I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

1.fejezet

Miközben hazafele sétálok, hirtelen megcsörren a telefonom, így azt előkapva nézem meg ki az.
ÉLETEM
Nevetve húzom el a zöld ikont, és vidáman bele is szólok.
- Taetae - kuncogom - Mikor nevezted át magad?
- Múltkor a kávézóban - hallom meg legjobb barátom mély hangját - Baj? De hisz én vagyok az életed. Vagy tán megcsalsz? - lesz szomorú a hangja, de biztos vagyok benne, hogy vigyorog azzal az idióta doboz-mosolyával.
- Ne romantikázz, hanem mondd mit akarsz .
- Itt várunk rád Kookal a szobádban.
- Hoseok beengedett?
- Igen, a bátyjád volt olyan kedves.
- Rohanok - teszem le a telefont, és rohamos léptekkel sietek is haza. Ha kések, azok ketten szétszedik a szobám.
- Hobi! - kiáltom, miután hazaérek, de nem kapok választ. Gyanúsan megyek a nappaliba, és sejtésem beigazolódni látszik: bátyám a nappaliban ugrál, és pattog a seggét rázva -azaz táncol- miközben fülessel a fülében mossa fel a padlót. Inkább lelegyintve a jelenetet rohanok fel a szobámba, de még így is későn érek fel. Taehyung és Jungkook a szobám közepén a padlón fekve olvasgatnak egy-egy könyvet, de ez nem is lenne  gond, ha nem volna a többi szétdobálva. Amikor észrevesznek, boldogan pattannak fel, de én sértődötten elfordítom a fejem.
- Na - szontyolódik el Kook azonnal - Hyung, mi a baj?
- Szedjétek össze. Könyörgöm, tízenakárhány éve ismerjük egymást, de még mindig nem tanultátok meg, hogy utálom, ha az ÉN szobámat szeditek szét! Az már engem nem érdekel, hogy a sajátotokat mennyire kupizzátok szét, de az enyémet bizony kihagyhatnátok - dobbantok mérgesen.
- Chimchim, nyugi - karolja át a vállamat Tae - Inkább örülj. Ma ünneplünk!
- Miért is? - lököm le a kezét a vállamról.
- Ma végre hazajön a bátyám! - ugrál Jungkook boldogan.
- Yoongi hyung? - mosolyodom el én is végre. Körübelül öt éve nem találkoztam vele, kíváncsi vagyok hogy van. Amerikába költözött, hogy fejlessze magát, ugyanis hyung dalszövegeket ír, és zenét komponál, sok híresség számát is neki köszönhetjük - Hogyhogy hazajön?
- Azt mondta, itt jobban szeretett élni. Utoljára két éve láttam - görbül le a legfiatalabb szája széle. Kook imádja a bátyát, és ő is az öccsét. Mindig, ha találkoztak, elkényeztette a kis nyomit. - De ma végre itt lesz!
- Igen - nevet Tae is.
- Uh, egy hónap múlva meg Namjoon hyung is jön haza! - csillan fel újra Kook szeme. Nam nevének hallatán elhúzom a számat.
- Megint lezúzza a házat. Hiába híresség, nem tökéletes, és erről nem tud leszokni.
Na igen. Unokatestvérem híres rapper, színpadi neve Rap Monster, röviden RM. Bár a Rap MindentLezúzokÉsÖsszetörök Monster találóbb lenne rá.
- Jin hyunggal? - fordul felém Tae kérdő tekintettel.
- Igen. Jin hyung mindig jön - kuncogok. Imádom Jin hyungot, szinte a második anyukám, mivel az igazi Busanban él, ami az ország másik felén található. Jin hyungnál nem találhatott volna jobb párt a rokonom.
- Menjünk! Hamarosan itt van hyung! - húzott minket a maknae, így sietve érkezünk meg a Min lakásra.
- Min Jungkook! - kiáltom - Ne siess már, nem bírom - lihegem, így szinte beesve a házba rogyok le a kanapéra. Illedelmesen köszönök a szülőknek, majd miután lenyugodok, a konyhába indulok. Jungkook az ajtónál toporog, míg Tae velem jön a konyhába.
- Le se lehet lőni - nevet a barna hajú a fejét csóválva. Mosolyogva töltök magamnak egy pohár vizet, és lassan szürcsölni kezdem.
- ITT VAN! - kiált Kook, mikor csöngettek, és feltépve az ajtót testvérére ugrik - Hyung!
- Szia Jungkookie - hallom meg Yoongi hyung boldog hangját, így a vizet tovább szürcsölve fordulok az ajtó felé. Hirtelen félrenyeltem, így a számba lévő vizet a mosogatóba köpve köhögni kezdek. Mi...mióta néz ki így Min Yoongi?