Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

MÁSODIK - Amikor megismertem

2016.szeptember 2.

Idegesen sétáltam fel-alá a házban teljesen készen és folyamatosan a fali órát kémleltem, na meg persze a telefonom óráját hát, ha az egyik késik, illetve siet. A lányok által kiválasztott ruhát vettem fel, ami egy egyszerű farmernadrág és egy hozzáillő citromsárga felső, amit még a farmer kabátommal fogok kiegészíteni. Szerencsére sikerült rávennem a lányokat, hogy nem kell csili-vili ruha mivel ez csak egy edzés és nem egy bál. Mivel még igen jó idő van így a bele bújós fekete cipőt választottam titok zoknival, azt az egyet én választhattam ki. Csoda.

Hirtelen a kaputelefonom hangja szólalt fel így, mint az őrült vettem a fülemhez.

-Tessék? - szóltam bele vidáman. Vicces lenne, ha nem az apám szólna vissza a telefonban, hanem mondjuk a postás mivel a postásnak nem szokásom örülni.

-Jössz, kis csaj? - szólt bele egy nevető hang mire csak bólintottam, de mivel azt nem hallotta így egy „igen" után letettem és gyorsan felkaptam a kabátom, és a cipőm aztán a táskámat magamhoz véve léptem ki a bejárati ajtón. Gondosan bezártam az ajtót aztán, mint egy idióta futottam le a lépcsőn mivel a lift nem lenne jó választás. Gyorsabb, de el kell fáradnom, mert túl sok energiám van, ami nem mindig jó most ebben az esetben.

Amint leértem apa már a lépcsőházban várt így egyenesen a nyakában ugrottam mosolyogva.

-Hiányoztál – suttogtam aztán mikor elhúzódtunk két-két puszi után elindultunk a vadonatújnak mondható ajtója felé ami egy szürke Mercedes. Tessék kimondtam, amit hónapok óta titkon őriztem és még magamnak se tudtam bevallani, de mikor megpillantottam apát valami belülről előtört bennem és az a hiánya.

Bepattantunk a kocsiban és mielőtt apa rám szólt volna bekötöttem magam így egyből el is indulhatunk a Telki edzőközponthoz. Apu az autó út alatt egyszer-egyszer rám emelte a tekintetét, de csak elnevette magát.

-Ha velem jöttél volna az EB-re akkor már ismernéd őket – szólt felém apa, de végig az utat nézte.

-Ha – vontam meg a vállam egy apró mosollyal. Nem akartam felhozni a veszekedést mármint az, hogy „ha jóba lettünk volna" így csak egy sima „ha" szócskával elkezdtem és befejeztem.

-Jöhettél volna – folytatta, mire csak megráztam a fejem. Mégis csak felhozza ezt a kényes témát pedig még ő maga kikötötte az elején, hogy nem mehetek. Aztán anyu próbált elhívni, de én se akartam apám közelében lenni hiába szerettem volna inkább a barátaimmal néztem itthonról és az egész nyarat végig buliztam, amiről ha tudna apa ... Mindig is védett és én ezt elfogadom, mert a lánya vagyok, de nem vagyok már gyerek. Felnőttem, és élnem kell az életem.

Szerencsére, mire válaszolhattam volna leparkolt így egy mosollyal szálltam ki az autóból.

-A fiúk már gyakorolnak bár valószínűleg most pihennek – nevette el magát apu mikor mellé értem.

-Apu – szóltam felé mire felém fordult és hirtelen megálltunk. -Jó voltál az EB-n – mosolyogtam rá és a következő pillanatban magához ölelt. Belebújtam az apám ölelésében, mint gyermekkoromban mikor a karjai között aludtam el egy-egy foci meccsen. Hiányzott, és hiányozni fog a pályáról, mert ő nagyszerű kapus olyan, mint amilyen senki más se lesz, mert csak egyetlen Király Gábor lehet. Nem is értem, hogy lehetek egy ilyen nagyszerű férfi lánya mikor én meg se közelítem az ő nagyszerűségét. Ez az egész őszinteségem nyár óta benne van, de túl makacs voltam és most így mikor ránéztem a harag, amit éreztem elillant. Lehet, hogy néha idegesít, de az apám, a legnagyszerűbb apa a világon.