I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

7.fejezet

Jimin POV
- Jimin!
- Kellj fel!
- Ne hagyj itt minket!
- Hallasz?
- Chimchim!
Éles sípolást hallok, majd egy fehér fényt pillantok meg magam előtt nem messze. Az ismerős hangok onnan jönnek, de nem merek először közelebb menni. Ám a fiúk hangja biztat, így megindulok felé. Minél közelebb értek hozzá, annál hangosabban szólnak, míg a sípolás csak halkul mögöttem. Felé nyúlok, és hirtelen melegség önti el a mellkasom. Elmosolyodom, ezzel együtt belevetettem magam a fénybe.
- Jimin!

A fejem hangosan koppan a földön, ahogy nagy lendülettel leesek az ágyról. Fejemet simogatva ülök fel, és körbenézek.
Jungkook a két személyes ágy másik felén alszik, míg Tae a szoba túloldalán lévő kanapén. Ám míg Kook aranyosan, magzat pózban szuszog, addig Tae feje lelóg a kanapé széléről és nyitott szájjal horkol halkan.
Felállok, és halkan kiosonok a csendes szobából. A fürdőt veszem célba, és miután szemeimet dörzsölve az ajtóhoz érek, kopogás nélkül benyitok. Életembe nem voltam olyan zavarban! Yoongi hyung a tükör elől les rám meglepett tekintettel. Csak egy törülköző van a derekára csavarva, és a fején is lazán pihen egy.
- Segíthetek? - kérdezi kissé szarkasztikusan.
- S-sajnálom! - csapom be az ajtót nagy slunggal. Rosszabb vagyok mint egy lány!
Tegnap...Úr Isten! Tegnap majdnem megfulladtam! Miután felkeltem a kertben, olyan sokkban voltam, hogy csak most fogom fel mit csináltunk. Semmi olyat, de...komolyan megölelt? Én meg úgy viselkedtem mint egy fogyatékos. Kezeimbe temetem vöröslő arcom, és úgy csúszok le a földre, az ajtónak támasztva hátamat.
- Park Jimin, csak te lehetsz ilyen nyomorék - nevetem ki saját magam. Elkezd fázni a fenekem a hideg kövön, és csak akkor realizálom, hogy csak egy alsó, és egy póló van rajtam. Összeszedve magamat épp támaszkodnék fel, de kinyílik az ajtó, így hátra esek, a fejemet újra beverve a hideg csempébe. Hanyatt fekve nézek fel hyungomra, aki csak egy szórakozott mosollyal az ajkain rázza meg a fejét, és lép el felettem.
- Tegnap megmentettem az életed, a kukkolás a hála?
- Én nem k-kukkoltam! - ülök fel idegesen. Mit gondol ez rólam? - És köszönöm - jegyzem meg neki halkan, hogy ne tűnjek mégse olyan bunkónak, bár, szerintem azzal már egy kissé elkéstem.
- Kis pimasz - int  incselkedve, és becsapja maga mögött az ajtót.
- Pimasz? Éppen megköszöntem a segítséged, idióta! - morgom utána.
- Hallottam! - szól ki az ajtó mögül.
- Nem érdekel!
- Így kell bánni a hősöddel? - dugja ki a fejét, és el se rejti lenéző mosolyát.
- Hyung! - lép ki szobája ajtaján álmosan Kook - Mit kiabáltok kora reggel?
- Őt kérdezd - siet el mellettem Yoongi hyung, miközben rám bök. Én csak hitetlenkedve nézek utána - Elmentem! - húzza fel cipőjét, és már el is tűnik.
- Hyung? - néz rám álmos szemével a kisebb.
Nem válaszolva csapom be magam után a fürdőajtót. Végre egyre közelebb kerültünk egymáshoz, erre!