I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

5.fejezet

Boldogan lépek ki az egyetem kapuján, míg a meleg nyári szellő a hajamba kap. Körbenézve keresek egy napon lévő padot, majd mikor szerencsésen találok egyet, napszemüvegemet feljebb tolva orromon ülök le rá, és élvezem a jó időt. Ez az utolsó hónap gyorsan elrepült, bár, nem mintha bánnám. Ráadásul ha jól tervezem, jövőre elmegyek dolgozni is, ugyanis eddig Hoseok és anya nem engedte, "Túl sok a stressz egy munkahelyen, elég neked az egyetem" címszóval. De én úgy döntöttem, nem fogok csak ülni, és tanulni, hanem az utolsó éveimben Hoseoknak segítek anyagilag is. Ha már nála lakok, ennyi belefér.
- Hali - ül le mellém valaki, és rápillantva egy szőke hajzuhatagot látok meg, majd az azokhoz tartozó csokoládészín szempárba nézek.
- Helló. Hogyhogy itt vagy, hyung?
- A főnök elengedett, és gondoltam meglepem az öcsémet - von vállat lazán. Megmosolygom ezt a tettet. Velem ezt utoljára 11. osztályban csinálta Hoseok, nem mintha az kéne, hogy ilyenekkel meglepjen, mert feleslegesnek tartom.
- Este lesz egy kis összeütközés nálunk - néz rám - Jungkook biztos meghívna, szóval...
-És mit csinálnánk? - fordulok felé mosolyogva, egyik lábamat felhúzva a padra, hogy kényelmesebben nézhessek az idősebbel szembe.
- Hm, nem is tudom. Csobbanánk párat a medencében, söröznénk...csak egy egyszerű és tipikus találkozó
- És kik lesznek még ott?
- Csak pár haver.
- Oké - próbálom visszatartani vigyoromat. Jungkook szalad ki az egyetem épületéből, először mosolyogva figyeljük, de aztán meglátjuk ijedt tekintetét.
- Hyung! - szalad a pad mögé, és a takarásunkban elbújik -Mentsetek meg!
- Mié...
- MIN JUNGKOOK! - ordít Tae a suli ajtajában állva - Gyere csak ide!
- Kérlek, szép temetésem legyen - imádkozik bátyja mögött a fiatalabb.
- Mit csináltál? - emelem szám elé kezeimet, és úgy nevetek.
- Nézd meg! - lép elénk Tae, és a pulcsijára bök mérgesen - Leöntött azzal a retek joghurtjával!
- Kellett meglöknöd! - ugat JK a bátyja mögül, de amikor Tae felé lép egyet, nyüszítve bújik a szőkéhez - Hyuuuuuung...!
Vicces, ahányszor Kook hyungnak hívja a bátyját, eszembe jut, amikor Hoseok kioktatott, hogy ne hívjam hyungnak, mert öregnek érzi tőle magát.
- Nyugi, Divat Diktátor - intem le a barnát, mire ő szikrázó tekintettel néz rám - Majd kimosod. Mit drámázol?
- Ez a kedvenc pulcsim! - hisztizik tovább, de már senki nem vet rá ügyet.
- Ahogy az összes többi. Na, induljunk - állok fel - Kookot haza viszed, hyung?
- Titeket is eldoblak a sarokig. Tudtommal egy irányba lakunk - vonja fel tökéletesen ívelt szemöldökét. Ez valami Min genetika, esküszöm, a tökéletesség bennük van. Bár, Tae se panaszkodhat. Én meg csak...vagyok.
- De...dolgom van a városban - húzom el a számat. Nem igazán akarom az orrára kötni, hogy a dokihoz megyek, mert fogyóban van a szívgyógyszerem.
- Elvigyelek? - áll fel ő is, hogy induljanak.
Megfontolom, hogy igent mondok, de nem akarom, hogy megtudja, mi van velem. Tuti sajnálna, amiből nem kérek. Kaptam elég sajnálkozó tekintetet.
- Nem, köszi - mosolygok, majd intve nekik egyet elindulok az ellenkező irányba.
- Várj, hyung! - Jungkookra nézek - Ma este lesz egy kis...
- Már Yoongi hyung elhívott! - megyek tovább. Miután megjártam a dokit, és megvettem a gyógyszert, haza is megyek. Miközben be is veszek egyet, a telefonom jelez, hogy valaki írt nekem. Leteszem a poharat, és fel is oldom a képernyőt, aztán majdnem hátast is dobok.

Min Yoongi
Elfelejtettem mondani, hogy mikorra gyere

Hirtelen nem tudom mit írjak. Komolyan, csak egy mondatot írt, de már leállt az agyam.

Park Jimin
Akkor mondd :D

Min Yoongi
Hét körül oké

Park Jimin
Ha minden igaz akkor ott leszek

Min Yoongi
K

Vigyorogva nézek az órára, ami öt órát mutat csak. Megkordul a gyomrom, és mivel Hobi nincs itthon, mert későn ér ma haza, ráadásul fölrobbantanám a fél házat, ha főzni próbálnék, ezért csak a vízmelegítőben melegítek egy kis vizet, és a szekrényből kikapva egy doboz ráment készítem el a korai vacsorámat. Még másfél órán át unatkozok, majd összeszedve magam elindulok a törpéhez.
Odaérve hangos zene fogad a kertből, és mivel ismerem a járást, ezért bátran hátra merészkedem.  Amikor Yoongi hyung azt mondta pár haver, én olyan tíz emberre gondoltam, nem harmincra! Hirtelen egy zöld hajzuhatag ugrik elém, és kezd el ölelgetni, én meg teljesen meg vagyok illetődve, hisz azt se tudom ki fia borja, aki épp a karjaiban tart.
- Jiminnie, de rég láttalak! - tol el magától, és mér végig - De cuki egy gyerek lettél!
Most, hogy látom az illető arcát, és végig tudom mérni, én is elvigyorodok.
- GD! Nem tudtam hirtelen ki vagy - nevetek.
- Meg se ismertél? Ez most fájt - szorítja mellkasára tenyerét drámaian.
- Bocsánat hyung - nevetek tovább - Figyelj, nem láttad a házigazdákat?
- Ah, Babát sehol nem találtam - utal ezzel Jungkookra - De a bátyja - bök a medence túloldalára ahol meglátom az említettet - ott van. Ya! Dae! Várj meg! - kiabál a hátam mögött elhaladó kék hajú egyénnek, akit viszont már tényleg nem ismertem - Na, szia Chim, majd még beszélünk! - fut utánna, majd azt még pont látom, hogy a hátára ugrik annak a "Dae"-nak, ezzel majdnem feldöntve őket.
Kuncogva bólintok, majd elindulok a szőke felé. Óvatosan megyek a medence szélén, ugyanis nem akarok megfulladni. Nyílt titok, hogy nem tudok úszni...
- Jimin! - kap el Yoongi hyung, amikor éppen majdnem belöknek a medence mély részébe, de az idősebb megfogja a csuklóm, és magához ránt.
- Ha nem tanultál meg még úszni, ne menj a medence eme felére.
- Bocsánat - húzom be a nyakam meglepődve, hisz ezek szerint nem felejtette el, amit talán egyszer említettem neki. Ő csak legyint, majd mielőtt újra meg is szólalhattam volna, már el is megy. A többieket nem találom, így csalódottan leülök a fűbe a kerítés mellé. Jó kis estének nézek elébe...