Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

HETEDIK - Király család összetart

2016.szeptember 10.

Nevetve sétáltam Ádám mellett miközben a közeli bevásároló központ felé mivel felajánlotta, hogy elhozz vásárolni, de a kikötésem az volt, hogy kocsi nélkül így a kocsit a ház előtti parkolóban hagyta. Ha már a legjobb barátnőim túl lusták elkísérni vásárolni és helyette kissé kipucolják a lakást a szüleim érkezése miatt. Nem, nem felejtettem el, hogy ma érkeznek csak ez a tökfej rám akaszkodott, a tegnapi napot is vele töltöttem, mármint eljött értem munkában és elvitt a szokásos kávézóban aztán mielőtt hazavitt beugortunk a mekiben vacsorázni, mivel eléggé elbeszélgettük az időt. És még a mekiben is. Az éjjel alig aludtam, mert még az üzeneteivel is bombázott és, ha nem írtam neki vissza, akkor hívogatott. Idegesítően aranyos, de rájöttem, ha a haját birizgálom harap. Jaj.

-Szóval mit készítesz a családnak? - bökött meg és megrázva a fejem felé pillantottam teljesen belemerültem a gondolataimban, és el is feledkeztem arról, hogy megérkeztünk. Szerencsére Ádám hozott már egy bevásárló kocsit, amit egy köszönéssel díjaztam, de csak megvonta a vállát. Amint beértünk elkezdett a kocsival szórakozni, de csak megforgattam a szemem, egy nagyra nőtt gyerekkel van dolgom, aki focista. Nem tudtam, hogy a focistáknak ilyen kevés eszük van.

-Hé – húztam vissza a kabátjánál fogva és elvettem tőle a bevásároló kocsit.

-Na – lépett mögém és egyik kezével a derekamat ragadta meg míg másik kezével a kocsit fogta a kezem mellett. Fejemmel hátratekintettem, de csak édesen mosolygott rám. -Így kényelmesebb és hasznos is vagyok ám – válaszolta mosolyogva, de csak egy zavart mosollyal megráztam a fejem és előre fordultam viszont egész végig éreztem a nyakamon leheletét, ami miatt alig tudtam irányítani ezt a járgányt, talán nem is én irányítottam. -Szóval mit kotyvasztasz? - beleremegtem hangjától ahogy a fülemhez hajolt így egy nagyot nyelve söpörtem ki a fejemből kusza gondolataim. Ó, jaj.

-Ö ... fogalmam sincs – vallottam be miközben az öt perces elkészítendő ételekhez vezettük a járgányt.

-Mit szeret a család? Király mindent megesz azt tudom szóval az apádnak mindegy – folytatta, amikor hirtelen megálltam és a hátamnak ütközött így még közelebb került hozzám. Megfordultam és egy papírlap se fért volna közénk pedig én csak az ételek miatt álltam meg, azt hiszem. Másik kezét is a derekamra helyezte míg én teljesen legyökereztem és nem tudtam mit mondani, illetve tenni. Ajkaimban harapva tekintettem ajkaira, amik oly csodálatosak az arcán, de a szemei csak úgy csillogtak le rám.

-Azt hiszem – szólaltam meg rekedt hangon. Jaj már, Netti! Ő csak Gyurcsó Ádám, tudod a srác, aki a baráti körödben tartózik! A kis hang úgy szidott le a fejemben, mintha a saját anyámat hallanám, de valójában igaza van, mint anyámnak. Ő csak az a srác, aki tegnap és tegnap előtt volt, akivel jóba vagyok, mint barát. Azt hiszem. -Túrócsuszát! - Vágtam rá és a kezeimet Ádám mellkasára helyeztem ahol éreztem egyenletes, dübörgő szívverését. Ádám felhúzta a szemöldökét a kijelentésemen, de csak egy zavart mosollyal bólintottam és oldalra léptem míg ő oldalra billentett fejjel kémlelt. -Az Matyi kedvenc, tudod a kis öcsém – ráztam meg a fejem mosolyogva, de csak bólintott még mindig összezavarodott tekintettel.

-Én is szeretem ám a túráscsuszát – vonta meg a vállát és ismét felragyogott az arca, de csak kuncogva bólintottam. Gondoltam. -De ahhoz kéne valami előétel is, mármint leves, vagy nem? - kérdezett rá és arcon csaptam magam. Basszus. Kezeim a nyakamon állapodtak meg és hátrafeszítettem a fejem a polcokat átnézve, de csalódottan eresztettem le a kezem magam mellé.