Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

TIZENHARMADIK - Azt hittem elveszítelek

2016.október 7.

Idegesen, ide – oda futkorászva pakoltam össze a táskám miközben Lénának és Grétának üvöltöztem, természetes, hogy ideges vagyok hisz ma meccs van és ma végre találkozok újra Ádámmal, de csak a meccs után. A meccs után azt terveztem, hogy átjön hozzám, de mikor eszembe jutott, hogy a családom nálam alszik azonnal elvetettem az ötletet így inkább hozzámegyünk. Okés, erről még ő nem tud mivel furcsa módon még nem írt sőt, akkor se írt mikor hazautazott az edzésekre az instagram fotója miatt tudom, hogy itthon van. Fura, mert mikor ráírtam egy szavakban válaszolt mármint „oks", vagy a kedvencem a „jó" és a többi hasonló. Más lett, de talán az utazás és a fáradtság így hagytam is. Majd a meccs után megmasszírozom hisz Zsóka szerint egy focistát a láb masszírozással lehet megfogni.

-Kész vagyok – léptem ki a szobámból vigyorogva és ezzel együtt két legjobb barátnőm is megjelent. Léna nem törődött az októberi hideggel simán felvette a fekete szoknyáját, amihez természetesen a fekete bakancsát vette fel lábbeliként. Viszont a felsője piros, fehér és zöld színekben pompázott, ami szintén spagetti pántos felső így egy fekete kardigán társul hozzá. Na Gréta már más, ő felvette a fekete cső nadrágját és hozzá a válogatott mezét, gondolom aláírást gyűjt viszont mikor megfordult Priskin neve állt a hátulján. Vagyis a Priskin mezét vette fel. Erre miért és nem gondoltam?

-Szerintem emiatt tuti magadra vonod a figyelmét – jegyeztem meg Grétának, mire egy hatalmas vigyorral meghajolt és a cipős szekrényhez ment ahol felvette a fekete converse cipőjét.

-Vagy elijeszti – vágta rá nevetve Léna, amin elnevetettem magam hisz a mai világban már nem lehet tudni.

Talán ezért nem vettem fel Gyurcsó mezét, ja meg azért se, mert nincs még. Arra gondoltam, hogy valahogy elkobzóm, de még nem állt össze a mestertervem, mert mindenképpen saját kell, amin rajta van a férfi dezodoros illata. Mindegy is addig míg erre nem tettem szert az apámtól kapott válogatott mezét vettem fel és hozzá a szürke csőnadrágom, aminek a térdénél szakadás van, amit egy sportcipővel egészítettem még ki. Hajamat lófarokban kötöttem és úgymint Lénának meg Grétának az én arcomra is egy-egy magyar zászlót festettem kicsiben, ez is, amolyan hagyomány.

-Apád jön értünk? - kérdezett felém Gréti, mire megrázva a fejem ráemeltem a tekintettem.

-Értem igen, de ti nem fértek el a kocsiban – vigyorogtam legjobb barátnőimre, mivel erre a meccsre anyu és a testvéreim is jönnek.

-Vezethetek – ugrott fel vidáman Gréta, hármunk közül neki lett meg elsőnek a vizsgája és ő vezet állandóan.

-Meghalok – bökte meg Léna Grétát szenved, aki csak megforgatta a szemeit.

-Van ám busz is – válaszolt mosolyogva Gréti, de Léna csak meglökte miszerint viccelt.

Gyorsan felhúztam a cipőmet aztán a kabátomat is magamra kaptam és csak Ádámra, és a meccsre tudtam koncentrálni hisz ezen a meccsen fontos a pontszerzés. Nyernünk kell. 

Épp amikor kiléptünk a házból és Léna zárt raktam volna el a telefonom, de épp ekkor szólal meg a telefonom az „apa" című jelzővel.

-Megyek – veszem fel egyből mosollyal az arcomon és miután apa egy „oké" után letette a táskámban dobta. Megvártam a lányokat és együtt léptünk a liftben, ami kivételesen most egész hamar leért a földszintre. -A stadion előtt várjatok meg, vagy lőttek a VIP jegyeteknek – vágtam rá mielőtt ők elindultak volna a kocsi felé.