I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

19. fejezet

- Jó reggelt! - szólok bele mosolyogva a telefonomba, mire egy fáradt sóhajt hallok a vonal végén lévő férfitól. - Felkeltettelek? - kérdezem meg a nyilvánvalót, persze, anélkül is tudom a választ, hogy Yoongi megszólalna.
- Korán van. - nyög egy fájdalmasat, mire elképzelem, hogy a hang mellé megnyújtja testét -ezzel elérve, hogy elfoglalja az egész ágyát- pont úgy, mint egy macska, akit ugyanígy éppen felkeltettek mély álmából.
- Persze, mert reggel fél tizenegykor épphogy felkelt a nap. - forgatom szemeimet, és vállammal arcomhoz szorítom a telefonom, míg kezeimmel leveszek egy poharat a szekrényből, és a hűtőhöz lépve kiveszem a narancslevet, majd öntök magamnak. - Este jelenésed van. - kortyolok a hideg üdítőből, mire végigszánt rajtam a libabőr. Komolyan, kint kabátban megfagyok, most is egy vastag pulcsiba feszítek, de nekem a hideg üdítőt kell innom, hiába lenne a tea csak tíz perc, amit forrón ihatnék, így felmelegítve magamat.
- Hol? Bemutatsz a szüleidnek? - félrenyelek erre a kijelentésre, és köhögve nevetek.
- Dehogy! - törölgetem időközben kicsordult könnyeimet, amikor sikeresen nem fulladok meg, - Hobi bemutatja a párját, és azt mondta, ha szeretnél, akkor jöhetsz.
- Muszáj?
- Nem. - becammogok a nappaliba, és mosolyogva lehuppanok a kanapéra, miközben körmeimet piszkálva figyelek. - De én örülnék, ha ott lennél.
- Akkor még átgondolom. - megmosolygom válaszát. - Egyébként, ez miért nem tudott volna később várni? Mondjuk személyesen is megtárgyalhattuk volna.
- Ma dokihoz megyek, emlékszel? Utána egy csoporttársamhoz, hogy nagyjából behozzam a lemaradást.
- Tae? - hallom ahogy felkel az ágyból, és kiindul a szobájából.
- Az öcséddel tölti a napot.
- Mi is tölthettük volna együtt. - hallom hangján, hogy perverzen mosolyog. - Csináltunk volna ezt-azt.
- Hm...majd talán legközelebb. - harapok alsó ajkamba. Igazából ezért is fontos, hogy dokihoz menjek, mert lenne hozzá egy-két kényesebb kérdésem.
- És egyébként nem is tudunk ma találkozni? - hallok két ajtócsapodást a háttérben.
- Nem, azért hívtalak. - iszom ki a maradék üdítőt a pohárból, majd lerakom az asztalra, ami a kanapé előtt pihen, és az órára pillantok. - Na, de mennem kell, ha itt állok egy helyen, soha nem készülök el időben.
- Oké, szia.
- Szia! - kinyomom a hívást, és mosolyogva megdörzsölöm a homlokom. Yoongival már két hete együtt vagyunk, ha mondhatjuk így. Hivatalosan nem jelentette ki, hogy márpedig ő a párom, de nem hisztizek és vergődök mint egy kiscsaj, mert velük ellentétben én nekem leesett már az első csókunk után, hogy biza a sors összehozott minket.
- Reggelt! - hallom meg Hoseok reggeli rekedtes hangját, miközben bebotorkál a nappaliba, és a kanapéra lezuhanva hunyorogva rám néz. Egyik kezével kócos haját próbálja emberibbé varázsolni, de amilyen kómás még, csak ront a helyzeten. - Merre mész?
- Honnan tudod, hogy megyek valahova? - vigyorgok rá.
- Csak úgy nem kezdesz el készülődni. - nevet halkan.
- Dokihoz kell mennem - sóhajtok unottan és felállok, hogy végre kezdjek is magammal valamit.
- De hisz nemrég voltál! - néz rám értetlen szemekkel.
- Egy hónapja, Hobi. Jó reggelt! - paskolom meg az arcát finoman, mire elvigyorodik szokásos szív alakú, napsugár mosolyával. Az előtérbe trappolva felhúzom a cipőimet, és már a fűzőket kötöm, amikor bátyám kicsoszog hozzám. Ránézek, és egy pokrócba bugyolált férfi néz vissza rám komoly tekintettel, én meg nem merek mosolyogni, pedig irtó édes így, hogy csak álmos az arca látszik ki.
- Valaki vár kint rád.
- Ki? - állok fel, és lekapva a fogasról kabátomat kinyitom az ajtót. Yoongi autója parkol a ház előtt, ő maga pedig a kocsinak dőlve vigyorog rám.
- Szia, majd jövök! - intek Hoseoknak, aki az ajtóban áll, és kisietve a kapun Yoongi nyakába ugrok. Váltunk egy gyors csókot, majd gyorsan beülünk az autóba, és hyungomat elnavigálva érkezünk meg a doki rendelőjébe.

- Nagyon boldognak látszol Jimin. - mosolyog rám a lassan ötvenes éveiben járó férfi, miután az alap vizsgálatokat elvégezzük. - Tán történt valami?
- Igen, mr. Kim és ezügyben lenne egy kérdésem... - vakarom meg zavartan a tarkómat - Tudja, együtt vagyok valakivel, és ugyanazt a kérdést tenném fel, mint régebben...- utalok a pár évvel ezelőtt történt rövidebb kapcsolatomra.
- Jimin-fiú, nem kell feszengeni, értem én, hogy kellemetlen a téma, - paskolja meg a vállamat a férfi - de ugyanazokat mondanám, mint legutóbb; csak ne vigyék túlzásba a lepedőakrobatikát.
- Na de doktor úr! - nevetek, és ő is velem nevet egy sort. - De köszönöm a válaszát. - kuncogok, és mikor a kezembe adja a szokásos papírokat felállok, majd miután meghajlok elköszönésképp, kilépek az ajtón.
- Mi történt ott bent, hogy ilyen jól szórakoztatok? - öleli át a vállamat Yoongi mihelyst kilépek az ajtón, és elindulunk a kijárat felé.
- Nem lényeges - legyintek, majd elrakom a papírokatm - Elvinnél a csoporttársamhoz? Már biztos vár rám. - nézem meg telefonom kijelzőjén az időt. Szerencsére ez volt az utolsó hét, amit otthon kellett töltenem, jövőhét hétfőn már bemehetek az egyetemre, de a munka dolgot szigorúan megtiltották számomra, és mielőtt azt hinné valaki, hogy az orvosok, közel sem tippeltek jól, ugyanis Yoongi és Hoseok kötötte a lelkemre, hogy nem fogok dolgozni.
- Ha elmondod merre lakik, el, - ad egy puszit az arcomra és kilépünk az épületből.

Hi hello annyeong~
Most viszonylag gyorsan hoztam az új részt, de nem tudom milyen lett, ugyanis még nem olvastam át, de remélem tetszett nektek 😅
Kövi rész nem tudom mikor érkezik 🙏