I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

8.fejezet

Csendben ülök a fiúkkal Busan tengerpartjának a szélén, míg a naplementét csodáljuk. Tök romantikus lenne...ha nem a két legjobb haverommal lennék itt. Szórakozottan rázom meg a fejem, ezzel egyidőben Jungkook hanyat dől a homokban, és elkezd vergődni, mint egy ötéves.
- Vissza akarom a nyarat!
- Én is! - követi Tae a kisebbet, így ketten vergődnek, míg én csak csendben figyelem őket - Nem akarok visszamenni...
- Mikor indul holnap a vonat? - fordul hasára Jungkook, és engem vizslat tekintetével, míg Tae az ölembe hajtja a fejét.
- Egykor.
A kisebb sóhajtva feláll, és térdig visszagázol a vízbe, majd Tae is úgy dönt, hogy megmártózik, de ezt  Jungkook hátára ugorva viszi végbe. Mindketten nagyot zakóznak a cízbe, amit a kis maknae nem néz jó szemmel.
- Ya, hyung! Nem akartam teljesen vizes lenni! - hisztizik a kisebb, miután felbukkan a víz alól. Én a homokba könyökölök, és lehunyva a szemeimet gondolok vissza a nyárra. Amikor Namjoon hyung hazaért hozzánk nyár elején, és kijelentette,  hogy megyünk Busanba, szörnyen boldog voltam. Ráadásul a fiúk is jöhettek, így mindenki itt csövelt nálunk. A szüleim, főleg anya élvezte az elmúlt időt, hisz imádja, ha a család együtt van. A legjobb volt a nyári fesztivál estéje. Tartottunk egy kis grillpartyt, pontosabban Namjoon szervezte. Mivel a szüleit is elhívta, így tényleg mindenki ott volt, aki neki számított. Hoseok is jelen volt, mert kért pár nap szabadnapot, hogy ő se maradjon ki. Még aznap este kiderült, hogy Nam megkérte Jin hyung kezét, és szerették volna bejelenteni egy szűk családi körben. Persze nagy volt az öröm, és anya, meg Namjoon anyukája egyből bepörögtek; abban a két hétben, amíg velünk nyaraltak, folyton elrabolták Jin hyungot. Szegény minden este hullaként zuhant Namjoon hyung karjaiba, amit csak mosolyogva figyeltem mindig. Ilyenkor néha eszembe jutott Yoongi hyung...de mindig arcon csaptam magam. Egész nyáron nem találkoztam és beszéltem vele, aminek őszintén? Örülök. Amíg el nem jöttünk Busanba, semmi kedvem nem volt kimozdulni, hogy véletlenül se találkozzak vele. Amióta volt a a fürdőszobás eset, azóta kényelmetleül éreztem magam a közelében.
Nyögök eggyet, és hátradőlök a homokban. Az égre irányítom a szemeimet, ami lassan, de biztosan tele lett egyre több fénylő csillaggal is. Dúdolászva pihenek, már éppen elaludtam volna, olyan szinten békés volt a pillanat, de hirtelen valaki, pontosabban valakik megragadják a csuklóim, és a bokáim, majd felemelve a hideg vizbe vonszoltak. Nagyon megijedek, így egy éles szúrást érzek a mellkasomban. Amikor felülök a mellkasomig érő vízben, a mellkasomra szorítva a kezem kapkodok levegő után. A fiúk eddigi nevetése elhal, majd Tae gyorsan felkap, és kisegít a vízből, míg Jungkook előre szaladva előkészíti a gyógyszerem. Miután beveszem őket és lenyugszom, nagyot csapok a velem egyidős mellkasára, és a kisebb karjára.
- Normálisak vagytok? - szuszogok bosszúsan.
- Bocsánat, az én ötletem volt - bújik Taehyung háta mögé Kook. Csak legyintek, és vizes tincseim közé túrok. Ahhoz képest, hogy nyár vége van, így bőrig ázva eléggé fázni kezdek, ezért morogva kikönyörgöm, hogy menjünk már vissza. Hazaérve persze anya nem érti először, hogy miért vagyok vizes, hisz tudja, hogy nem igazán szeretek fürödni, én inkább a parton ülős fajta vagyok, de ahogy meglátja a mögöttem sunnyogó két jómadarat, nagyot kacagva tol be minket egy-egy törölközővel a fejünkön a nappaliba.
- Jiminie - ül le mellém, én pedig mosolyogva pillantottam rá - Mikor jössz legközelebb?
- Anya - húzom el a számat - Amint lesz időm, és pénzem...
- Jól meggondoltad? - nétz rám továbbra is aggódva, a semmiért.
- Ezt már megbeszéltük - sóhajtom, és elkezdem megtörölni tincseimet - Nem akarom Hobit lehúzni anyagilag, elég, hogy eddig rajta élősködtem.
- Majd vigyázunk rá - veregeti meg a vállam Tae, mire szúros szemmel nézek rá.
- Jungkook mikor ment ki? - lepődök meg, amikor a barna mellé tekintek, és a kis maknae nincs ott.
- Yoongi hívta, valahol itt van a házban - mosolyog anya. Végszóra betoppan az említett, így érdeklődve nézünk rá, de ő csak morogva legyint. Nem faggatjuk, hisz elmondja, ha elakarja, inkább lefürdünk, és lefekszünk aludni.
Nem sokkal később fura hangokra kelek. A sötétben nem látok semmit, ráadásul a fal felé vagyok fordulva, de inkább nem akarok a hangok irányába nézni.
- Hyung...- hallom meg Jungkook suttogását, de hirtelen elhallgat, majd egy halk cuppanó hang után újra megszólal - És ha Jimin hyung felkel?
- Ha nem hangoskodsz akkor nem fog - kuncog Taetae amikor Jungkook felsóhajt. Köcsög módjára elkezdek nyöszörögni, és megfordulok, így láthatom a hold fényében, ahogy a két fiatalabb ijedten figyelnek engem. Én a sarokban vagyok árnyékban a szoba túlsó végében, míg ők a kanapén terpeszkednek az ablak alatt, így az éjszaka napja pont rájuk süt. Vigyorogva figyelem  ahogy Tae újra Jungkookra figyel, a nyakát, mellkasát és oldalát simogatva és csókolgatva, míg a kisebb nagyokat szuszogva, de szeme sarkából engem figyel továbbra is. Gondoltam, hogy megszólalok, de amikor Tae  mosolyogva megcsókolja, nem vagyok rá képes....fél percig, utána aztán jól szórakozva megszólalok.
- Zavarok? Kimegyek, ha kell, csak szóljatok.
Úgy robbannak szét, mintha megégették volna egyást, és zihálva néznek rám.
- Hyung - kezdene mentegetőzni Jungkook, de én vigyorogva csak magamra tekerve a takarót kimegyek a szobából.