Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

TIZENKETTEDIK - Apai áldás

2016.szeptember 28.

A hétvégi eseményekből már csak emlék foszlányokban emlékszem, talán, mert már szerda van mármint a hét közepe, de lehet Gréti zseniális gyógymódja miatt. Igaz nem emlékszem semmiféle kilengésre, minden a legnagyobb rendben zajlott a buliban, nem kerültem Szabi alá, de még más srác alá se kerültem. Hűséges voltam, mert nem akarom elveszíteni Gyurcsót, túlzottan beleszerettem, vagy mi.

Hűséges vagy, Netti? Akkor hadd emlékeztessek a csókra és a ... Nem, nem gondolhatok arra, az csak megtörtént, egy hiba volt. Egy hiba, aminek nem szabadott volna megtörténnie és többé nem is fog sőt el is felejtem, mivel ennek a dolognak meg se kellet volna történnie és mivel nagy kislány vagyok el se kell mondanom Gyurcsónak. Meg se történt.

-Tudod, ha folyamatosan elbambulsz, akkor sose végzünk a beutalókkal – tört rám a főnököm, mire felé kaptam a fejem, bár ne tettem volna, mert szemeivel szikrákat küldött felém és hiába szeretem volna megforgatni a szemeimet, mivel ő az ujjait se mozdítja, nem tehetem. Ő a főnök és el kell fogadnom bár ... Nem, Netti nem gyújthatod rá a házat!

-Pár perc és kész vagyok – válaszoltam neki egy mosollyal az arcomon, de a következő pillanatban csak az ajtó csapódást hallottam. Helyetted is köszönöm.

Folytattam a beutalók kitöltését és nyomtatását, hogy aztán a kint várakozó fennjáró betegeknek kitudjuk adni, mivel vannak, akik másféle terápiára is szorulnak. Például, a bácsi, akivel sétálni gyakorlok annak találtunk egy csúnya foltot a lábán, amire kapott egy beutalót a sebészetre, hogy nézzék meg. Körülbelül hasonló esetek vannak. Körülbelül.

Hirtelen telefon csörgésre lettem figyelmes, de mikor lepillantottam a telefonomra és Léna neve villogott csak megráztam a fejem, és befejeztem az utolsó beutalót és a nyomtatás gombra kattintva ki is nyomtattam, azután felvettem a ketyerét és a fülemhez emeltem.

-Mi a baj, Léna? - kérdeztem rá köszönés nélkül és hátradőltem a székben, de pont ekkor lépett be ismét a főnököm így a nyomtatóhoz gurultam aztán meglengettem az összes beutalót, mire csak megforgatva a szemét kiment. Szívesen.

-Ugye apádék nem tudják, hogy te és Gyurcsó? - kérdezett rá, mire a szemöldököm felhúztam és azonnal megráztam a fejem. Ahhoz még túl friss ez, hogy ő nekik is elmondjam.

-Nem, még nem tudják – válaszoltam és visszagurultam az asztalhoz ahova lettem a nyomtatványokat. -Miért? - kérdeztem rá és a szabad kezemmel elkezdtem az asztalt ütögetni, mindig ezt csinálom mikor várakozok. Idegesítő szokásom, de egyszerűen nem tudok nyugodtan ülni.

-Hamarosan meccs, jobban mondva jövőhéten. Tudod, találkozol Gyurcsóval és apád melletted lesz. Ezen nem gondolkoztál még? Mi van, ha ő nem akar titkolózni? - utolsó kérdésén csak mosolyogva megráztam a fejem, pontos Ádám nem akarja még, hogy az apámnak elmondjam. Viszont ahogy közeledik a meccs napja egyre többet gondolkozok ezen hisz, látom őt és nem mehetek oda hozzá. Nem ölelhettem át, nem csókolhatom meg mivel az apám a hátam mögött lesz pedig már olyan nagyon vágyódok az érintésére, hogy este úgy alszok el, hogy elképzelem ahogy a keze csípőmön van, mintha magához ölelne. Álom, álom. -Ha elmondanád neki, hogy alakul valami, akkor nem lenne baj – folytatta ezzel kiszakítva az ábrándozásból és a matt körmeimre tekintettem, rám férne egy manikűrös, vagy egy köröm festés.

-Talán, de apám alapból nem szívleli – válaszoltam és ismét elkezdtem az ujjaimmal dobolni az asztalon.

-Mióta érdekel téged a szüleid véleménye? Beszélned kell apáddal! - Úgy beszélt, mint az anyám csak kihagyta a becézéseimet, amit anya szokott használni szóval inkább egy mostohaanyjára emlékeztet.