I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

2.fejezet

"- Jungkook? - veszem fel a telefont késő este - Baj van? Mindjárt 11 óra...
- Hyung - szipog bele a készülékbe a fiatalabb - Beengedsz?
Mint akit puskából lőttek ki, úgy sietek le a lépcsőn, majd kicsapva az ajtót engedem be a szipogó törpét. Kis 14 éves lévén csak csodálkozom, hogy itt van ilyen későn, hisz Hoseok engem úgy se enged ki, hogy 16 múltam.
- Mi a baj? - ölelem magamhoz a csöppséget.
- Yoongi hyung elköltözik...- fúrja a fejét a vállamba.
- És ez miért baj? Hisz 19 múlt.
- Amerikába költözik - dörzsölte meg könnyes szemét.
- Na, ez miért baj?
- De nem akarom, hogy elmenjen!
- Kook, figyelj - ültetem le a nappaliba, miután visszazárom az ajtót - Már felnőtt, azt csinál, amit akar - mosolyogok rá - Nem lesz gond. Ugye tudod, hogy haza fog járni?
Bólogatva dörzsöli tovább szemeit, mire nevetve magamhoz ölelem. Én is szomorú vagyok egy kicsit, mert ki tudja, mennyi  ideig nem láthatom?  Ajkaimba harapok. Yoongi hyung azóta tetszik, amióta az eszemet tudom, de akkor lettem biztos, amikor bevallottam magamnak is, hogy bizony a saját nemem vonz."
Ezután a nap után hyung rá két napra költözött ki. Jungkook nehezen viselte egy kissé, mert a bátyja volt a mindene, de azóta önállóbb lett, sokkal, és Yoongi helyett vagy rajtam, vagy Taen csüngött, szóval egyedül semmiféleképp nem volt.

- Jimin? - vonja fel egyik szemöldökét hyung, mire észhez térek.
- Igen! Ne mondd, hogy nem emlékszel rá! Tae hyungra miért emlékszel? - toporog a szőke bátyja mellett Jungkook. Lazán áll, tincsei kissé szemébe érnek, kabátja csak lóg rajta, míg bő fekete pulcsi rejti el testét, ám egy tapadós farmert visel, ezzel kiemelve vékony, hosszú lábait.
Yoongi hyung szemöldök ráncolva mér végig, míg én egyre kényelmetlenebbül érzem magam. Csak egy kék pulcsi és farmer kombó van rajtam, halványrózsaszín hajam is biztos kócos a futástól. Pulcsim ujját kényelmetlenül húzogatva figyelem a szőkeséget. Ő csak bámul, majd, mint akinek felkapcsolták a villanyt, összecsapja a tenyereit.
- Chimchim!
Sóhajtva bólintok. Sejtettem, hogy nem jegyzett meg, hisz ritkán találkoztunk, na de ennyire? - Nagyon megváltoztál. Sokat fogytál, meg mi ez a rózsaszín haj? Kis aranyos - lép el mellettem, vállamat futólag megveregetve, de én nem foglalkozok vele. Szívem kihagy egy ütemet amikor megérint, és megcsap férfias, de mégis édes illata.
- Jimin? - lép elém Tae, de én kapkodni kezdem a levegőt. Gyorsan betol Jungkook szobájába, útközben felkapva egy kis üveg vizet - Chim, mikor vetted be utoljára a gyógyszert? - fogja kezei közé arcomat.
- Rheggel - nyelek nagyot.
Tae kikeresi a zsebemből a kis dobozt -mindig nálam van ilyen esetekre-, és gyorsan a számba ad egy szemet, majd egy kis vizzel le is nyelem. Szemeimet lehunyva várom, míg szívem megnyugszik, csak azután nyitom ki szemeim - Hhh...köszi - temetem forró homlokom tenyereimbe. Még várunk pár percet, majd inkább észrevétlenül hazaindulok. Tae az utca sarkáig kísér, majd aggódva, de elenged. Ritkán, de megesik hogy elfelejtem bevenni a gyógyszert, olyankor meg hasonlóan rosszul vagyok.
- Hobi - nyitom ki az ajtót, és halkan belépek - Itthon vagyok!
- Szia! - kiabál a konyhából, így becsoszogok a helyiségbe - Főztem egy kis ra...miért vagy ilyen sápadt? - húzza össze aggódóan szemöldökeit, már amennyit látok fekete hajától, ami szemébe lóg szinte.
- Csak későn vettem be a gyógyszert - ülök le az asztalhoz, beleszimatolva a levegőbe. Bátyám hümmögve szed egy jókora tányérnyi ételt nekem, és magának is, majd azt elém rakva leül velem szembe, és falatozni kezd.
- Edd meg. De mindet! Ilyenkor jót tesz.
- Tudom - mosolygok rá rózsaszín tincseim alól. Megeszem a vacsorát, majd miután segítek Hoseoknak elpakolni a konyhában, lefürdök, és lefekszem aludni, hiába van még csak fél kilenc.