Lost in you Cameron Dallas (ff.)

~22~

- Köszönöm. - sziszegtem ki a fogaim közül síró hangon, miközben szorosan magamhoz öleltem Camet. Annyira jól esett a közelsége. Teljesen belebizseregtem. Mondjuk megértem, hogy bizseregtem egy fehérneműben. Baszki! Most esik le nekem, hogy cseszett fehérneműben állok Cameron előtt.

- Szétfagyok hazáig baszki! - kaptam fel magamra legelsőnek a pólómat. Kicsit megnyugodott a sírásom, de azért éreztem, hogy ha visszagondolok a történtekre vagy akárcsak Max-re, akkor a sírógörcs azonnal elkap. Tudom Cameronnak tuti fura lehet, de én most nem vágyok másra csak valakinek a közelségére és a biztonság nyújtására és jelen pillanatban ezt mos ő tudja a legjobban teljesíteni.

- Gyere nincs messze az autóm. Menjünk még mielőtt ez a vadbarom feléledne. - mondta Cam és elindult én pedig a nyomába követtem, míg utol nem értem. Hamar odaértünk az autóhoz, de én közben teljesen szétfagytam. És ami mégjobb. Ugye nyár és meleg meg minden, ezért persze a légkondícionálot kell használni, így az autóban is kissé hűvősebb volt. Ah szuper.
Cam azonnal átkapcsolt egy kis fűtésre, majd a csomagtartóhoz ment és egy pulcsival tért vissza.

- Ezt felveheted. Nehogy szétfagyj nekem.

- Már azok után, hogy fehérneműben voltam kint és mezítláb jártam a hideg betonon szerintem még nagyobb bajom nem lehet. - vettem el tőle a ruhadarabot és bele is bújtam. Annyira jó illata volt. Az enyhén öblítő illat keveredett a férfiasságéval. Picit még így is fáztam ezért lábaimat felhúztam, a kezeimmel átkulcsoltam és a fejemet megtámasztottam a térdemen és úgy figyeltem az elsuhanó tájat, amiből már inkább csak az utcavilágítás volt kivehető a sötétben.

Milyen érdekes, hogy milyen rövid idő alatt tud megváltozni minden körülöttünk és akár bennünk is. Pár perccel ezelőtt még azért küzdtem, hogy nehogy megerőszakoljanak, most meg itt ülök teljes biztonságban egy megbízható személy mellett.

- Itt merre? - kérdezte Cam.

- Előre és a következőnél jobbra, majd megint előre és akkor ott már fogod tudni. - magyaráztam neki, majd újra visszazökkentem az elsuhanó táj bambulásába és a gondolataimba.

Hamar megérkeztünk az utcánkba.

- Ahj annyira nincs kedvem most hozzájuk. Tuti el fogom bőgni magam. Nem kocsikázunk még egy kicsit?

- Felőlem. De nem fázol??

- Nem - intettem a fejemmel.

- Okés viszont akkor dobj a többieknek egy üzit, mert már nagyon aggódnak érted.

- Oki. - mondtam, majd elővettem a telefonomat. Valóban aggódtak értem a többiek mivel számtalan üzenetem és nem fogadott hívásom érkezett. Gyorsan írtam egy üzentet Sophie-nak.

Zoe: Minden oké velem csak most Cammel egyet kocsikázunk, mert kicsit ki akarom szellőztetni a fejem. Nemsokára megyünk. Szólj a többieknek is, de ők nem muszáj tudják, hogy hol vagyunk. Puszi😇💕

Azonnal érkezett is rá a válasz.

Sophie: Okés továbbítottam. Puszi várunk!❤

Hamarosan Cam telefonja is pittyegett. Az üzenetet elolvasva Cam csak elmosolyodott egyet.

- Azt írta a bátyád, hogy vigyázzak rád, hanem szétbassza a méregdrága Range Rover-emet.

- Tipik Adam. Szokj hozzà.

Mi?? Miért mondtam ezt.

- Csak félt. Én is féltem a tesóm, pedig ő idősebb nálam.

- Ez ilyen fiútesós dolog. - mosolyodtam el, majd tekintetem újra az utcavilágításra szegeztem. Annyira megnyugtató volt ez az egész.

Nem tudom meddig kocsikáztunk, de jól esett viszont engem hamar elfogott az álom. Arra eszméltem fel, ahogy Cam kiemel az autóból és menyasszony pózba az ölébe kapva bevisz a házba, ahol csend volt, majd felvitt a lépcsőn és bementünk a szobámba, ahol lerakott az ágyra. És akkor határoztam el, hogy azok után, amiket ma tett ő velem, nem akarom hogy most csak úgy elmenjen. Még mindig félek. Egyedül nem bírom ki ezt az estét. És amúgy is nagy veszekedések vannak, hogy ki hol aludjon a helyszűkség miatt, szóval.

Szükségem van rá.

- Cam. - nyöszörögtem kómásan, amikor távozni akart volna. Szerencsére a nagy csendben meghallotta hangomat.

- Hm?? - fordult meg.

- Nem alszol ma velem? - kérdeztem kissé félve a választól.

- Aludhatok, ha szeretnéd... - ült ki mosoly az arcára. Vagyis a félhomályban annak látszódott. - Mindjárt jövök csak lezuhanyzom, meg beszélek Nashel mert vár. - mondta

- Okés. De siess!

- Sietek! - mondta és kiment a szobámból.

Most lezuhanyozásra annyira nincs energiám. Végül mivel mostmár megébredtem, ezért kómásan lekaptam magamról a pulcsit. Előkotortam egy laza rövidnadrágot és egy bő pólót, majd elmentem zuhanyozni. Jól esett lemosni rólam a napi dolgaimat magamról. Egy rövid ideig áztattam magam a lanygos víza alatt, majd megmosakodtam, kiszálltam a kabinból, megtörölköztem és felöltöztem. Épp a hajamat fésültem ki, amikor a nyakamnál észrevettem egy erős szívásnyomot. Ó de jó hogy meglátszott (irónia) most alapozózhatom le az egészet, hogy ne legyen a fél világ számára látható. Ami után minden dolgommal végeztem a fürdőben, visszabújtam az ágyamba és vártam Cam-et.

Hamar meg is érkezett, bebújt mögém és a hátamhoz simulva kezével magához szorított. Annyira jól esett a biztonsága.

- Cami?! - fordultam meg felé.

- Igen!

- Köszönöm ezt a napot! - mosolyogtam.

- Hát nincs mit, de remélem többet ilyent nem csinálsz.

- Megígérem. - húztam halvány mosolyra a szám és a sötétben az arcát vizslattam, majd arcom belefúrtam mellkhasába és úgy elaludtam. Nagyon jól esett hogy itt van velem és hallgatgatom a szuszogását és a szívverését.

Zoe?! Miket beszélsz?

Az igazságot. Nagyon megledveltem Cam-nek az igazi oldalát és soha nem szeretném elveszíteni. De sajnos ő a nagy híresség a hatalmas rajongó táborával, akik hívják kötelességére, így ez a része is az életemnek, ez az egész, ők a fiúk majd csak egy szép emlékek lesznek számunkra hétvégétől.

Ez által szeretném megköszönni a +14K megtekintést és a +1K voteot!😏❤❤😍
Remélem tetszik ez a rész. Végre valahogy sikerült megírnom Vikcsii27 bíztatásával.
Ha tetszett hagyjatok magatok után nyomot.