I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

26.fejezet

Több órás repülőút után émelyegve és sápadtan botorkáltam ki a New York-i repülőtér épületéből, el nem engedve Yoongi ujjait, aki jártasan caplat végig az egész épületen és úton át. Szöul és New York között fél nap körül mozig az eltérés, így amikor kilépünk az ajtón, megcsap az éjszakai hűvös szél, bár most jól esik nem a fülledt levegőt szívni. Mivel az angol tudásom annyiban kimerül, hogy "My name is", "No", "Yes" és "Do you speak Korean?", meg az ilyen és hasonló alapszavakban és mondatokban, nem igazán merek elmenni párom két méteres körzetéből, hisz mivel évekig itt élt, folyékonyan beszél angolul.
- Ennyire szörnyű volt a repülés? - nevet ki kedvesen, miközben szemeivel keres valakit.
- Nem, csak...első utam volt, nem tudtam mire számítsak.- simítok háborgó hasamra.
- Arra, hogy több ezer méterre repülsz a föld és a felhők fölött, órákon keresztül. De nem baj, mostmár legalább tudod mire készülj hazafele menet. - ad kuncogva homlokomra egy gyors puszit, nem törődve néhány ember rosszalló pillantásával, majd vigyorogva kezd el integetni valakinek az út túloldalán.
- Hey, bro!
Egy magas szőke férfi kiabál nekünk, ami miatt páran megnézik, amolyan "ez idióta?" fejjel, de a srác csak boldogan pattog tovább. Mintha Taehyungot látnám szőke amerikai változatba. Mikor odaérünk hozzá, Yoongit elrántja mellőlem, és megölelgeti, vállon veregeti, majd hatalmas vigyorral fordul felém és hadarva kérdez valamit, amit persze nem értek.
- He doesn't speak english. - szabadul ki Yoongi a szőke karjai közül, úgy mutogatva rám, amit a magasabbik csak bólogatva reagál le. Azért akadozva mégis bemutatkozok, de többet nem szólalok meg angolul.
- Ki ez a szőke? - súgom páromnak amikor elindultunk az említett után valamerre.
- Ő vett a szárnyai alá amikor kijöttem. Nála laktam két évig.
Jobban szemügyre veszem az amerikai srácot. Magas, szerintem már a 190 centit is üti, és kissé izmos, de csak épphogy. Széles vállai vannak, keskeny csípővel, és persze el nem maradhatnak izmos karjai és lábai se. Tuti sportol valamit, vagy minimum edz. Szőke haja még a rövid kategóriába tartozik, de mégis van annyira hosszú, hogy látni lehessen a halvány hullámokat benne, emellé pedig társulnak a hatalmas kék szemei. Kisfiús arca mutatja vagy velem egy idősnek, de megkísérlem, hogy igazából van annyi idős, mint Jin hyung.
- Hány éves?
- 29 múlt augusztusban. - vigyorog rám Yoongi, és elneveti magát, ahogy leesik az állam, - Jól tartja magát, - lép idő közben a kocsihoz, ami mellé beállunk, és kinyitja nekem a hátsó ajtót. Mikor ők beülnek előre, újra gondolkozni kezdek és minden olyan kérdésemet próbálom átformálni angolra, amit a szőkének mondanék.
- What's your name?
- Jasper. - vigyorog rám továbbra is. - Jasper White. De hívj csak Jas-nek. - szólal meg koreaiul, és beindítva a kocsit kifordul a parkolóból, én meg mindjárt le az ülésről.
- Beszél koreaiul?
- Ne magázz, kérlek. Olyan öreg nem vagyok. És igen. A szüleimmel tíz éves koromtól huszonkét éves koromig Koreában laktunk, először Daegu-ban, majd Szöulban. Ott ismertem meg Yoongit. Hat évig laktunk egy azonos utcában, utána vissza kellett jönnünk amerikába, ide, New Yorkba.
Bólogatva jelzem neki, hogy mindent értek, majd kinézek az ablakon. A hatalmas és világos épületek felénk magasodnak, az utcák tömve vannak, az emberek tömegesen vonultak át a zebrákon, pont ahogy azt a filmekben szoktuk látni. Az épületek aljában az éttermek és kávézók tömve vannak emberekkel, akik csak relaxálnak, esetleg egy délutáni csevelyre ültek be a helyiségbe valaki mással. A butikok se szenvedtek hiányt, hisz mindig nyitogatták az ajtót a vevők, ahogy üres kézzel be, majd egy-két szatyorral a kezükben kifele távoznak. A fények egy idő után bántják kissé a szemeimet, de egyszerűen nem tudom elvenni tekintetem, úgy bámultam minden fele, mint egy kisgyerek a cukros boltban. Csak fél füllel érzékelem, hogy a két előttem ülő visszaváltott angolra, hisz szinte minden figyelmem leköti a hatalmas és gyönyörű város és annak élete.
- Tetszik? - fordul hátra Yoongi, amikor elhagyjuk a nyüzsgő utakat és lefordulunk egy nyugodtabb utcába, majd az egyik hatalmas épület előtt leparkolunk.
- Igen! - nézek rá izgatottan, majd az épületre. - Hol vagyunk?
- A hotelom hátsó bejáratánál. - csatolja ki magát Jasper, és ki is száll a járműből, majd a csomagtartóhoz hátra sétálva kitárja azt. Én is kikecmergek az ülésről, majd megfogom a bőröndöm, ahogy Yoongi is a sajátját, és elindulunk be az ajtón - Yoongi egyből engem hívott fel, amikor szállás kellett neki, én meg baráti kedvezményen adtam is neki egy szobát. - vigyorog ránk, és beenged minket maga előtt.
- Mintha mást akarnék. - forgatja szemét Yoongi, aki inkább összekulcsolja az ujjainkat, úgy húz tovább, hisz az épület belsejében álló márványoszlopok és a hozzá járuló mutatósabb bútorok. -ami mellesleg azt mutatja, hogy nem éppen a legolcsóbb ez a hotel. - szintén levesznek a lábamról, pedig Koreában is tele van ilyesmi hotelekkel a város, csakhogy pénzem vagy pénzünk nincs annyi, hogy akár egy éjszakára is lefoglaljunk egy szobát. Nem vagyunk mi idolok, hogy egy ilyet megengedhessünk magunknak...
A portálhoz sétálva Jas elkéri a szobánk kulcsát, amit még mindig vigyorogva nyújt át Yoonginak.
- 269 - kacsint perverzen, utána meg elneveti magát kissé elpirult fejemen.
- Nem csalódtam benned. - Yoongi az idősebbel nevet, majd elindulunk a liftek felé. - Fáradt vagy? - ölel magához derekamra fogva.
- Mm. - rázom meg a fejem.
- Majd az leszel. Az időeltolódás csúnya tud lenni. - mar pimaszul bele az oldalamba, mire felnevetek.
- Utállak. - fordulok meg ölelésében, és kezeimmel átkarolom nyakát.
- Tudom. Én is téged. - villantja rám cicamosolyát, és jobban magához szorít. Ebben a pillanatban kinyílik a liftajtó, mi meg kikászálódunk belőle, és végigsétálunk a folyosón, egyenesen a szobaajtónkhoz. Egy pár perc bíbelődés után kinyitja az ajtót, így be tudunk lépni a folyosóra.
- Folyosóról folyosóra. Érdekes. - nevetem el magam, Yoongi meg ezen csak rosszallóan cicceg. Egyenesen a nappaliba érkezünk, ahol egy hatalmas ülő helyezkedik el, előtte a falon egy hatalmas TV foglal helyet. A jobb oldali fal üveg, ami kilátást nyújt a városra; hatalmas épületek, felhőkarcolók, kivilágított utcák és az ott siető emberek, minden, amit az ember New York-ról el tud képzelni.
- Annyira gyönyörű! - állok meg az ajtó előtt, hatalmas, elámult tekintettel. Yoongi hátulról átöleli a derekamat, és a fejét a vállamra hajtva nézi ő is a várost.
- Mivel még korán van, nem tudunk hova menni, csak később. Addig max itt maradunk. - húz el az ablaktól hyungom és én követve őt leülünk a kanapéra.
- Addig mit csináljunk? - nézek szemeibe, mire ő alsó ajkaiba harap. Tekintetemmel vágyakozva követem a mozdulatot, amit megkuncog.
- Van pár ötletem... - karolja át a derekam, és közel húz magához.
- És megmutatod?
- Azonnal, Mr. Min.
- Még nem mentem hozzád. - kacagok fel, amit ő is csak megmosolyog.
- Még. - kuncog fel, majd reakciómat meg se várva eldönt a kanapén.

Sziasztooook ^^
Először is mindenkinek Kellemes Ünnepeket ❤
Másodszor remélem tetszett ez a fejezet is :))
Sietek a következő fejezettel ❤