- Talpra gerlepár! - rontok be a szobám ajtaján kiabálva reggel tízkor. Tae ijedtében leesik a kanapéról, ahol eddig szundított, míg Jungkook kócos fejjel ül fel az ágyamban. - Tán összevesztek a nyelveitek tegnap este, hogy külön aludtatok? - húzom számat piszkálódó mosolyra. - Felkelni! - sietek azonnal ki. Persze a kis fekete azonnal szalad is utánam magyarázkodni, miután felfogja mi a helyzet.
- Jungkook! - sóhajtom az orrnyergemet masszírozva - Mit pattogsz itt nekem? Úgy viselkedsz, mintha haragudnék.
- De biztos nem haragszol? Tényleg nem vagyunk együtt, csak...
- JK - vállait megragadva rázom meg szerencsétlent. - Miért haragudnék? Ne legyél hülye! Előbb haragszom meg azért, mert korán felkeltettél, minthogy összejöttetek.
- De mi nem....Tae hyung és én...nos..
- Várom a válaszod - fonom össze karjaimat mellkasom előtt, és mosolyogva figyelem Kook egyre vörösebb arcát.
- Nem olyan könnyű ám elmondani! - morran fel, majd kikerekedett szemekkel vörösödik el még az eddigieknél is jobban. Gonosz mosolyra húzom ajkaim.
- Már mindent értek.~o~
- Végre itthon! - dobja le a kapuban a táskáját Kook, és beletúr fekete kócos tincseibe.
- Azt hittem nem akarsz hazajönni - vigyorgok rajta.
- Az tegnap volt! Na, majd később - int egyet, és be is siet a kapun. Mi is elindulunk Taehyungal a saját otthonunk felé, majd ő is leválik tőlem, így egyedül lépem át a bátyám házának ajtaját.
- Hobihobi!
- Nappaliiiii! - visít hirtelen, így én mindent eldobva sietek hozzá. - Chimchim! Segíts!
- Mi a baj? - lépek be, majd azt hiszem fejjel rohanok a falnak. Bátyám a kanapén toporzékol, és egy pókkal -egy eléggé nagy pókkal- szemez.
- Vidd ki! Meg fog enni!
- Ja, leharapja a kislábujjad - forgatom a szemem, majd egy újságot kezeimbe fogva emelem fel az "állatot", és a teraszról kidobom.
- Nem vicces - morog durcásan, amikor észreveszi, hogy szépen kiröhögöm bátorsága miatt - És ha megharap?
- Te leszel pókember kettő-pont-nulla.
- Komolyan beszélek!
- Hobi, a pókok csípnek, nem harapnak.
- Akkor, ha megcsíp. Mi van, ha megveszek tőle? - magyaráz inkább saját magának, ahogy a konyha felé veszi az irányt. Szemforgatva elmegyek a szobámba, és nekiállok kipakolni a szennyesemet.
Csipog kettőt a telefonom, így szemöldök ráncolva veszem elő, és feloldva a képernyőt nézem meg, hogy kinek hiányzom ennyire.Kim Taehyung csoportot csinált Önnel és Min Yoongival
Mit tervez már megint ez az idióta?
Kim Taehyung
Srácok
Mi legyen Kook szülinapján?Min Yoongi
Taehyung, hogy te csak rosszkor tudsz zavarni
Éppen aludtam emberKim Taehyung
Hyung, ne mondd már, hogy erre a három pittyegésre felkeltél xDPark Jimin
Tae, mi ez?Kim Taehyung
Chimchiiim
Kooknak kéne valami meglepi :cMin Yoongi
Kérdeztem mit szeretne
Azt mondta ha bármivel készülök, megölKim Taehyung
Dettó :cPark Jimin
Akkor mit erőlködsz? Ráadásul nekem is ezt mondta...Kim Taehyung
Jimin, remélem ezt te se gondoltad komolyan
Csak a szülinapja!Park Jimin
És ezt előtte egy nappal kell kitalálni?Min Yoongi
De minek a felhajtás?
Tavaly volt 19, azt megértemKim Taehyung
De ott nem voltál
Mert persze a munka fontosabb volt, hyung...Hirtelen abbamarad a beszélgetés, ezért vállat vonva pakolok tovább. Biztos privátban veszekednek, ami engem nagyon nem vonz.
ESTÁS LEYENDO
I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-
FanficJimin egy szívbeteg fiú, aki a bátyával él Szöulban. A szíve a szokásosnál is gyengébb, így kerülnie kell a nagyobb stresszt, intenzívebb mozgást, vagy bármi ilyesmit, így csak unalmasan tengeti napjait. Ám amikor Yoongi hazaköltözik Amerikából, meg...