Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

HUSZONHATODIK - A döntés megszületett

2017.január 6.

Az ünnepek elteltével minden visszatért a rendes kerékvágásban, szó szerint minden. Mármint minden a munka között forgott. Ádámmal újév óta nem beszéltem sőt, ha jól láttam, akkor visszament a csapatához és a barátnője is vele ment. Sokat nem jelenthetek neki, ha még vele van azok után is, amik történtek új évkor. Újév óta próbálok a munkára koncentrálni és elég jól megy, nagyjából már megszoktam, hogy a hátralévő életemet Ádám nélkül élem le. Talán mással sikerülhet, ami Ádámmal nem.

Fő az optimizmus, Netti!

Munka után elmentem bevásárolni, persze előtte felhívtam Grétát, hogy kell e valami mivel ő ma nem dolgozott, vagyis előbb eljött mivel ma ment a három hónapos vizsgálatra. Szerencsére minden rendben van a kis Priskin kölyökkel.

Egyik kezemben a szatyrot tartottam míg a másik kezembena kulcsomat szorongattam míg a táskám lógott a vállamon és lezártam a kis autómat aztán elindultam a bejárat felé. A kulcsomat nem raktam el mivel a bejárati ajtót kód helyett kulccsal nyitottam ki és a liftig csoszogtam el. Szerencsére a liftre egy röpke percet vártam és mikor már léptem volna be az egyik felettünk lévő szomszéd rontott ki engem majdnem fellökve. Köszi, erre volt szükségem!

Nagy nehezen felértem a harmadikra és nagy szerencsémre az ajtó nyitva volt mikor a kilincset lenyomtam. Végre valami jó dolog!

-Megjöttem – kiabáltam el magamat és Gréta csoszogott ki a nappaliből. -Léna? – kérdeztem rá, de megvonta a vállát. Gondolom elkezdődött a beadandók ideje az egyetemen. Sajnálnám, de ő vállalkozott és különben is augusztusban lesz a diplomaosztója addig csak kihúzza.

-Mi történt újévkor? – kérdezett rá miközben levettem a kabátomat és a cipőmet, hogy a konyhában menjek kipakolni és elpakolni, de a kérdés hallatán megdermedten és kérdően néztem felé.

-Mire érted? Semmi – válaszoltam megvonva a vállam és folytattam a pakolást míg Gréta az ajtóban ácsorgott. Érdekes.

Ekkor eszembe jutott az újév mikor Gréta homlokon csapta magát, mint, aki elfelejtett volna valamit. Elfelejtette, mert ő hívta meg.

-Miért hívtad ide Ádámot? – kérdeztem rá elpakolva mindent és a zacskót összegyűrtem a kezemben úgy néztem felé kérdő tekintettel.

-Az mindegy, én kérdeztem előbb – vágta rá talán túl gyorsan és el is rohant így utána rohantam. A szobámba ment, micsoda meglepetés! A szobám egy klubszoba...

-Nem, nem mindegy! Nem kellet volna ide hívnod – szóltam rá míg Gréta kirontott a szobámból menekülve csak kár, hogy gyerekkorom óta a futás elég jól ment. A nappaliban rohant és a kanapéra leült, hogy bekapcsolja a tévét és maximális hangerőre vegye, mint egy gyerek, aki nem akar beszélgetni a szüleivel, egy tinédzser gyerek. -Gréta – szóltam rá és a tévé elé álltam sőt ki is kapcsoltam a tévét, mire rám kiáltott. Na igen, ezt nagyon utálja!

-Jó – pattant fel, mire a fejemet oldalra billentettem. -Beszéltem vele. Megértem és igen ő is hibázott, de szeret téged. Hibát követett el és te is, de pont ezért vagytok tökéletesek egymáshoz – a végén nem bírtam odafigyelni, hogy mit mond. Értettem és valójában az agyam fel is fogta mit mond, de nem akartam. Nem akartam ezt hallani csak elakarom felejteni.

-Szeret? Aha, én is úgy hiszem – vágtam rá és a szobámban rohantam, de csak egy percre hisz az íróasztalon már előkészítettem a dobozt, amiben képek és egy póló található, amit még Ádámtól loptam,. A dobozzal visszarohantam a nappaliban, ahol legjobb barátnőmet hagytam. -Eltudom képzelni mennyire szerethet, ha a barátnőjével utazott vissza a csapatához – emeltem fele egy képet, amit egyszerűen ketté téptem. Egyszer egy filmben láttam, hogy a kép széttépése, falhoz vágása segít a felejtéshez. Igaz nem akartam hinni benne csak kiakartam dobni, de talán most segít nekem, mint a filmekben. Kötve hiszem, de egy próbát megér. -Egyáltalán nem hasonlítunk épp ez az, hogy különbözünk. Szeret, de a cselekedetei nem azt mutatják – fogtam meg egy képkeretet, amit a földhöz vágtam és éreztem ahogy könnyeim elindultak míg Gréta sikoltott egyet pedig ez még csak egy volt, még van egy pár.