Bevezetés

1.1K 46 2
                                    

Életünk legmeghatározóbb pillanata mindig az mikor találkozunk valakivel, aki teljesen felforgatja a hétköznapi életünket. Teljesen más személyiségek vagyunk mégis mikor szükségem volt valakire ő mellettem állt és támogatott, de mikor neki volt szüksége valakire én ott voltam neki. Valamiért az ellentétes nézettünk kiegészítette egymást. Megismertem egy olyan oldalát, amit kevés ember ismer. Tanítottunk egymásnak új dolgokat.

Nem gondoltam volna, hogy az ember ilyen könnyen át vált a vitákból és az utálatból egy teljesen más érzelemre, de a végén már csak annyit vettem észre, hogy valamilyen szinten kötődök hozzá. Csak hozzá.


Két hónappal az első meccs előtt


2016.július 6.

Bódult állapotban kapaszkodok meg a közeli fában miközben a lábam szinte összecsuklik, de még eszméletemnél vagyok. Ez csak egy nyári kiruccanás a barátokkal, csak egy probléma van a barátaimat valahol a buliban elhagytam míg én kijöttem kiszellőztetni a fejem. Hoppá.

Hirtelen előre buktam és minden, amit a ma este folyamán ittam az elém tárult gusztustalan formában.

-Jaj a fejem – fogtam meg a fejem és kerestem valakit, valakit, aki segíthet nekem hazatalálni, illetve a szállásunkra mivel annyit biztosan tudok, hogy Balatonon vagyok. Ez a kis segítségem van arra, hogy a szállásunkra botorkáljak egyedül mivel a barátaim még mindig bent tombolnak a zenére, de nekem szükségem van egy kis levegőre. Csak egy kis levegőre.

Ellökve magam a fától indultam el a vaksötétségben mikor hirtelen valaki belém jött.

-Hé, figyelj hova lépsz – kiáltottam rá, de ha nem ragadja meg a derekam már el is dőltem volna jobb irányban. Nem láttam ki ő csak azt tudtam, hogy nagyon közel áll hozzám.

-Minden rendben van? - kérdezte, de a hangja teljesen ismeretlen számomra aztán az utcai lámpák megvilágították az arcát, de még így se ismertem fel ki is ő. Bár itt senkit se ismerek a barátaimon kívül.

-Jól vagyok, haver – tenyeremet a mellkasára helyeztem és megéreztem kidolgozott mell izmait aztán újra ránéztem. Az utcai lámpák megvilágították arcvonásait és egyből megtaláltam mogyoróbarna szemeit, amik valamilyen varázslat módon csak úgy csillogtak felém.

A következő pillanatban megmarkoltam a pólója anyagát és magamhoz rántottam, nem is tudom miért talán az alkohol hatása miatt, vagy talán a nyári kalandok érdekében. Jobban belegondolva az utolsó hisz legjobb barátnőm minden buli előtt elmondja, hogy ma este szerzünk egy kis nyári kalandot. Azt hiszem én most találtam meg.

A fickó kicsit habozott, de a derekamat körülvette és magához rántott, hogy még közelebb legyek hozzá aztán egy pillanatra elhúzódott, hogy ismét megpillantsam barna szemeit aztán egy mosollyal ismét magához rántott.

Ezek után nem tudom, hogy jutottunk el A pontból B pontban, de azt tudom, hogy ezeket az ajkakat sose felejtem el még akkor se, ha holnap az se fogom tudni mi történt. A szemei, az ajkai és az a kis mosolya örökké az emlékeimben kerültek.

Másnap reggel

Összeszorított fogakkal nyitottam ki óvatosan a szemem, de mikor oldalra akartam fordulni a fejem zúgni kezdett. A múlt éjszaka emlékei kép darabokban álltak össze a fejemben, ami a buli kezdetétől és a végig tartott, de a végén volt egy srác. Egy srác.

Oldalra fordultam, de az ágyam másik fele üresen állt. Hol a srác? És a második kérdésem; mit keressek a szobámban? Utolsó emlékem, hogy azzal a bizonyos sráccal csókolóztam aztán képszakadás és már csak arra emlékszem, hogy valahogy eljutottunk egy házig, egy szobáig és ennyi. Végig csókolóztunk talán egy percre váltunk szét míg ledobáltuk magunkról a ruhát, de aztán tényleg semmi.

-Netti, baszd meg – hallottam meg legjobb barátnőm kiáltását mire óvatosan feljebb ültem és magamhoz szorítottam a fehér takarót mivel semmi se fedte a testem. Oké, akkor nem álom.

-Halkabban, kérlek – szóltam rá miközben egyik kezemmel a homlokomat dörgöltem.

-Együtt megyünk, együtt jövünk. Ebből melyik nem rémlik? - kérdezte és megpillantottam az ajtóban állva karba tett kézzel. -Anyádék nem örülnének, ha ezt a kis kalandod megtudnák. Komolyan egy idegen csávót felhozol a szállásra ki is rabolhatott volna minket. Ki ez a Netti? - beljebb lépett és az ágyamra dobta le magát míg én hátra dőltem az ágykeretnek és próbáltam összekaparni magam sikertelenül.

-Te miért nem vagy másnapos? - kérdeztem rá szenvedve és a fejemhez vágott egy párnát.

-Az vagyok csak reggel Léna készített kávét és meggyógyultam – kezdett el ugrálni az ágyamon vidáman.

-Jó neked – válaszoltam morgolódva.

-Van még kávé – ecsetelte vigyorogva mire a szemeim felcsillantak, amin elmosolyodott.

-Kérlek – tettem össze magam előtt a kezeimet és legjobb barátnőmre néztem a legszebb szemeimmel.

-Jól, jól van hozok, de előbb – tudtam, hogy akar valamit az én kávém, életmentőm előtt. -Ki volt az a srác? És hol van? Léna azt mondta mikor kijött reggel vécére csak egy ajtócsapódást hallott aztán benézett hozzád, de te az Álomvilágban jártál – mesélte el a híreket Gréti, aki mondhatni gyermekkorom óta hűséges legjobb barátnőm és próbáltam felfogni mit is mond, de úgy nehéz, ha hadar össze-vissza. Emlékeztető; sose ihat Gréta másnaposan kávét!

-Először is nem tudom ki az a csávó csak rám lelt és jött minden sorban azt se tudom miért pont ide jöttünk és miért nem hozzá. Azt meg végképp nem tudom miért ment el – fogtam meg a fejem felfogva az előbbi szavakat, amit legjobb barátnőm szája elhagyott. -Talán, mert kaland volt és ennyi. Nem jelentett semmit – bár kicsit sajnálom, hogy lelépett. Megismerhetem volna, de ha nem akkor nem erőszakoskodok.

-Jó segge volt – állapította Gréti mosolyogva mire csak megforgattam a szemem, de szintén nem tűnt jól ötletnek.

-Inkább hozd a kávém – löktem le az ágyról mire felháborodottan állt talpra aztán Léna nevét kiáltva hagyta el a szobát és azonnal hátradöntöttem a fejem.

Jézusom mit műveltem? Igaz van Grétinek, ez nem én voltam, nekem sose lett volna annyi eszem, hogy felhozzak egy idegent a lakásomra, illetve szállásomra, hogy csak egy kellemes estét töltsek vele. Még csak a nevét se mondta el, de valójában én se árultam el a nevem. Csak két részeg idióta kiengedte a gőzt szexuális úton.

Tenyeremet a homlokomra csaptam mivel a nevét se tudom, de az ismeretlen pasiról álmodozok, akit szerintem tegnap este láttam utoljára, illetve hajnalban. Hiába szeretném még utoljára látni eléggé lehetetlennek tűnik mivel holnap utazunk haza Pestre így a kis balatoni kalandomnak lőttek. Viszlát ismeretlen srác, talán máskor ...


Hello-hello! A betartott időpontban meghoztam az első, illetve a bevezető részt, ami elég rövid, de bevezetőnek szerintem tökéletes. Igaz a többi részekben is van egy-két rövid, de azért próbálok hosszabbakat írni. Na jó, nem dumálok többet inkább várom, hogy valaki kifejtse a véleményét. :)xx

Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||Donde viven las historias. Descúbrelo ahora