Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

TIZENHETEDIK - Közös hétvége

2016. október 22.

Tegnap érkeztem a meccsére, amit 3 – 0 – ra megnyertek, amiért nagyon büszke vagyok rá hisz remek focista és hiszek benne, hogy az andorrai meccsre Strock beteszi a kezdőben, vagy legalább csereként. Igaz még nem sikerült döntést hoznom, de egyszerűen nem bírtam tétlenül otthon maradni és telefonról, illetve laptopról nyomon követni a meccseit. Látni akartam, hozzá akartam bújni és megakartam csókolni így felültem a gépre és most itt vagyok mellette a lengyelországi házában és éppen az ölemben sziesztázik. Azt már megtapasztaltam, hogy bárhol képes elaludni, de ennyire. Igazi álomszuszék.

Elkezdtem a borostájával játszadozni, mire mocorogni kezdett sőt a szája szélét mosolyra húzta így folytattam. Hirtelen egy kezét felemelte és a nyakamra simította így mosolyogva kezdtem bökdösni arc csontját, mire a kezével lehúzta a fejemet és az ajkaira nyomta ajkaimat. Pontosan ez hiányzott a közelsége, az érintése és ezek a pillanatok, amiket együtt, kettesbe tölthetünk el anélkül, hogy bárki is megzavarna. Minden tökéletes.

Nevetve csaptam a mellkasára mikor fogai közé fogta alsó ajkam és bosszúsan kezdtem elütögetni a mellkasát.

-Ez csúnya volt – vágtam rá nevetve és még mindig ütlegeltem a mellkasát míg Ádám csak vigyorgott a dicsőségén. -Soha többé nem bízok meg benned, Gyurcsó Ádám – egyenesedett ki gerincoszlopomon és a mellkasomnál összefontom a karjaim, de mindhiába az arcom nem tudott szigorú tekintettel bámulni az ölembe pihenő Ádámra. Francban.

-Mond úgyhogy elhiggyem, királylány – kacsintott rám vigyorogva, mire megforgattam a szemeimet, de ugyanúgy nevetgélt rajtam.

Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes így az éjjeli szekrény felé tekintettem ahol az a „Apa" cím szó állt a telefonomon. Mind tudjuk ez mit jelent. Ádámra sandítottam, aki vette a lapot és felült, de szorosan mellém ült, hogy aztán az ölébe húzhasson. Telhetetlen bár nem, mintha én nem élvezném ...

A telefonomért nyújtózva kaptam kézben és mielőtt rányomtam volna a zöld gombra egy csókot nyomtam Ádám ajkaira, ami egy rövid pár másodperces puszinak tekinthető így egy hatalmas mosollyal húztam végig az ujjamat a zöld gombon és emeltem a fülemhez.

-Igen, apu? - kérdeztem rá mosolyogva míg Ádám csókokkal hintette be a hátamat, illetve a nyakamat. Imádok így telefonon beszélgetni valakivel míg ő hátulról kényeztet.

-Csak gondoltam felhívom az én kislányom – szólalt bele mosolyogva, mire felhúztam a szemöldököm. Persze, ha csak ezért hívna, akkor meg is lepődnék, de apa nem olyan, hogy ok nélkül felhív valakit. Különben is az ő kislánya Viki, én maximum a nagylánya lehetek, vagy mi.

-Hallgatlak, apu – szólaltam fel ismét míg Ádám az állát meztelen vállamra helyezte és a fülem mögé érintette ajkait, azaz a bizonyos pont, amitől bizseregni kezd az egész testem.

-Rég hallottam felőled, szívem – válaszolt és elképzeltem ahogy megvonja a vállat, mint mindig.

-Ádámnál vagyok – fújtam ki az eddig bent tartott levegőt. Furcsa érzés ezt mondani apának pedig elfogadta a kapcsolatunkat, de akkor is ez még nagyon fura.

-Üzenem neki, hogy gratulálok – szólt bele és éreztem, hogy ajkai mosolyra húzódtak. Boldog, hogy én boldog vagyok ez az a pillanat, amikor minden apa szíve boldogan felsóhajt miszerint a lánya remek kezekben van. Ádámra pillantottam, aki egy mosollyal billentett szóval nem kell elismételnem, tökéletesen hallotta a hallgatózó fülével.

-Nagyon szépen köszönni – válaszoltam mosolyogva és hátrahajtottam a fejem, hogy egy puszit nyomjon ajkaimra, de helyette csak az orrom hegyére kaptam egy aprócska puszit sőt a fejemet előre lökte. Aha, ezt még visszakapja. -Otthon mi a helyzet? Anyu? Törpék? - kérdeztem rá megrázva a fejem mivel tényleg érdekel mi történt otthon a családommal. Hiába lennék most legszívesebben Ádám mellkasán azért a családom a családom marad.