I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

20. fejezet

Taehyung POV
- Hyung - szólít meg halkan Kook. Én a kanapé jobb oldali szélén, míg ő a bal oldalán kuporog, középen meg Jimin alszik békésen, Kook vállára hajtva a fejét. Ő erősködött, hogy ezt a filmet nézzük meg, mert ő ezt még nem látta, de csak fél órája nézzük, mégis legalább a felét már végigaludta.
- Hm? - fordulok felé kérdő tekintettel, halványan mosolyogva rá.
- Vajon milyen lehet egy fiúval együtt lenni? - gondolkozik el továbbra is a filmet nézve, ahol a főszereplő épp két férfival beszél akik közben fogják egymás kezét.
- Nem tudom, még nem voltam együtt velem egyneművel. - viccelődök, de az arcát elnézve komoly merengésben van. Elhúzva a szám szélét nézem én is inkább tovább a filmet, nem zavarva meg a számomra ismeretlen gondolatmenetét a legfiatalabbnak.

- Jobbra számítottam. - szólal meg Jungkook, miközben én a TV-t kapcsolom ki.
- Én is. Elég lapos volt. - sóhajtok, és a két jómadár felé fordulok. Chim a film végére teljesen elterült a kanapén, így jelenleg is Jungkookon tehénkedik, akinek persze a film végéig nem volt szíve felébreszteni a halkan szuszogót. - Segítsek? - kuncogok halkan a nyammogó felé bökve.
- Nem kell. - hajol le Kook Jimin arcához és belefúj, mire az álomszuszék felkel, és álmosan néz ránk.
- Nem aludtam ám el! - ásít, és feláll a kanapéról, majd az ajtó felé kezd el botorkálni. Jungkookal inkább közrefogjuk, mert ilyenkor ön- és közveszélyes. Jobban, mint amikor ébren van. Betereljük a szobájába, ahol ledöntjük az ágyára és kirángatva alóla a takarót betakarjuk vele, de a feje le se ért a párnára, már mély álomban van.
- Te álmos vagy? - suttogom Kooknak, aki nemlegesen megrázza a fejét. - Nézzünk meg egy másik filmet? - meg se várva válaszát indulok meg kifele. Visszaérve a nappaliba elterülök a kanapén, semmi helyet se hagyva a maknaenak. - Válassz te! - intek neki, és elnyúlva a kényelmes bútoron lehunyva szemeim hallgatom, ahogy Jungkook kiválaszt valami filmet, majd elindítja azt.
- Hyung, én hova üljek?
- Ahova akarsz - rántok vállat, a következő pillanatban pedig szemeim kipattannak, és csésze nagyságúra kerekednek. Jungkook csak ártatlanul vigyorogva néz rám, nem szakítva meg a szemkontaktust. - Mit csinálsz? - feszítem be izmaimat.
- Leültem. - von vállat.
- De miért rajtam? - utalok arra, hogy formás feneke a csípőmön pihen.
- Azt mondtad oda üljek ahova akarok. - pislog rám nagy szemekkel. Felemelve kezeimet megpróbáltam lelökni, de ez azonnal rossz ötletnek bizonyul, amint ő teljes testével megmozdul, nekem pedig sóhajtnékom támad a hirtelen ért érzésre, ahogy alsó részét kényesebb helyeken mozgatja. Persze, ő ezt nem veszi észre, jókedvűen hajolgat el a rá mért csapások elől.
- Kook, kérlek szállj le rólam! - kapom el csípőjét ,és emelném le, de ő lábait oldalamhoz szorítja, így nem tudom elmozdítani magamról. Lehajol hozzám, amitől bennem akad a levegő is, de csak fejét a mellkasomra helyezi, elterülve rajtam teljes testével. Úgy érzem magam, mintha egy koala ragadt volna rám. A gondolatra halványan elmosolyodom, és óvatosan Kook hátára simítva járatom ujjaimat gerince vonalán, amire érzem, hogy megborzong, ezzel elérve, hogy még szélesebben elmosolyodjak.

Ez után az éjszaka után változott meg a kapcsolatunk, igaz, akkor még nem történt semmi említésre méltó, de rá egy hétre már annál inkább... Akkor éjszaka Jungkook is választ kapott a kérdésére, miszerint milyen lehet egy vele egyneművel együtt lenni és amint láttam és látom, eléggé tetszik neki -nem mintha nekem nem tetszene, főleg vele.
- Hyung! - szakít ki a mellkasomon fekvő Jungkook hangja a gondolkozásomból. Kezét mellkasomon pihenteti, azon pedig állát, és úgy figyel rám hatalmas, csillogó szemeivel.
- Hm? - mosolygok rá, és hajába vezetve ujjaimat kezdek játszani fekete tincseivel.
- Itt szólítgatlak már vagy öt perce. - mosolyog rám nyuszis mosolyával, majd fejét elfekteti mellkasomon. - Min gondolkodtál?
- Hmm...csak a kezdeteken. - vigyorgok rá, és adok egy puszit a hajába. - Egyszer megismételhetnénk azt az estét.
- Minden héten minimum háromszor sze...
- Nem arra gondoltam! - nevetek fel, összeborzolva haját. - A filmezésre.
- De hisz rendszeresen nézünk együtt filmet.
- Igen, de mindig ugyanaz a vége. - vezetem be a takaró alá kezemet, és meztelen fenekére markolok, mire megugrik és rám néz, én meg gonoszan rávigyorgok, majd inkább átvezetem derekára a tenyerem, finoman masszírozva puha bőrét.  - Kéne valami kis nyugis este. - merengek el a plafont bámulva közben. Kook felül, és a takarót meztelen mellkasáig húzva fordul felém.
- Ha nem ismernélek, meglepődnék, hogy milyen romantikus alkat vagy. - forgatja a szemét, és jobban belebújik a takaróba.
- Nesze! - nyúlok le az ágy mellé, és az este levett pólómat az arcába dobom, figyelmen kívül hagyva előbbi megszólalását. - Vedd fel, megfázol. - mosolyogva nézem, ahogy a takarót rámdobva felkapja a pólót, lenyúl az alsójáért és azt is felhúzza magára, majd újra rám fekszik, a puha anyagot megigazítva kettőnkön.
- Igazi szőke herceg vagy. - hangján hallom, hogy a szemét forgatja. Kijelentésére csak sóhajtok, és inkább lehunyom a szemem, úgy ölelem át a vállát, és simogatom pólón keresztül. Ő kicsit feljebb kúszik, így állam feje búbját érinti, de egyikünket se zavarja, csak szusszantva alszunk el mindketten.

*csendben idelopózik* *lerakja elétek az új fejezetet* *elfut*
Bello!
Egy kis VKook szösszenet, remélem nem zavar~
Kövi fejezetnél már haladunk a történettel, tovább YoonMin^^