Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

HUSZONHETEDIK - Életem legnagyobb hibája

2017.október 31.

Hatalmas sóhajjal mosolyogtam újra az ország fővárosára ebben a hónapban másodszor. Nyáron Léna diplomaosztóján jártam a fővárosban míg most egy esküvőre vagyok hivatalos, vagyis Gréta és Tomi esküvőjére. Ezenkívül január óta mióta elhagytam Pestet jó néhányszor feljöttem legjobb barátnőimet meglátogatni, de volt, hogy ők jöttek. Ettől függetlenül találtam Szombathelyen munkát, szerencsére a szakmámban így most már a lakás keresés ügyön dolgozok, talán még ebben az évben találok egy nekem megfelelő lakást.

Remek döntés volt haza utazni hisz a szüleim házában, a testvéreimmel mindent elfelejtettem, mindent, ami miatt Pesten szomorkodtam. Nem gondoltam Ádámra, de ha már gondolok is rá nem fog el a mély depresszió.

A srácok közül Tomival és Szalaival maradtam kapcsolatban mivel Balázzsal eléggé ellaposodott a kapcsolatunk. Gondolom a legjobb baráti pozíciót felborította az, hogy nem jöttem vele össze, de nem tehetem mást. Nem éreztem azt, amit érezni kell olyankor, amikor szerelmes az ember. Balázs nagyszerű férfi, de úgy tekintek rá, mint egy barát és ha ő ezt nem képes elfogadni, akkor nincs mit tenni. Nem tudom szeretni úgyahogy ő szeretné és, ha ezt nem tudja elfogadni, akkor nincs más választás. El kellett engednem!

Hirtelen telefonom csörgése szakította félben elmélkedésem és az anyósülésről felkaptam a telefonom míg a másik kezemmel biztosan tartottam a kormányt, de miután felvettem és kihangosítottam a műszerfalra helyeztem.

-Mi az? - kérdeztem rá nevetve, persze tudtam kikeress. Az, aki mióta elindultam csak a telefonját nyomkodja és hívogat, vagy üzeneteket küldözget.

-Megérkeztél már? - kérdezett egyből rá, mire nevetve megráztam a fejem.

-Igen, apu megérkeztem. Pesten vagyok - válaszoltam mosolyogva.

-Óvatosan vezess Pesten nem egy Szombathely - figyelmeztet, mire nevetve bólintottam. Imádom apát, de az örökös féltéseivel a hajamat tépem! Persze csak jót akar és elfogadom, de tudja, hogy jól vezetek. Jó, persze néha szeretek gyorsan menni, de van annyi eszem, hogy ne pont a fővárosban száguldozzak.

-Ti merre jártok? - kérdeztem rá ezzel is terelve a témát a vezetési témámról.

-Most vettük fel Matyit - válaszolta apu, mivel kis testvérem a Puskás Akadémián van így még apunak kellet egy kitérőt tennie. -Ne aggódj oda érünk - tette hozzá, mire egy mosollyal bólintottam. Nem, én aggódok, hanem a mennyasszony!

-Ezt Grétának mond - válaszoltam nevetve hisz legjobb barátnőm ebben az utolsó pillanatokban szörnyűbb, mint gondoltam.

Még pár percig beszéltem apuval míg anyámnak át nem adta így egy ideig vele is beszéltem, d3 tőle is megkaptam a szokásos „vigyáz az úton" és „óvatosan" szavakat. Miután letettük a telefont visszadobtam az anyósülésre és folytattam az utamat a hotel felé, ahol megszállok. Viszont a forgalom ugyanolyan volt, mint pár hónappal ezelőtt... borzalmas!

Te is hiányoztál nekem, Pest!

***

A ceremónia lefolyása a Chateau Földváry kastélyban volt míg a lakodalom is ezen a helyszínen van. Gyönyörű minden Gulácsi felesége, mármint Dia kitett magáért.

Míg el nem vették tőlem a kis Liát addig amolyan bébicsősze voltam, vagyis pót anyja, hogy a szülei mulassanak, de Gréta anyukája elvette és felvitte aludni így magamra maradtam, mint a kis ujjam. Remek.

Priskin csapattársain kívül, vagyis a fiúkon kívül szinte mindegyik srác megfordult a lakodalmon, de egyikük se találtak rám, vagy, ha rám is találtak épp babáztam, vagy az apámmal és öcsémmel táncoltam. Viszont most egyedül voltam így a mosdó felé igyekeztem.