.

- Ne terelj!

- Barátság extrákkal...

- Aha persze, miközben ő nem tudom mivel zsarol, terrorizál téged. Ez még barátság sem...

- Ha te az én helyzetemben lennél biztosan így döntenél! 

- Mindig van más választás Zoe, csak gondolkozz el! - szólalt meg Nash. Na ne már, hogy ez is ellenem kezd lenni.

- Örvendek. - mondtam és már valahogy jobbnak tartottam, ha lelépek, mert elég volt ezekből. Az emeletre felérve azonnal a fürdőt vettem célzásba. A tükörbe nézve egy roncsalakot láttam, teljesen meg vagyok változva, nem én vagyok az a Zoe Black, aki ezelőtt egy hete voltam. A független, határt nem ismerő, életvídám tinédzser Zoe Black, aki után megfordulnak az emberek. Ehelyett itt van ez az elveszett lány, aki nem érti az életét és hogy miért veszítette el Cameron Dallas-t, akit néhány nap leforgása alatt a kelleténél jobban megkedvelt és a lány, aki elveszítette a testvéreit és barátait, mindenkit.

Mertem a kezembe egy kis vizet és az arcomra fröccsköltem, hogy mossam a régi énem, hogy mossam le Max csókjait, az érintéseit, hogy felejtsek. Ez is csak átmenetileg segített.

- Zoe én nem értelek, hogy miért futsz azután a Max után, miért vagy ilyen a testvéreddel és miért nem tudod megbocsájtani ezt a hibát. Én kurvára sajnálom és nem akartam megtenni tudod jól. - tudom. - Te többet jelentesz nekem, mint a húgod, sokkal többet... 

A picsába már. Nekem is ő, de ez, ami történt... ahj felejtsük el! Kérlek agyam, hagyd a szívem beszélni! Kérlek...

- Hagyjatok már a picsába! Különben is még mit kerestek ebben a házban, menjetek tovább turnézni és lépjetek ki az életünkből! - fordultam felé ingerülten, és már az utolsó szavaimnál az ajtót is rácsaptam Cameron-ra. 

Miért mondtam ezt neki? Miért teszem ezt?

Egy alapos könnyes zuhany után a szobámban találtam menedéket, ahol nemsokára megtalált a tesóm.

- Szia hugi!

- Hali. 

- Öm bejöhetek?

- Ja. - dobtam felé, miközben folyamatosan a telefonomat nyomkodtam, de amint leült az ágyra mellém, befejeztem tevékenységem és teljesen rászántam a figyelmemet.

- Figyelj, tudom nem vagyunk abban a cuki nyálas kapcsolatban, de így mint tesók, gondolom egy annyira megbízol bennem, hogy elmond, mivel zsarol az a pali. - ezt olyan tipik Adam stílusban mondta el. Egyszerűen ránéztem és megtörtem. Őt soha az életben nem láttam ennyire aggódónak. Itt volt az ideje annak, hogy mindent bevalljak, hátha helyre tudom hozni a helyrehozhatatlant.

- Hogy terhes vagyok.

- Miii? Terhes vagy attól a faszkalaptól? - öntötte el a düh és teljes egészében megfeszült.

- Nem. Azzal fenyeget, ha összejövök valakivel, vagy ha otthagyom, akkor mindenkinek azt fogja mondani, hogy terhes vagyok tőle és nyilvánosságra hozza a meztelen fotóim. És én nem akarom, mert akkor megtenné, teherbe ejtene és otthagyna. Adam, én félek tőle. - sírtam el magam, amire a fejemtől magához húzott és hagyta, hogy összekönnyezzem a pólóját. Nem is tudom mióta nem kaptam ilyen szeretetteljes, biztonságot nyújtó ölelést a bátyámtól.

- És most e miatt taszítod el magadtól Cameront?

- Talán...

- Zoe, nem éri meg az a csávóka miatt. Én ezek után "elbeszélek vele".

- Nee, Adam ne. A nagybátyjáé a suli, azt is kinézem belőle, hogy tele plakátolja a képeimmel a sulit.

- De honnan a picsából van neki rólad olyan képe?

- Ő csinálta, akció közben, mert velem olyan jó. Ezért nem enged el.

- Pfhuu geciii. Ezeket miért nem mondtad hamarabb? - kapott a hajához én pedig csak felvontam a szemöldököm egy 'kérdezted' nézéssel. - Figyelj én elrendezem azt a srácot és én kérlek rá, hogy hozd helyre a dolgokat Cameronnal, üvölt rólatok, hogy szeretitek egymást. Sophival ne törődj, lehet meg sem történt az aminek meg kellett volna, mind a kettő segg részeg volt, honnan emlékeznének. 

- Ezt honnan veszed?

- Kifaggattuk őket. Sophie azt mondta, hogy ő nem emlékszik semmire, hogy megtörtént volna, Cameronnak addig megvan, hogy levetkőztek, utána semmi. Szerintem bealudtak, vagy mittudom' én, de ezek nem biztos információk arra, hogy megtörtént. Aaron elhitte nekik és most lent összenyaltak Sophival. Ha helyre akarnád hozni a dolgokat, akkor most vágj bele, mert a fiúk el akarnak menni, mert ugye elküldted őket.

- Szerinted mit lehetne már csinálni?

- Nem törődni Maxxel és nem elengedni Cameront?

- Igaz. - mondtam. Behunytam a szemeimet és vettem egy nagy levegőt. Felálltam az ágyból és elindultam az ajtóhoz, de a keserű gyomorideg abban a másodpercben elkapott. Félek a jövőtől, de nekem a jelent kell helyrehozni. Szarul esik, hogy ők kértek bocsánatot és ők sajnálták, amikor nekem kellett volna ezt a gyerekes viselkedésemet szégyellnem. 

Valahogy leértem a lépcsőn, amikor megpillantottam a fiúkat, amint a nappaliban szedelőzködnek. Most vagy soha!

- Fiúk...

Vajon mi lesz itt? Zoe képes lesz megbocsájtani a húgának? És Cameron Zoenak? Mi lesz a jövőjükkel? Maxxel mi lesz?