I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

24.fejezet

Álmosan pislogva nyitogatom ki szemeimet, de megmozdulni már nem akarok, úgy fájnak a végtagjaim. Szemeimet is visszahunyom, majd hirtelen ki is pattannak, ahogy eljut tudatomig, hogy ez nem az én szobám. Sziszegve ülök fel az ágyon. Teljesen kimerültnek érzem magam, pedig egy jó ideje alhattam már, és ezt az éjjelin álló óra segítségével meg is állapítom.
- Oh! - nyit be Yoongi a szobába egy törülközővel a derekán. - Felébredtél.
- Hát már nem alszok. - motyogom rekedt, álmoskás hangon a szememet dörzsölve, ő meg megrázva a fejét leül mellém az ágyra, és egy csókot nyomva a homlokomra mosolyog rám. - Miért fürödtél?
- Az úgy volt, - neveti el magát a történtekre vissza gondolva - hogy Kook megbotlott, és a lisztet egyenesen a nyakamba szórta. Olyan helyen is lisztes voltam, ahol nem gondoltam volna, hogy lisztes lehetek valaha is az életemben. Plusz, az éjjel eleve jól megizzadtam... - mozgatja huncutul a szemöldökét, amire a reakcióm egy pirulás és tátogás, mint egy hal. - Egyébként jól vagy?
- Igen. - sóhajtok. - Csak nagyon fáradt vagyok. Egyébként is. Miért volt az öcsédnél liszt?
- Nem akarom tudni, és szerintem te se akarod. Jobban járunk.
Bólintva jelzem neki, hogy megértettem, majd csend telepedik közénk. Már majdnem visszadőlök a párnára, de Yoongi felébreszt ahogy feláll, így őt figyelem, ahogy megfordulva a szekrényéhez lép, de a hátát meglátva eláll a lélegzetem is.
- Jézusom!
- Mi a baj? - fordul felém egy pillanatra.
- Azt én csináltam? - mutatok szétkarmolt hátára. Temérdeknyi vörös vonal és seb húzódik végig izmos hátán, ezzel eltorzítva tökéletes bőrét, az csak ráadás, hogy a válla szét van harapdálva, ahogy megfordul a nyakán és a kulcscsontján is csak most veszem észre azt a pár kiszívást, amit én csinálhattam az éjjel.
- Vad vagy az ágyban. - harap alsó ajkába, de arcomat látva elneveti magát. - Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen vagy. - kapja fel magára az idő közben szekrényből kihalászott pólóját, és egy alsót kivéve a fiókból az is magára húzza, ahogy a gatyát is.
- É-én se. Várj! - húzom le magamról a pólót, mire eltátom a számat. A takarót is felrántom, majd hitetlenkedve nézek páromra. - Tényleg? Még a combomat is kiszívtad?
- Bosszú. - borzolja össze a hajam, én meg csak beletörődve sóhajtok egy mélyet. - Menjünk inkább le. - fogja meg a kezem, és segít felállni az ágyból.
Csendben sétálunk le a konyhába, ahol Kook tevékenykedik, amin meg is lepődök.
- Reggelt! - köszönök neki ahogy leülök az asztalhoz, és figyelem ahogy Yoongi elém tesz egy szemet a gyógyszeremből, és egy pohár vizet, majd Kook mellé áll. A kisebb visszaköszön, de nem fordul felém, csak csinálja a dolgát tovább. Bevéve a gyógyszert épp azon filózom, hogy a Min testvérek mennyire nem hasonlítanak, hisz amíg Yoongi inkább az apjukra hasonlít, addig Kook az anyjukra, amikor meghallom, ahogy valaki lehúzza a wc-t, így az ajtó felé fordulva várom, hogy az a valaki belépjen, bár tippem csak egy van, ki lehet. Meglepetésemre nem Tae az aki belép, pedig rá gondoltam, hanem bátyjám vetődik be és ül le mellém mosolyogva.
- Tudod milyen nap van ma? - néz rám csillogó szemekkel. Nemlegesen megrázom a fejem, mire számomra érthetetlen okból kineveti tudatlanságom, és bólint egyet.
- Megjöttem! - Tae épp ekkor toppan be hatalmas vigyorral az arcán egy nagy dobozzal a kezeiben, meglepetésemre pedig Jin is ott totyog mögötte.
- Mi ez az összejövetel? - nézek mindenkire értetlenül, ahogy az asztal köré gyűlnek, azaz körém, ugyanis Hoseok is felpattan, és az asztal mellett ácsorog.
- Boldog elő-szülinapot! - kiáltják hirtelen, mire eltátom a számat. Kook lerak elém egy tálcát, amin a kedvenc muffinjaim vannak, és Taehyung is kinyítja a kezében dobozt, amiben egy kis torta áll.
- Elő? - nyögöm ki a meglepetéstől az első szavamat.
- Tudjuk, hogy másfél hét van még a szülinapodig, de mindjárt megtudod, hogy miért most ünnepeljük. - dörzsöli meg bátyám a vállamat teljesen belelkesedve. - De előtte - tolja elém izgatottan a Tae által hozott tortát. - fújd el a gyertyákat!
Elmosolyodok gesztusukon, és mindenkin végignézek sorban.
- Namjoon csak estére ér ide. - mosolyog Jin, amire én is megvillantom fogsoromat. Lehunyom a szemem, és végiggondolva a dolgokat elfújom a gyertyákat, miközben kívánok egyet.

Bárcsak több időt tölthetnék még el velük, mint pár év.

Mindenki tapsolni és éljenezni kezd, amin még mindig vigyorogni tudok csak.
- Ezt - rakja elém Jin a kis dobozt, amit kezeim közé veszek, és a mellém telepedő páromra nézek, majd vissza a dobozkára, - mindenkitől kapod. Vagy kapjátok. Részletkérdés.
- Miért, mi ez? - kezdem el lekaparni a csomagolást, de Yoongi egy morgással jelzi nemtetszését, így nevetve leintem, de csak szimplán letépem a papírt, majd kinyitom a dobozt, amiben két repülőjegy foglal helyet, egyenesen Amerikába. Szemeim tányér méretűre kerekednek, és újra végigpillantok a társaságon, a végén Yoongin megállapodva, aki csak mosolyog.
- Szerdára szólnak a jegyek. - nézek vissza a többiekre. - Egyetem van.
- Ez a két hét nem oszt, nem szoroz. - int le Tae és Kook egyszerre. - Majd odaadom a jegyzeteket. Inkább örülj! Amerikában lesz a szülinapod! - kezd el ugrálni, szerintem jobban örülve az ajándéknak, mint én.
- De én ezt nem...
- Ha most azzal jössz, hogy nem fogadhatod el, akkor elaltatunk, és úgy ültetünk fel Yoongival a gépre. - magyaráz Jin ellentmondást nem tűrő hangon, miközben csípőre teszi a kezét. Ilyenkor rosszabb, mint a saját anyám, szóval behúzva a nyakamat bólintok.
Hálásan nézek rájuk, majd páromra nézve adok neki egy köszönő csókot, amit a többiek vagy kitapsolnak, vagy kifütyülik, mintha csak egy esküvőn lennének.
- Na, együnk! - hoz egy kést Kook, és átadva nekem csillogó szemekkel nézi ahogy belevágok a tortába. Mivel ő várt rá a legjobban -szinte látom, ahogy a nyála niagaraként folyik ki a szájából- neki adom az első szeletet, majd a többieknek is kiosztva egy-egy szelet krémes süteményt nekiállok a muffinoknak, amik isteniek. Persze, kiderült, hogy Kook nem egyedül csinálta, Jin is besegített neki, csak aztán az idősebb Taehyungért rohant, így maradt Jungkookra az a feladat, hogy majd kivegye a finomságokat a sütőből.
- Most tényleg ne menjek be holnap az egyetemre? - simogatom hasamat jóllakottan, amit Yoongi büszkén és mosolyogva néz, hisz szereti, ha tele vagyok. - Hisz jövő hónapban vannak a vizsgák.
- Ne aggódj ezen - csámcsog az idő közben megrendelt és kihozott csirkecombon a maknae. - Majd bepótolod.
- Ezaz, megint pótlás...- dörzsölöm meg az arcom. Tae és Jungkook felváltva nyugtatnak, ami időközben sikerül is nekik, így nyugodtabb szívvel pakolom össze a tányérokat, amit Jin ki is kap a kezemből és megparancsolja, hogy ma csak a barátaimmal legyek, a munkát, egyetemet és legfőképp Yoongit el is felejthetem mára.
- Úgyis egy hétig vele leszel - legyint értetlen tekintettel - Be vannak osztva a napok szerdáig. Ma Tae és Kook, holnap a bátyád, kedden meg én és Nam viszünk el valahova, szerdán meg repülsz.
Meg se lepődöm. Ha meglepődnék, saját magamat raknám ki a bagázsunkból, amit viszont nem akarok, hisz máshol keresve se találnék ilyen nagyszerű embereket, mint amilyenek ők, így szerencsésnek érzem magam, hogy közéjük születtem.