I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

6.fejezet

Yoongi POV
Sóhajtva veszek elő egy poharat, és öntök bele hideg vizet, miután lerakom a telefont, majd kiviszem a kanapén ülő Jiminnek.
- Tessék - adom a kezébe, de annyira remeg, hogy inkább leülök mellé, és megitatom. Nem csodálom, igazából azon lepődnék meg, ha a történtek után nyugodtan ülne - Nyugodj le!
Rám kapja a tekintetét, mire köhintek egyet.
- Mindegy. Felejtsd el.
Csendben ülünk egymás mellett, de Jimin még mindig remeg, amit nem tudtam ölbe tett kézzel nézni, így átölelem a vállát, és magamhoz húzom. Ő nem mozdul, csak a combomon kezdi el markolni fürdőgatyámat, ugyanis csak az van rajtam. Újra lejátszódtak bennem a nemrég történtek, és még most is nagyot dobban a szívem az emlékekre.

"Hangosan szuszogva fekszem az ágyamban, és azon gondolkodom, hogy hogy pateroljam ki magam mellől a csajt, aki nem olyan rég még -fogjuk rá- örömet szerzett nekem. Vagy inkább férfiasságomnak. Ki hogy gondolja.
- Hé - bököm arcon fintorogva. A csaj morogva emeli fel a fejét karomról -anyám de elzsibbadt!-, és sötét íriszeivel végigmér - Le kéne menni, még tart a bul...
- Yoongi! - nyitott be GD, és az se érdekli legjobb haveromat, hogy meztelenül ülök fel - Valaki kihívta a zsarukat!
- Mi? -pattanok fel azonnal - De hisz szóltam minden szomszédnak!
- Tuti az a nyomorék nénike volt a sarokról - elkapja a vállam, amikor mellette akarok kilépni az ajtón - Haver. Ne egy szál pöcsbe menj ki. Nem tennél valami jó benyomást.
Gyors magamra kapom fürdőgatyámat -addig kipillantok az udvarra az ablakon át-, a csajt pedig kilököm a szobámból. Lerohanok az ajtóhoz, ahol az egyenruhások már egy ideje várakoznak.
- Maga itt a tulaj? - szólal meg a nő.
- Igen. Min Yoongi - biccentek, és kezet nyújtok feléjük, amit elfogadva biccentenek egyet. Szerencsére megértőek voltak, így csak annyit kértek, hogy legyünk halkabbak, majd el is mentek. Nem akartam kockáztatni, ezért hátra megyek az udvarra.
- SRÁCOK! - üvöltöm túl a zenét is. Mindenki, aki csak felszínesen ismer, meglepődik, még a zene is leáll. Na igen, Min Yoongi, aki általában csendben van, átüvölti a bulizenét - Az a helyzet, hogy ránk hívták a zsarukat, így nem kockáztatok, VÉGE A BULINAK! MINDENKI HÚZZON HAZA A PICSÁBA!
A tömeg morogva indul meg kifelé, és mivel mindenki kitalál az ajtón magától, ezért én csak leülök a nappaliba, elnyúlva a puha kanapén. GD is elköszön, majd ő is haza indul, én meg végre élvezem a csendet.
- Idióta! - ordít valaki a kertből hirtelen, így én szemöldök ráncolva nézem végig, ahogy egy csaj végigtrappol a lakáson, és maga után becsapva az ajtót el is tűnik a tömeg után. Vállat vonok, biztos megint Kook baszott el valamit. Bekapcsolva a TV-t punnyadok, és már majdnem elalszok, amikor eszembe jut, hogy öcsém már rég nincs itthon. Elment Taeval a halál tudja hova, de még a zsaruk előtt. Emlékszem, hisz direkt szólt nekem. Morogva felállok, és kilépek a terasztajtón. Épp szólni akarok, hogy jöjjön be az, aki kint van, de nincs senki az udvarban. Furcsálva megyek egyre messzebb az ajtótól, ki a fűre, ahol eddig táncoltak, és ez látszik a letaposott füvön is. Körbenézek, és amikor a medence aljára pillantok, csak átnézek felette, de amikor eljut a tudatomig, hogy mit látok, megáll bennem az ütő. Rózsaszín hajzuhatagot vélek felfedezni a vízben, így nem várva ugrotük be a medencébe. Persze, hogy a medence közepén kell lennie, mert olyan filmbe illő lett volna, ha a szélén esett volna be, és meg tud kapaszkodni! Kihúzom a vízből, és ájult testét karjaimba tartva figyelni kezdem. Közel hajolva hozzá megállapítom, hogy nem lélegzik, így lefektetve a födre minden tudásomat összeszedve kezdem el újraéleszteni. Mivel ketten vagyunk csak itthon, még segítséget se tudok kérni. Egyre jobban kétségbe esek, hogy nem haladok semmivel. Jimin nem lélegzik, én a pániktól mindjárt szívrohamot kapok...szép halál, bár jobbat is el tudtam volna képzelni. Főleg Chim, aki a gyerekkori haverja medencéjében fulladt meg.
Már épp feladtam volna, de a kis rózsaszín hajú köhögni kezd, így a víz, ami a tüdejében van, szép lassan kijön."

- Egyébként...- túrok még mindig vizes hajába - Mi volt az a gyógyszer, amit utána vettél be?
Megmerevedik ölelésemben és fejét inkább vállamra hajtva nyakamba temeti arcát.
- É-én...
Ekkor kicsapódik a bejárati ajtó, és a két idióta esik be rajta. Nem is értem, hogy hagyhatták itt egyedül ebben a szar buliban. Hova mehettek?
- Jiminh - esik bele öcsém az említett ölébe, így elszakítva őt tőlem - Annyira sajnáljuk! - csordul ki majdnem a könnye. Jimin halványan elmosolyodik, és még mindig remegő kezekkel átöleli a kis maknaet és innentől hozzábújik teljesen. Tae leül velünk szembe a földre, és figyeljük, ahogy Chimchim nehezen elalszik Jungkook ölelésében, míg mi halkan beszélgetünk.
- Yoongi hyung - köszörüli meg a torkát Tae - Jimin bevett valamit?
- Igen, akartam is kérdezni tőle, hogy az mi volt.
- Az lényegtelen...- emeli fel óvatosan az alvó rózsaszínt Jungkook, és megindul vele a lépcső felé - Felvittem. Jó éjt!
Taehyung is elköszön gyorsan, majd utánuk szalad, én meg csak morgolódva kapcsolom ki a TV-t, hogy én is .

Biztos vagyok benne, hogy nektek is feltűnt, hogy a részek egyre laposabbak xd majd összébb szedem magam :DD