- Szeretem, de félek, hogy pofára esek...
- Az emberek követnek el hibákat és azokból tanulnak. De ha nem szegsz meg szabályokat, akkor nem élsz. Valld be magadnak, hogy szereted, ne állíts falat közétek. Élj és vessz el benne...
FIGYELEM! A történe...
Pontosan a mai napon, pénteken kezdődött meg hivatalosan is a nyári vakáció, (végre!!!) az érettségim után, ami eléggé jóra sikeredett. (Én írom itt, hogy végre vakáció, erre fel egyeseknek ma tanévkezdés😂😂👌-írói szerk.)
Ennek második ünnepléséül ma egy vásárlási körutat teszünk meg Cara-val, mert kell valami új cucc a nyárra. Hah nyár... ez csak olyan szöveg, mert ugyebár itt Kaliforniában egész évben meleg van, vagy elviselhető időjárás. Inkább úgy fogalmaznék, hogy kell néhány ruha a vakációra.
Több, mint 3 órát járkáltunk és nézelődtünk, aminek eredményéül gazdagodtam néhány ruhadarabbal és egy pár cipővel.
A vásárlási körutunk után hazamentünk. Otthonom... szerintem tökéletes. A családommal egy eléggé nagy lakásban élünk, ami ugyebár apám munkája miatt lett ekkora, amekkora. Az alsó szinten van egy hatalmas nappali, egy óriási konyha, egy fürdő, egy vendégszoba és a szüleink szobája. Az emeletet hárman uraljuk a testvéreinkkel, ami úgy tökéletes. Van a hármunk szobája izlés szerint berendezve és van még egy vendég szoba is. Az én szobám nem valami túlzott, nekem tetszik, pont megfelelő és ez a lényeg. Van egy kisebb franciaágy, egy kis kanapé, egy hatalmas gardrób és egy fürdőszoba, ami mondjuk nem a szobámtól nyílik, de a legtöbbet én használom. Az ablakomból pont a hátsó kertre, a medencére van a kilátás.
A nap további részében sok érdekes nem történt, mindaddig, amíg a hugom át nem rontott az egész laptopjával a szobámba. Mondjuk a fél laptopjával sokat nem ért volna el, de úgy értem, hogy a töltő kábelt húzta a földön maga után. Tudás.
- Zoeee!! – ordibálta.
- Ne ilyen hangosan! Tisztán hallok MÉG mindent! - förmedtem kissé rá, de ő meg se hederintette a hangnemet.
- Jó na! Szóval az van, hogy vannak ezek a MAGCON srácok...
- Kik?
- MAGCON. – hangsúlyozta a betűket, de én így sem értettem.
- Tudod, akikért oda vagyok. – magyarázta tovább.
- Jah, akiket a múltkor a nappaliban néztél és röhögtél. – ugrott be valami.
- Igen igen és a zeneiket hallgatom... Na szóval ők most turnén lesznek éééésss itt lesz nem messsze... Vegasban és azt akarom kérdezni, hogyha esetleg megnyernék egy sorsolást, akkor eljönnél velem? – nézett rám a csillogó boci szemeivel. Hogy mondjak neki nem-et? A húgom, szeretném, ha mindig jól érezné magát és ha most az kell neki, hogy elkísérjem őt egy mittom' én milyen fiú banda előadására, vagy miére, akkor én ezt megteszem érte.
- Igen.
- Te vagy a legjobb nővérciii! – ugrott a nyakamba. - Akkor máris teszek a győzelemért!
Később elmondta, hogy mit kell tennie: valami rajongói szöveget kell írjon és kellett küldjön magáról egy képet, de ő... persze mivel ketten megyünk, ezért csináltunk egy közös fotót.
- Kapd össze magad, smink s minden és csinálunk egy képet és máris küldhetem. - lelkesedett.
5 perc múlva ő is kissé kicsípve jött be a szobámba, mert szerinte itt jobb a fény és szebb a szobám (??). Mindegy, ő tudja. Készítettünk vagy tíz képet, amiből végül egyet kiválasztottunk és azt küldte el. Nem tudom kinek küldött rólam képet, de nem igazán köt le. Ha ez őt boldoggá teszi, akkor csinálja. Mivel azon néztem ki a legnormálisabban, amelyiken lehunyom a szemem, ezért az maradt. Egy spontán selfie, nem egy cicababás beállított fotó.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Holnap este 8 órakor lesz az eredményhirdetés, úgyhogy addig itt izgulhatok a fenébe. Na mindegy, csak kibírom. – társalgott inkább magával. – Köszi. Majd vacsinál segíts anyáéknál. – utalt arra, hogy kérezzünk el, ha esetleg összejön, akkor boldogok legyünk. Khm... legyen ő. Csak ezt épp nem dörgöltem az orra alá mielőtt kiakadna.
A vacsi közben a szülőkkel is letárgyaltuk a dolgot.
- Anya, apa... - fordult szüleink felé Sophie.
- Igen kincsem. - mondta anya.
- Tudjátok van az a Magcon, a fiúbanda, akikért úgy odavagyok és lenne egy fellépésük Vegas-ban és van egy verseny, amire beneveztem és ha megnyernénk Zoe-val, akkor elmehetnénk? - hadarta el a mondandóját a húgom.
- Nem. - vágta rá apa.
- De miért?? Semmit nem kell csináljunk, csak küldtünk egy képet egy szöveggel és várjuk a csodát. - győzködtem én is őket. Na nem mintha annyira érdekelne ez a csapat tinédzser fiú, csak egyszerűen a húgomért.
- És ez milyen jó már? Két ingyen jegy, plusz VIP. Zoe pedig azt mondta, hogy elvisz autóval. - kérlelte őket tovább Sophie... És vagy 1500 légyszi után rábólintottak, mondván, hogy legalább világot látunk. Hát köszönjük! Mi látnánk velük szívesen világot, de ők nem tesznek ennek érdekében semmit, csak ketten utazgatnak.
Sziasztok! Remélem tetszik az első rész. Az elején most pár rész kicsit rövidebb lesz, de aztán számíthatóak a hosszú részek is. Hagyjatok magatok után nyomot. Puszi :)
