Ellentétek - Gyurcsó Ádám || Befejezett ||

Epilógus

2019.november 6.

-Lia,kérlek ne szaladj el – kiáltottam a két éves kislány felé,aki a szökőkúthoz rohant és már majdnem belemászott, ha nem kiáltok rá. Még szerencse, hogy idejében kiáltottam oda, vagy a szüleinek el kell számolnom, hogy miért vizes a két éves kislányunk és az is az én hibám lenne. A kis apró talpú mindigmegússza!

El is felejtettem milyen érzés kioktatást hallani a testvéreim miatt.

-Nem szabad elszaladni – dorgáltam le mihelyst elé értem, mire a kiskezeit összefonta és csúnya szemmel méregetett. Mindig ezt csinálja, ha leszidják szóval nem csak engem áld meg a csúnya nézéssel és lehet, hogy Gréta azt mondja, hogy ezt az apjától tanulta pedig tisztán emlékszem, hogy ő is tud így nézni.–Gyere, törpe – hónalja alá nyúlva felemeltem és egymosollyal megpusziltam a kis pufók, baba arcát. Egyszerűen ellenállhatatlan.

-Ádi– motyogta, mire egy mosollyal ránéztem. A kislány csak a rövid szavakat tudja még kiejteni így a két Ádám, vagyis Gyurcsó és Szalai simán csak Ádi míg én néni voltam neki míg a szüleit elnem küldtem melegebb éghajlatra így lettem Titi. Fura, mi?

-Mindjárt jön – válaszoltam mosolyogva és épp ekkor futott felénk, már messziről észrevettem a kakastaréját főképp a szőke rikítóhaját. Nem, nem sikerült rávennem a haj változtatásra. Sajnos,de nem adom fel!

-Megszereztem– állt meg előttünk kifulladva, mire érdeklődve néztem azelőttem megfulladni készülő barátomat.

-Focista vagy és ennyire kimerülsz egy kis futástól? Nem edzel keményen –vágtam rá mosolyogva, mire megforgatta a szemét és felém hajolt,hogy ajkaimra nyomja ajkait egy rövidebb kis csókra, vagy puszinak.Mindegy minek hívjuk.

-Te miattad nem edzek keményen – vágta rá pimasz mosollyal, mirenevetve megráztam a fejemet. –Csak mond meg neki, Lia. Szídd le a nénikéd – nézett a kezemben lévő kislányra, aki mosolyogva lehajtotta a fejét. Persze, tipikus lány egyből zavarban jön fiúk közelében. –Komolyan kire hasonlíthatsz? – nyomott egy puszita kislány feje tetejére és Lia egyből nyújtózkodni kezdett Ádámfelé a szokás Ádi becenévvel együtt így rögtön átvette és ahelyett, hogy fogta volna elkezdett vele játszani repülőset,amitől általában Grétának szívinfarktusa van pedig Tomi is így játszik vele.

Mégis engem mosolyra fakaszt ahogy kettőjüket nézem és rögtön elképzelem ahogy a sajátjával játszik majd. Nagyszerű apa lesz egyszer, több mint nagyszerű!

-Menjünk várnak a szüleid – szólalt fel Ádám ezzel kiszakítva a gondolataimból és lerakva Liát már rohant is a plázai játékokfelé, amik egy százassal szoktak működni. Ádám megszánta akislányt így odasétálva hozzá bedobott neki egy százast így egy tíz percre elrepítette Liát a játék repülő oda ahova menni szeretne. –Akarok egyet – nézett felém, mire a szemöldököm a magasban szökött és érdeklődve pislogtam a mellettem álló srácra, akit már két éve a barátomnak, társamnak hívhatok.

-Mit szeretnél? – kérdeztem rá.

-Gyereket– vágta és kezeinket összekulcsolta aztán az ajkaihoz érintette a kézfejemet. –Tőled, természetesen – mosolyog rám bugyután,mire a szemeim majd kiesnek a helyéről és próbálom felfogni aszavait. Értettem mit mond és már többször képzeltem el a saját gyerekünkkel Ádámot mikor Liával játszott, de elképzelni valamit és megvalósítani nem ugyanaz. Persze szeretnék gyereket,de nem gondoltam volna, hogy Ádám fog letámadni, hogy ő gyereketakar.

Torkomban hatalmas gombóc növekedett, amit nem értek hisz Ádámmal minden rendben, boldogok vagyunk, igaz, hogy Lengyelországban élünk, de rengeteg időt töltünk Magyarországon is. Együtt élünk,eljegyzett szóval nem értem miért lepett meg ez az egész és aztse értem miért duzzad a torkomban egy hatalmas gombóc. Félnék?Mitől? Ádám nem hagyna el, többé nem ő már kijelentette, hogy velem akar megöregedni, csak rám van szüksége. Akkor mitőlfélek?