I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

23.fejezet

Hajamat törölve lépek ki a meleg fürdőből, ki a hideg folyosóra, így amikor a hűvös levegő végigsimít a víztől forró testemen, a hideg is kiráz. Lábaimat gyorsan szedem egymás után, hogy minél előbb hyungom meleg ágyába bújhassak, így amikor berontok a szobába, csak rávetődöm az ágyra, és bebugyolálom magam a Yoongi illatú takaróval. Mindig is utáltam, hogy a Min ház ilyen hideg, a fűtés ellenére is.
- Mehetsz, hyung! - nézek fel a takaró alól az íróasztal előtt ülő, meglepődött hyungomra. Yoongi egyszerűen csak elmosolyodik a látványomon. Mivel csak az arcom látszik ki a vastag takaró alól, ezért biztosra veszem, hogy a kukac látványomon szórakozik ilyen jól. Kezében tartott telefonját egyszerűen felemeli, és már csak a vaku villanását látom, miszerint ellőtt rólam egy képet.
- Nemár! Töröld ki! - húzom arcomra is a takarót.
- Akkor, ha idejössz hozzám.
- Én biztos nem mászok ki innen! Már bemelegítettem! - dugom ki durcás arcomat újra a takaró alól. Még valamit nyomkod a készüléken, majd szó nélkül kibányássza a  szekrényéből  a pizsamáját, és elmegy fürdeni.
A takarót magamra húzva állok fel, és a faasztalhoz pattanva kezembe veszem a telefont. Tudom, nem illik más telefonjában kutakodni, de meg akarom tudni, hogy mit művelt a rólam készült képpel. Megnyomva a készülék oldalán a gombot felvillan a képernyő, aminek a zárolt háttere egy zongora, mire szemforgatba kezdem el beírni a kódot. Nem, nem mondta el, hogy mi a kódja, csak szimplán néha láttam a számsort ahogy beüti, és akaratlanul is megjegyeztem. Feloldva a telefont szemem elé tárul a háttere, amin elkerekedik kissé a szemem és az arcomba is egy enyhe pír szökik. A háttér egy közös kép rólunk, amit nagyvalószínűséggel ő csinált, hisz a képen én a mellkasába bújva alszok, míg ő a hajamba ad egy csókot, és a karjával, amin fekszek, átölel.
Már épp nyitnám meg a galériáját, hogy mik vannak még neki, de a következő pillanatban egy hang miatt majd' elejtem a telefont.
- Nem tudom hogy vagy vele, de szerintem illetlenség mások tulajdonában kutakodni. - hátrafordulok, és az állam kissé leesik. Yoongi egy szál gatyában ácsorog az ajtónak támaszkodva karba tett kézzel, míg fekete hajáról egy-két vízcsepp lassacskán lepottyan széles vállaira és izmos felsőtestére. - A niagara elbújhatna melletted. - vigyorog rám sunyin, mire megrázom a fejem, és a telefont otthagyva az asztalon visszatotyogok az ágyhoz, majd leülök rá. - Bocs. Véletlenül két gatyát vittem be - sétál újra szekrényéhez, és kivesz egy pólót, amit azonnal fel is kap magára. - Na, és mi jót találtál a telefonomban? - veszi most ő tenyerei közé a mobilt, és hozzám sétálva töltőre rakja az éjjeli szekrényen, ezután engem eldönt az ágyon. - Adsz a takaróból? - suttogja, és lassan felém mászik, amit én a takaró alól figyelek.
- Nem! - húzom fel orromig a takarót, ezzel megölve a romantikus hangulatot. Párom először megilletődve néz rám, rá pár pillanatra pedig nevetve mászik be mellém az ágyba, és elterülve mellettem néz velem farkasszemet, mert időközben oldalamra fordultam, hogy vele szembe lehessek.
- Tetszett a hátterem? - néz rám komolyan, nekem pedig újra elpirul kissé az arcom, ahogy eszembe jut az említett kép. - Kook csinálta rólunk a múltkor, amikor elaludtál a kanapén.
- Mit csináltál a most készül képpel? - terítem rá a takaró felét és hozzá bújok, hogy minél előbb felmelegedjek.
Sóhajtva veszi le a telefont a szekrényről, majd a kezében a tárgyal átölel, és feloldva készüléket belép a KakaoTalk-ba. - Ezt. - fordítja felém a képernyőt. Alapértelmezzett háttérnek állított be minden csevegésnél.
- Hyung! - fúrom arcomat zavartan mellkasába. Az ember azt hinné, hogy ő az a fajta, aki még a hátterét se állítaná át a párjára, vagy egy párjával közös képre, de ehelyett még a csevegési háttere is én vagyok.
- Tudom, hogy nem úgy nézek ki, mint akinek ilyen képek a hátterei. - kontrázik rá gondolataimra, emiatt pedig elképedve nézek rá. Gondolatolvasó, vagy mi a szösz? Akkor néha azért van olyan mindent tudó arckifejezése, főleg amikor perverz dolgok futnak át az agyamon...?
- Rémisztő. - suttogom magamnak, majd inkább hátat fordítok neki, és lehunyva szemeimet próbálok pihenni.
- Micsoda? - támaszkodik felém Yoongi, úgy öleli át mellkasom és néz le rám.

- Semmi! - kuncogok, és szemem sarkából rápillantok. Ő nem firtatja tovább, csak ásítva hajtja fejét a párnára, és a lámpát lekapcsolva kíván jóéjszakát, kezét hasamra csúsztatva, úgy körözve hüvelykujjával. Pár percig így fekszünk, később pedig én még mindig nyitott szemmel kémlelem a sötét szobát, ajakharapdálva, miközben párom ujjaira koncentrálok, amik alhasamat kényeztetik. Ezt más helyzetben aranyosnak, vagy romantikusnak is gondolnám -hiába nem romantikus fajta-, de jelen pillanatban teljesen mást vált ki belőlem.
Eszembe jut az orvos, akinek a szavai vízhangoznak a fejemben. Sokáig mozdulni se merek, főleg amikor Yoongi ujjai már nem simogatják ruhán keresztül a bőrömet. További percek teltek el néma csöndben, mozdulatlanul. Agyam pörög, mint a leggyorsabb wifi hálózat, sőt, még annál is jobban, miközben fantáziám nem  rest megmutatni a képeket, amiket saját maga kreált elmémben, ezzel megmutatva, hogy Park Jimin nem is olyan ártatlan, mint amilyennek a kinézete miatt hiszik az emberek.
Megfordulok hyungom ölelésében, és meglepetésemre rekedten hangon megszólal.
- Baj van?
- N-nem. Mi lenne? -mosolyodok el kínosan, de ő ezt nem látja a sötétben, ahogy én se látom az arcát. Bólint, mire fejemmel hozzábújok, alsó részemet elméletileg kissé távol tartva tőle, gyakorlatilag meg a derekamra fogva közvetlen közel húz magához, ezzel kicsalva belőlem egy apró nyekkenést. Érzem ahogy kissé megfeszülnek izmai, ennek ellenére mégis egy jót kuncog rajtam.
- Jiminie, - suttogja jól szórakozva nyomoromon, amit tulajdon fantáziám okozott déli részeimen - nem szeretnél mondani valamit?
Újra beleharapok alsóajkamba, majd egy szót se szólva illesztem össze párnácskáinkat, amitől vigyora csak szélesebb lesz, majd elmélyítve nyelvével a csókot húz maga alá, így felettem támaszkodva falja ajkaimat. Hideg ujjai bekúsznak a pólóm alá, és annak alját megragadva lehúzza rólam a puha anyagot, arra a pár pillanatra elválva ajkaimtól, majd ezt megismétlem én is rajta, nem törődve a hűvös levegővel, ami megcsapja bőrünket, és ami miatt eddig nyavalyogtam, hisz testünk tüzel, mintha lázasak lennénk. Ujjaimat végigvezetem izmos felsőtestén, megállapítva, hogy sokkal izmosabb lett nyár óta, és a hasán pihenő kockák is kirívóbbak. Szívem gyors tempóban dobog, szinte már vágtat, és ilyenkor gondolatban büszkén vállon veregetem magam, hogy volt annyi eszem, hogy kivételesen éjszakára nem felejtettem el bevenni a gyógyszert, így nem kell amiatt aggódnom, hogy a gyors tempó miatt rosszul leszek-e a közeljövőben.

Hi hello annyeong
Rég volt rész, sajnálom csak a suli meg miegyebek...értitek :')  Örülök ha az ágyamig el tudok mászni az asztalomtól
Remélem tetszett ez a rész ^^
Kommenteket nyugodtan hagyjatok :))