Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

NEGYEDIK - Valami megváltozott

2016.szeptember 7.

Másnap reggel a szokottaknál is korábban keltem így gyorsan felöltöztem és összekészültem aztán a bőröndben bepakoltam azt a pár ruhát, cuccot, amit az itt létem alatt elővettem. Attól függetlenül, hogy az összepakolás nálam több órában szokott tartani most egész hamar kész lettem és mielőtt bekopogtak, hogy reggeli addigra már készen és bepakolva nyitottam ajtót. Az ajtóban apám helyett most Priskin Tamás várt rám egy hatalmas mosollyal az arcán és egy mosollyal léptem ki az ajtón.

-Készen állsz a hazaútra? - kérdezett rá miután bezártam a szobám ajtaját és a lift felé vettünk az irányt és természetesen bólintottam. 

-Természetesen. Nagyon hiányzik a megszokott környezetem, a hotel olyan idegen nekem – válaszoltam és megnyomtam a nulla gombot a liftben, mire csak bólintott. -Gondolom ti már megszoktátok – néztem fel Tomira, de csak megvonta a vállát.

-Nem sokat vagyunk ám távol – vallotta be, mire oldalra fordítottam a fejem. -Igaz az EB alatt elég sokat voltunk távol, de szerencsére a Hotel nem változott. Nem mindig – értett velem egyet egy mosollyal az arcán és épp akkor szólalt fel a liftben az a bizonyos csilingelő hang és azzal egy huzamban nyílt szét az ajtó.

-Idegesítő ez a lift – léptem ki a liftből nyomomban a vihorászó focistával. -Visszatérve az utazáshoz, szerintem most szokjátok meg hisz, ha nem Budapesten lesz a meccs akkor különböző Hotelekben – néztem hátra a vállam felett Tomira, aki csak megvonta a vállát, de az arcáról hamar lehervadt a mosoly.

-Szerencsére a következő hazai lesz – tette a kezét a szívére. -Ott leszel? - bökött meg a könyökével mire nevetve elkezdtem gondolkozni erre mit is válaszoljak.

-Persze, hogy ott lesz – ragadta meg a derekam egy ismerős és arrébb helyezett, hogy Tomi és köztem elslisszoljon.

-Honnan vagy te abból nagyon biztos? - kérdeztem rá felvonva a szemöldököm, persze igazat adok neki hisz szeretnék jelen lenni a következő meccsen és, ha apán múlik biztos, hogy ott leszek. Dzsudzsák Balázs csak cinkosul rám mosolygott míg én csak megráztam a fejem és beléptünk a Hotel éttermében, ahol már az egyik asztalnál apámékra lettem figyelmes. Ahogy az asztalhoz értünk és miután mosolyogva köszöntünk mindenkinek helyet foglaltunk, Balázs és Tomi velem szemben míg én apám mellé.  Természetesen Strock-nak németül köszöntem, amit ő egy nagy mosollyal fogadott, igaz már elég jól töri a magyart is, de azért néhány szó neki még kínai, amit érthető.

-Nagyi nem tudod mi a helyzet Gyurcsóval? - szólalt fel mellettem apám és a mellettem ülő focistára nézte így mindenki felé tekintett, de csak megvonta a vállát. Eléggé csendes mostanság. 

-Mikor eljöttem a szobája mellett csend volt, szerintem még alszik – válaszolta meg Ádám monoton hangon, de csak megráztam a fejem és az asztal felé fordítottam vissza a tekintettem. Mit érdekelem engem hol van Gyurcsó? Addig jó még nincs a közelemben. 

-Elfog aludni és nem tud reggelizni indulás előtt – motyogta apa a fejét rázva, de én csak megvontam a vállam és neki álltam a reggeli elfogyasztásnak. Tükörtojás szalonnával, a kedvencem, amit utoljára otthon ettem sőt az otthoni tükörtojás még mindig sokkal finomabb, mint ez. Viszont az éhség megszüntetésére ez is megfelelő.

Mivel a srácok és apám egész reggeli alatt csacsogtak így én egész hamar bepusziltam a tányér tükörtojásom és egyetlen egy morzsadarabot se hagytam. Jól lakottan dőltem hátra a székben egy elégedett mosollyal. Mikor előredőltem ismét, hogy töltsek magamnak egy pohár narancslét akkor apám szólt felém.