Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

HUSZADIK - Búcsú meccs

2016.november 15.

Egyedül az apám miatt keltem fel ma reggel, ha ez nem az ő napja
lenne, akkor valószínűleg ki se kelnék az ágyból, de ma nem törődhetek azzal, amit akarok. A mai nap az apámról szól és Juhász Rolandról, na meg a másik kettő focistáról, akik elbúcsúznak a válogatottól. Talán nekem is sikerül végleg elbúcsúznom valakitől hisz minden bizonnyal ma találkozok vele, először a szakítás után.

Balázsnak végül is kiöntöttem a szívem hisz valószínűleg a mai napon mindenki arról fog beszélni, hogy Gyurcsóval szakítottunk így nincs miért titkolóznom. Balázs, mint Svájc a semlegesség képviselője egyetértett Ádámmal is, és velem is sőt elmondta mit érezhet Ádám. Tisztességes volt és nagyon kedves, amit tisztelek benne.

Viszont az igazat megvallva azután a nap után az egyik focistával se beszéltem egyedül apámmal, akinek dióhéjban elmondtam, hogy „barátként" szakítottunk Ádámmal. Muszáj volt odatennem a barátként dolgot, mert különben neki menne Ádámnak és megromolna a viszonyuk, amit nagyon nem akarok. Még is meglepett apám reakció mivel csalódott volt, szerintem megkedvelte Gyurcsót, mint veje. Inkább maradjon a fia.

-Így jössz? - lépett mellém Gréta, mire megrázva a fejem végig néztem magamon és egy egyszerű cső nadrág volt rajtam elvétve egy – egy szakadással, na és persze egy fekete pulcsi, aminek a karján két fehér csík van. A hajamat kontyban kötöttem, amiből egy – két hajszál kikandikál, de a meccsre jó lesz hisz ez nem egy estély, vagy mi. Nem kell smink, magassarkú és habos babos ruha, ezt még apámtól tanultam mikor öt évesen a hercegnős ruhában mentem le a pályára, ami aztán a végére tiszta sár lett. Azóta egy foci meccsre se öltözök ki, na jó sminkelni szoktam, de ma azt is feleslegesnek tartom.

-Szerintem jó vagyok így – vontam meg a vállam kedvetlenül.

-Tudom, tudom ma inkább a szobádban töltenéd a napjaid, de ez az apád napja szóval valami életkedvet kérek – bökött meg, mire kifújtam a levegőt és egy hatalmas vigyort húztam az arcomra, amitől a szemem könnyesedni kezdett. Basszus, ez nehezebb, mint gondoltam!

-Csak apa miatt – kötöttem ki, mire Gréta azonnal magához ölelt. Természetesen a lányoknak el kellett mesélnem mi történt az elejétől a végéig így megértik ezt az állapotom.

-Lehet ott se lesz – kezdett bele Gréta, mire megforgattam a szemem. Biztos nem lesz ott ... Sőt szerintem annyira nem lesz ott, hogy a kezdőcsapatban teszik! -Jó az elég elképzelhetetlen, de ne törődj vele. Menj el mellett és hagyd. Túl kell lépned rajta, Netti – biztatoan rám mosolygott, mire bólintottam. Igaza van. Csak úgy tudok túllépni Gyurcsón, ha levegőnek veszem, mintha ott se lenne. Mintha ugyanaz a személy lenne az elején a bunkó, öntelt alak, akit megfojtanék. Igen, pontosan ezeket az érzelmeket szeretném érezni iránta újra és újra, mert akkor megszűnik az űr, a fájdalom, amit hátra hagyott.

El kell felejtened, Netti!

-Mi ott leszünk – jelent meg egy mosollyal Léna és Gréta egyből bólintott.

-Nem, nem kell. Rendben leszek tényleg – mosolyogtam rájuk. -Nem kell istápolnotok sőt azt akarom, hogy boldogok legyetek – folytattam, mire összenéztek aztán egységesen megrázták a fejüket. Mi?

-Te is boldog lesz – vágta rá Gréta, mire megforgattam a szemem. Egyszer biztos!

-Túllépsz rajta és találkozol valakivel, akivel te is boldog lehetsz – folytatta Léna, mire egy mosollyal bólintottam. Azt hittem ez a ember Gyurcsó Ádám, de én mindig a rosszak felé irányulók, akiket meg se érdemlek, vagy egyszerűen csak kihasználnák. Természetesen Ádám az első kategóriában tartózik, egyszerűen őt nem érdemlem meg!