Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

TIZENKILENCEDIK - Mindennek vége?

2016.november 13.

A torkomban dübörgő szívvel léptem be a Groupama arénában, ahol valami elkezdődött hisz az emlékeke elárasztották a testem, illetve az elmémet. A négy hónap alatt mióta ismerem a srácokat és megismertem Ádámot azóta csak egyszer volt meccsük ebben az arénában mégis azon a meccs után sokat fordult a kapcsolatunk. A meccs után az se fogalmazódott meg magunkban, hogy mi már ismerjük egymást és mégis csak szorosabb lett a kapcsolatunk. Sokkal szorosabb.

Most meg minden megváltozott. Négy hete egy hírt se hallottam róla és nem beszéltünk, ez lesz a pillanat mikor négy hét után újra a szemében nézzek. Készen állok a megbocsájtásra? Ha még egyáltalán visszafogad hisz én hagytam el, de nem tudtam abba a pillanatban mást tenni csak menekülni tudtam és most is nagyon gondolkozok azon, hogy hazafussak, és tévé képernyőn átnézzem a meccset.

-Itt vagy, Netti? - bökött meg apa, mire megrázva a fejem bólintottam és észre se vettem, hogy megálltunk Zsóka, Betta és Dia társaságához, akik szintén eljöttek a meccsre. Persze Grétán és Lénán kívül senki se tudja mi történt köztem és Gyurcsó között még az apám se. Ez nem olyan dolog, amiről az ember szívesen beszél egy ebédasztalnál.

-Csak elbambult – bökött meg Zsóka vigyorogva, mire nevetve megráztam a fejem és visszalöktem a szőke lányt. -Ne aggódj, Netti itt lesz a párocskád – folytatta vigyorogva, mire egy hatalmasat nyelve bólintottam és próbáltam mosolyogni, míg Léna és Gréta pillantását figyeltem. Ettől félek én is Zsóka!

-Van olyan dolog, amire egy apa nem kíváncsi – szólt közben apu mielőtt valamelyik lány folytatta volna. Köszönöm, apu! -Szerintem elfoglalhatjuk a helyünket a VIP részlegen – folytatta apu és elindultunk a lépcsőház fele, de egy percre hátra néztem. Egy busz állt meg a stadion előtt, a magyar válogatott busza. Hát persze hisz még a szurkolókat se engedték be csak minket hála az apámnak.

-Gyere – szólt rám Gréta, mire megráztam a fejem és folytattam a utam előre. -Ne aggódj én is maradnék – súgta oda mosolyogva, mire megforgattam a szemeimet.

-Jó, de te már elmondtad Tominak és mondhatni „együtt" vagytok – vágtam rá és idéző jelet rajzoltam az együtt szó felé mivel még saját maguk se tudják, hogy mi van köztük. Elméletileg nem akarnak egy gyerek miatt összejönni inkább az ismerkedési fázist választották. Mondjuk, legalább együtt vannak, ha már csak egy gyermek miatt, de Tomi nem hajtotta el sőt még örült is neki. Igazi apa figura.

-Ha arról tárgyaltok, hogy maradnátok, akkor én is maradok – csapódott mellénk Léna vigyorogva, aki a sok – sok nyüstölés után elkezdett végre magával foglalkozni és randizni kezdett Szalai Ádámmal bár még semmi komoly inkább barátság extrákkal, de alakul.

Mindenkinek tökéletes az élete kivéve nekem. Talán ma minden megváltozik...

Amint a VIP részlegre kerültünk mindenki elfoglalta a saját helyét és mikor megláttam apát egyedül a korlátnál álldogálni egy mosollyal álltam mellé, míg a lányok elkezdtek pletykálni a srácokról. Valamiért nekem semmi kedvem most pletykálni bár a téma én és Gyurcsó lennék, amit most szeretnék elkerülni, míg nem kerülök vele szemben.

-Miért nem a lányokkal beszélgetsz? - kérdezett rá apa felém nézve, mire felhúztam a szemöldököm.

-Most elküldőd a saját lányod? - kérdeztem tőle nevetve, mire mosolyogva megrázta a fejét és a vállamnál fogva magához húzott, hogy a homlokomra egy puszit nyomjon. Valójában egy magasak vagyunk apával, de a térdemet behajlítva újra kislánynak érezhetem magam, aki az apja ölelésére vágyik. Csak ő tudja megnyugtatni a dübörgő szívem.