Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

ÖTÖDIK - Minden más

Mikor felébredtem nem ugyanolyan pozícióban találtam magam, amiben elaludtam, mivel mikor nagy nehezen kinyílt a szemem Gyurcsó feküdt rajtam és még mindig aludt édesdeden, míg a zene ugyanúgy ment a fülünkben. Mosolyogva néztem fel, de kár volt mivel felettem apám ácsorgott karba tett kézzel és az egész repülő üresen állt. Megérkeztünk volna? Anett, ne légy ostoba! Ismét lepillantottam a fiúra, aki az ölemben aludta aztán ismét fel néztem apám kérdő tekintetére.

Miért érzem magam kellemetlenül ebben a helyzetben apám előtt? Semmi rosszat nem csináltunk Gyurcsóval csak elaludtunk, miközben közösen zenét hallgatunk, ebben semmi rossz nincs. Csak próbáltunk barátkozni. Gondolom.

Apám torok köszörülése szakította meg a gondolat mentem, de nem bírtam megmozdulni és nem csak azért, mert nem szeretem volna felkelteni, ennél sokkal több van.

-Jó reggelt álomszuszék – kezdte el kedvesen, de gúnyos hangon keltegetni a rajtam tehénkedő srácot az apám, aki mocorogni kezdett, de még mindig rajtam feküdt, ami valljuk be nem zavar. Apára néztem, aki megforgatta a szemét és vállon csapta Gyurcsót, akinek a szemei felpattantak és gyorsan felült, egyből hiányozni kezdett a feje az ölemből.

-Mi a – kezdett volna bele, de amikor meglátta az apám gyorsan felpattant. -Megérkeztünk? Végre – gyorsan felpattant és már kerülte volna ki az apám, de ő mindig az útjában állt és most én forgattam meg a szemeim.

-Apa – álltam fel, de csak megrázta a fejét.

-Megmondtam – súgott valamit Gyurcsónak, aki csak bólintott és miután elengedte rám se nézett csak lefutott a gépről.

-Ez mi volt? - kérdeztem rá összefont karokkal és oldalra billentett fejjel.

-Te ne kérdezz semmit. Csalódtam benned – válaszolt és elindult, míg én felhúzott szemöldökkel utána rohantam. Miután leszálltunk a repülőről apám mellé értem és próbáltam valamit leolvasni az arcáról, de egy megoldatlan rejtély, mint kiskoromban.

-Ugyan miért csalódtál bennem? Csak barátkoztunk. Semmi több – szólaltam meg ismét, de még gyorsabbra vette a tempót. Szerencsére vagyok annyira fitt, hogy felvegyem apámmal a tempót így ismét mellé értem. -Válaszolj már. Mi volt ez egész? Mit mondtál Gyurcsónak? Tudnom kell, mert nem szabhatod meg, hogy kivel barátkozzak. Nincs hozzá jogod – miközben csak mondtam a magamét apám egy percre se válaszolt. Amint átvettük a csomagokat apa a sajátomat a kezemben nyomta és folytatta a csendes utat a parkolóban, a saját autója felé.

Miután betettük hátra a cuccokat és beültünk apa felém fordult.

-Tudod ez nem éppen baráti pozíció. Gyurcsó nem az a srác, akit megérdemelsz! Ha mégis megfontolod, hogy összejössz vele, vagy a szívedet töri össze, vagy a távkapcsolatban őrülsz bele, mert Gyurcsó nem itthon focizik. Nem hozzád való – tudtam, hogy erről van szó pedig még nem régibben ő mondta, hogy mennyi közös van bennem és Gyurcsóban. Most meg teljesen mást állít.

-Ki akar összejönni vele? Csak zenét hallgatunk és elaludtunk – szóltam a szavában, de csak megforgatta a szemét. -Különben is nem régibben te mondtad mennyi közös van bennünk arra nem is emlékszel? Azt hittem azért mondod, hogy végre ne veszekedjünk és barátkozzunk – billentettem oldalra a fejem, de csak egy nagyot fújt és ismét felém nézett.

-Az tény, hogy egyformák vagytok, de nem akarom, hogy a szíved összetörjön. Nem akarlak sírni látni – apa arca megenyhült, míg én csak lehajtottam a fejem, nem bírok ilyenkor világos barna szemeiben nézni, amik kísértetéjesen hasonlítanak a saját szemeimhez. -Láttalak már szomorúnak. Egy apa számára borzalmas azt látni, hogy a kislánya szíve darabokban, csak megakarlak óvni tőle – mint mindentől, tettem hozzá magamban, oké megértem, hogy nem akarja, hogy összetörjek, de semmi se történt sőt ezek után már csak a következő meccskor találkozunk.